Nos tegnap, azaz június 13-án kirándulni voltunk. Kalandparkban...kötélpályán. Nos én is mentem rajta persze és hát elsőnek a gyerek, majd a felnőtt pályán mentem...
Már elég sok pályát végig vittem, kitörtem majdnem a hátam, stb, stb, majd következtt egy olyan, amivel át kellett lendülni egy kötélen. Csak ugye nem szabadott nagy lendületnek lennie. Ez konkrétan olyan volt, mint a kötélmászás...amiből NAGYON nem vagyok jó. Nos lendültem egy normálisat (taps, taps, szép mondat), de csak arra koncentráltam, hogy ne essek le. (Persze nem estem volna le, de na, értitek.) Bebasztam...a fába...a térdem. Blanka, az egyik osztály társam, előttem ment kb olyan 20 méterre lehetett tőlem és még ő is hallotta azt a nagy koppanást. Na én ott a magasban lepihentem pár másodpercet, alig bírtam mozgatni a lábam, de nem tört el. Ezek után, még lementem két pályát, pontosabban másfelet, mivel a második pálya közepén elengedtem magam és csak ott lógtam szomjasan, kifáradtan, fájós térddel. De egy srác leszedett, aki ott dolgozik :3. Utána még pizzáztunk, beszélgettünk és végül haza mentünk. Az egyik nevelő a koliba meg elküldött orvoshoz a térdem miatt, mivel alig bírtam járni. Ma már kicsivel jobb, tudok járni, szóval boldog vagyok. De egy biztos; Legközelebb nem megyek a felnőtt pályán.