Szeptember 1. Kedd

A tanévkezdés mindig lehetőséget ad arra, hogy megújulva, jó formában lássanak minket a többiek a hosszú nyár után. Nekem is ez volt a tervem, de mivel szétgörcsöltem magam azon, hogy milyen lesz újra látni Cortezt, nem tudtam aludni, így karikás szemekkel ébredtem. A karikás szem pedig nem új, hanem éppen a régi formám. Óriási. 

-Nagy Zsolt, miért, miért kell állva enned? Tudtommal nem vagy ló.

-Én nem, de ismerek olyat az osztályban aki az-törölte le a morzsát Zsolti az arcáról, és teli szájjal a büfénél álló Kingára röhögött. 

Magamban gyorsan összegeztem a dolgokat. Körülbelül százötven év, mire Cortez szemébe tudok nézni tíz másodpercnél több ideig. Utána még kétszáz, mire tudok vele úgy beszélgetni, hogy nem kapok hányingert és nem pirosodik ki a fejem. És további ezer, mire összeszedem minden bátorságom és megmondom, hogy szeretem. Óriási, tehát ezerháromszázötven év múlva vissza térünk a dologra. No comment. 

Szeptember 2. Szerda

Virág: "Idenéz?" Én: "Nem". Virág: "Most" Én: "Nem". Virág: " Mit csinál?" Én: "Áll". Virág: "Idenéz?" Én:"Nem".

Szeptember 3. Csütörtök

-Zsolt, megértem, hogy nehezen viseled az iskolát, tekintettel arra, hogy egy csimpánznak is több esze van nálad, de elhallgatnál? Van, aki szeretne tanulni-közölte Kinga felszegett állal.

-Felmayer, jelents!-szólt rá Dave-re.

Dave komótosan feltápászkodott és körbenézett.

-Tanárnőnek jelentem, minden rendben-forgolódott. Gondos szemöldöke felszaladt, szinte felért a piros, egybefésült hajáig.

-Ez meg milyen jelentés? Rendesen mond el! Hiányzik?

-Semmi. a nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kell a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro SD-kártya igazán hiányzik.