Mint mondtam (írtam), nincs vége ennek a könyvnek. Hogy lenne már vége?! Amíg tudom, folytatom! Na de elkezdem.

Szólások:

Én: Te kis buzi egér!

Csivava: Kijött két szempillám!

Vani: Be van húzva a szemgödröd.

Nobody: Mert te aztán tudod, hogy kell csinálni amit ő csinál. 

Én: Baszd meg.

Biosz tanár: Az igen.

Nobody: Te jó buzi!

Nobody: Most értetted meg a két értelmét?

Én, Nokedlinek: Van otthon milánói :3.

Nokedli: Most hova szarjak? Olcsóbb lett a kenyér?

Én: Én lenni kicsi kínai. A faszom ki van.

Story Time

Story I

Sportnap volt az iskolánkban június 13-án. EMO néni és Nobody nem akarták csinálni a feladatot, erre a Bálnarém:

-Biztos, hogy nem ültök le! Ha nem akarjátok megcsinálni, akkor rossz kedvvel csináljátok!

...

Elkezdtem beszélni halkan Nobodyval.

Bálnarém: Nem zavar, hogy a tanárnő beszél?

Közben még jó pár osztálytársunk súgdolódzott.

Story II

Az osztályfőnökünknek, Bálnarémnek írni kellett a tanárbúcsúztatóra beszédet. Vagyis inkább Nobody-nak. Átmentünk a másik osztály termébe és  ott Györgyi nénivel próbáltuk megírni, de hiába. Ő nem tudta, hogy mit csináltunk az elmúlt 4 évben, de igazából egyikőnknek sem (Csivava, Nobody, Én) volt jó gondolata felőle. Erre hátulról beszólt annak az osztálynak...na jó, az egész iskolának a legnagyobb ribanca:

-Mondjatok már valamit! 

Én magamban: *hátrafordultam volna* Ó igen? És hogy, mikor semmi jót nem tett értünk? De ha annyira meg akarod, hogy írjuk neki ezt a kib*szott beszédet, akkor írd meg te helyettünk! Mert neked biztos olyan jó gondolataid vannak róla!

De nem. Vagy 5x leforgattam azt a filmet a fejemben, hogy megölöm, majd lenyugodtam.

Story III

Szerintem minden 8-os osztályban van babatabló. Na de a miénkben nincs! Ugyan is a drága osztályfőnök nem is foglalkozik az osztályával. Most ez komolyan milyen égő már?

És akkor jöjjenek a mai napi kiégéseim. (június 14.)

Az órák hamar elteltek, mivel nem is voltak megtartva. Következett a főpróba a tanárbúcsúztatóra. Mindenki felmondta, elolvasta a szövegét, versét, bár nem mindenki volt ott, de ez most nem számít. Végül fel kellett venni az ünneplőt, ami nekem csak egy ingből állt, ugyan is sötétebb színű nadrág volt rajtam. Kimentünk Csivavával és Nobodyval a wc-be, hogy ott majd mi átöltözünk. Na igen. Bementem az egyikbe és felvettem az ingemet, persze előbb levettem a felsőmet. Éppen be akartam gombolni, mikor két gomb leesett rajta, pont a közepén. K*rva anyázások közepette visszavettem a pólómat és hát be pánikoltam, nem tudom miért. Talán Bálnarém miatt aki leb*szná a fejemet? Visszafutottam a terembe, kértem volna a Bálnától biztosító tűt, de neki nem volt. Akkor azután lementem a másik osztály termébe, bekopogtam, kinyitottam az ajtót, és megkérdeztem, hogy nem tudják e hol van Zita néni, az ő osztályfőnökük.

Korábban említett iskola ribanca, k*rvás hangon: Képzeld el, hogy nem!

Én magamban: Emberi hangnemben kérdeztem meg, erre te flegmázol? Hát a k*rva anyádat most már!

Akkor utána vissza felmentem és hála az égnek megtaláltam Zita nénit, akitől megkérdeztem, hogy van e biztosítótűje, de mikor megnézte, hogy van e nála, nem volt. Vissza mentem a wc-be, mivel otthagytam az ingemet. Felkaptam, bementem a termünkbe, Bálnarém tudtára adtam, hogy nincs gombostű, erre nem talál egy tűt és cérnát?! Hála anyámnak, vissza tudtam varrni a gombokat az ingemre. Elkészült, felvettem és rájöttem, hogy a francért idegeskedtem ennyit. Ugyan is még egy órát kellett várni, hogy elkezdődjön a műsor! Addig feltaláltam magamat és elkezdtem Dagályt dobálni galacsinokkal. És...véletlen levertem a Bálnarém szemüvegét a tanári asztalról.. De nem lett baja. :)

/Time Skip/

Én kiégtem. Bementünk a tornaszobába és elkezdtünk beszélgetni, meg minden. Oda jött Nobody-hoz és hozzám Györgyi néni. Kérdezte, hogy van e valami gondunk,vagy idegesek vagyunk e vagy valami. Erre én:

-Nekem kicsit fáj a fejem.

Többet sem kellet neki mondani, már is odament NOBODY-HOZ! Pedig én mondtam, hogy fáj a fejem. De nem bánom, hogy nem hozzám jött oda, mert ami ez után történt, az valami fenomenális. Györgyi néni két kezét Nobody feje mellé tette, és úgy kezdte el azt mozgatni. Már mint a kezét. 

Györgyi néni: Nincs mit tenni, el kell tüntetni a negatív energiákat. (vagy valami ilyesmi)

Én: *kiég és elnéz oldalra, majd meglátja az egyik osztálytársa anyját, aki vöröslő fejjel röhög, kezét a szája elé téve*

Györgyi néni: *befejezi* Most már jobb?

Nobody: ...Igen...

Györgyi néni: *elmegy, leül az egyik székre* Nem mindenkinek van ilyen ereje, de ezt a témát most hanyagoljuk is.

Szóval olyan 5 percnyi röhögés után végre elkezdtük a műsort.

Nekem 3 verset kellett felmondani. Vagyis 2 és felet. Elkezdtem az elsőt, elcsuklott a hangom. Nagyon jó. Sokat nevettünk mi is, és a tanárok is. Ugye nekem is fel kellett egy tanárnak mondanom beszédet na és kinek? Hát persze, hogy az Ercsának! Amikor elmondtam neki (tök kedvesen, és aranyosan) elsírta magát. Mily megható, hogy egy káposzta felolvas valakinek egy szöveget!

...

Virágot is adtunk a tanároknak. Én Ercsának, 'me 'mé ne? Odaadtam neki: Puszit adtunk egymásnak. Utána egy könyvet kellett odaadni a tanároknak, és hozzá egy névre szóló lapot és persze, hogy a Bálnarém pont Ercsáét nyomta a kezembe! Odamentem Ercsához. Mosolyogtunk egymásra. Egy gyerek nem tudta eldönteni hogy balra, vagy jobbra menjen e, így fél percig ott szórakozott köztünk. Odaadtam neki: Puszit adtunk egymásnak. És volt még egy könyves névre szóló lap, azt pedig a tesi tanárnak, aki hozzá teszem férfi, kellett odaadnom. Odamentem hozzá, odaadtam neki, majd megpusziltuk egymást. Lehet, hogy nem így volt, de én úgy vettem észre, hogy úgy puszilt meg, mintha félne tőlem és meg akarnám ölni. ...Hát jó...

És végezetül régebbi fényképeket nézegettünk a diavetítő vagy mi a fene segítségével. Én azt sem tudtam, hogy néztem ki! De komolyan! Nobody mutatta meg, hogy mikor és hol vagyok a képen. 

És akkor igazából ennyi, még párszor röhögtünk a buszmegállóba EMO nénivel és Nobody-val a történteken. Igazából örülök is, meg nem is, hogy itt kell hagynom az iskolát. Azért örülök, mert végre nem találkozok többet a mostani igazgatóval és az elviselhetetlen tanárokkal (tisztelet a kivételnek) és hogy nem kell többet csótányra vadászni és félni attól, hogy egyszer hazaviszem. Meg persze várom a Katedrás éveimet is!

Másrészt azért nem örülök, mert (gondolom) csak ritkán fogom tudni tartani a kapcsolatot a barátaimmal. Mármint élőben. Osztálytalálkozóra nem hiszem, hogy fogok menni. Ja, és mivel a Katedra Kecskeméten van, ezért koleszos leszek, mivel ahol én lakok, az elég messze van a sulitól. 

De, aki ugyan úgy a Katedrába megy mint én, és wattpados (mondjuk ha ezt olvasod, akkor wattpados vagy), akkor szerintem nem fogunk unatkozni. Főleg, ha egy osztályba kerülünk. :D 

Na viszlát és előre is jó VAKÁCIÓ!-t kívánok nektek! (Bár még lesz egy ballagásos rész, ami 'valszeg vasárnap teszek ki, mert szombaton nem lesz időm megírni.)