Kise szemszöge:

Mindig is egy nőcsábász voltam a többiek szerint, de ez nem igaz. Tudom, hogy helyes vagyok, meg sportos, de a lányokat mindig lekoppintottam. Egyszer volt egy komolyabb kapcsolatom, de a végén a csaj kidobott engem, mert sokat voltam a csapattársaimmal. Basszus, az edzések miatt, nem cseverésztünk és még a rengeteg edzéssel sem jutottunk semmire. Most lettem 3.os, az utolsó évem a Kaijoban. Persze az elsős évem volt a legjobb, úgyanis ott volt nekem Kasamatsu. Ő akkor volt 3.os, így összesen 1 évet töltöttünk közösen. Nagyon jó csapatkapitány volt és mindig kiállt mellettünk. Persze mindig szívatott minket, főleg engem, de attól még szerettem vele lenni. Aztán elment és egy űr keletkezett a szívemben...

A mai edzés nagyon kemény volt, még nekem is, pedig idén én vagyok a csapatkapitány. Nem tusoltam le, ezért teljesen izadtan tartok hazafele. Zenét hallgatok és gondolkodok, hogy mennyi feladatom lesz amellett, hogy kapitány vagyok. Az egyik utca sarkára érek és meglátom az én Senpaiomat, Kasamatsut. Mint minden nyálas filmben, az én barátom nem egyedül volt, hanem egy lánnyal. A lánynak rövid barna haja volt és sötét barna szeme. Kasamatsu pulcsija volt rajta a 7es számmal. A lány alacsonyabb volt Kasamatsunál. A lány bement a házba, de előtte váltottak egymással egy csókot. Miután bement, kiléptem mintha most érnék ide és odakiabáltam Senpaihoz.

- Senpai! Mi járatban erre?

- Semmi Kise. Elkísértem a barátnőmet.

- Csak nem becsajóztál? Büszke vagyok rád.

- Cöhhh...

- Nem ülünk be beszélgetni valahova. Lenne egy kérésem.

Nagy nehezen, de belement. Beültünk a közeli kávézóba és elkezdtem kérdezgetni, hogy milyen a jó kapitány. Nem értette, hogy miért kérdeztem, de aztán elmondtam neki, hogy idén én viselem a 4es számot. A lényeg, hogy elbeszélgettünk, majd próbáltam áttérni kényesebb témára.

- És mióta vagy együtt a barátnőddel?

- 2 hónapja.

- Jó neked. Nekem már egy éve nincs barátnőm. Mindengyik rámmászik, de mióta Beca szakított velem nem nagyon próbálkozok másoknál. Mert tudom, hogy mindengyik olyan, mint Beca. Senki nem tudja, hogy milyen vagyok valójában.

- Ha szeretnéd, van egy pár elsős csaj az egyetemen, akiket bemutatnék neked. Elég jól ismerem őket.

Nem tudtam megszólalni. Senapi segíteni szeretne nekem. Csak egy gond van. Nekem Senapi kell, csak is ő. 

- Köszi, de inkább próbálok másra koncentrálni. És igazából van már kiszemeltem.

- Végre, nem csak flörtölgetsz a csajokkal. És legalább milyen a lány?

- A kiszemeltem fiú 

Ez volt az utolsó mondatom, majd felkaptam a táskámat és kirontottam a kávézóból. Próbáltam futni, de elestem a parkban és nem bírtam felállni. Már senki sem volt a parkban, így ott maradtam. Senpai telefonált nekem, de mindig kinyomtam. Nem akartam vele beszélni. Nem akarom őt látni. Tudja, hogy a fiúk is bejönnek nekem. 

- Egy kibaszott katasztrófa vagyok!- üvöltöttem ki magamból

- Tudom Kise. Épp ezért szeretlek....