Január 22. Csütörtök

-Tudom, hogy most mérges vagy és úgy érzed,senki sem ért meg!-közölte anyu.-És azt is megértem, hogy legszívesebben üvöltve kirohannál a világból, de hidd el, a saját érdekedben kell kijavítanod akkor is, ha most annyira dühös vagy, hogy úgy érzed, csukott ajtók mögött, a szobádban kell kitombolnod magad-bólogatott anyu megértően.

-Nem, semmi ilyesmit nem érzek.Csak francia kúturából sok házim van-válaszoltam értetlenül.

Ó, akkor jó-könnyebbült meg anyu.-Azt hittem, felgyülemlett düh van benned, ami kitörni készül. 

-Nem, nincs-mosolyodtam el. Furák azok a kamaszkezelő könyvek. 

Január 29. Csütörtök

A következő pillanatban a teremhez érkező Zsolti elüvöltötte magát a folyosón, hogy "This is Sparta!", aztán berúgta a teremajtót. Cortez, Ricsi és Dave röhögve jöttek be utána. 

-Zsolti, mekkora egy állat vagy!-háborodott fel Kinga.

-Most miért?-nevetett Zsolti, és felült a padra. 

Január 31. Szombat

-Ó, a kamaszbánat-bólintott apu merengve. 

-Igen, az milyen kedves tud lenni!-értett egyet anyu.

Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem.