Elkezdtem szédülni. Iwa-chan üvöltözött velem és rázogatott, de nem láttam és nem éreztem semmit. A légzésem lelassult és minden elsötétült előttem. Úgy éreztem, hogy csak zuhanok és zuhanok, majd egy tisztásra érkeztem. Éppen naplemente volt, amit a tó tükrözött. Az égen a színek pompáztak, ezzel kiemelték a vörös napot. A nap eltűnt a horizont alá, helyette előjött az ezernyi csillag és a hold. Imádom az éjszakát. Titokzatos, akárcsak én. Remélem ufót is fogok látni. A tó mellett, volt egy kisebb erdő. Állatok hangját nem hallottam, teljesen egyedül voltam a kihalt mezőn. Örültem neki, hisz végre van egy kis nyugalmam, hisz a sok minden történt velem. Ott van a szerelmi életem, ami katasztrófa, hisz Iwa-chan megmondta, hogy ő nem meleg. Aztán ott van Kasamatsu, aki azt hiszi, hogy elloptam Kisét előle, holott Kise elmondta nekem, hogy szerelmes Kasamatsuba. Plusz a modelkedés a röpi és a suli együtt nekem túl sok. Az is lehet, hogy örökre itt ragadok ezen a réten. Úgy gondoltam, hogy körbejárom a terepet. Először bementem az erdőbe, ahol nem találtam sok mindent, csak fákat és növényeket. Miközben magányosan jártam az erdőt eszembe jutott, hogy Iwa-chan régóta több volt nekem egy barátnál. Mindig szerettem vele lenni és mindig segített nekem. Eszembe jutott, mikor szerelmet vallottam neki, aztán lekoppintott. Teljesen összetörtem és nem jöttem ki a szobámból. 3 nap múlva Iwa-chan beszélni akart velem, de mikor mondott is volna valamit összestem és most itt vagyok egy erdőben. Az egész erdőn átsétáltam és találtam egy hatalmas hegyet. Az itteni mezőn, volt egy pár őz és sündisznó, így már nem voltam egyedül. Lefeküdtem a fűbe és rögtön el is aludtam.

- Ébredj már fel Oikawa. Nem lehetsz itt egész nap.

Kinyitottam a szemeimet és megláttam előttem Iwa-chant egy fürdőnadrágban. Nem hittem a szememnek.

- Menjünk el fürdeni a közeli tóba.

Még mindig nem hittem el, hogy itt áll előttem.

- Csak akkor, ha megcsókolsz. – mondtam gúnyosan

Nem habozott és ajkát rögtön odatapasztotta az enyémeimhez. Régóta vártam már erre a pillanatra, ezért örömmel visszacsókoltam. Ezek után berángatott a vízbe, ahol véres harcot folytattunk egymással. Iwa-chan erősebb volt nálam, ezért megfogott és feldobott, majd belerepültem a vízbe. Nagyot csattant a hátsóm, de nem bírtam ki röhögés nélkül. Nem adtam fel, de nem tudtam Iwa-chant legyőzni. Mindig megcsikizett és mire védekezni tudtam, már a víz alján voltam. Egész nap a vízben voltunk és nagyon jól éreztem magam. Persze nem csak hülyéskedtünk. Állandóan csókolgatott és fogdosott, amivel persze semmi bajom nem volt. Először azt hittem, hogy örökre itt maradok egyedül, de aztán megjelent Iwa-chan és rájöttem, hogy a halál mégsem olyan rossz dolog. Hisz senki sem zaklat, csak én és Iwa-chan vagyunk.

- Oikawa, nem nézzük meg a naplementét?

- Tegnap láttam, de veled örömmel megnézem újra.

Igazából nem nagyon néztem a naplementét, mert Iwa-chant bámultam végig. Fejét ráhajtotta a vállamra, kezével pedig átölelt. Én közelebb mentem hozzá és én is átöleltem. Mikor újra csillagos lett az ég, úgy gondoltuk, hogy bemegyünk az erdőbe. Mivel egész nap Iwa-chan gonosz volt velem, ezért hirtelen eltűntem mellőle és lemaradtam. Egy idő után hallottam, hogy a nevemet ordítja, ezért hátulról megijesztettem. Akkor taslit, még sosem kaptam tőle. Utána szorosan magához húzott, majd a fülembe súgta.

- Sosem foglak elengedni.

- Remélem is. Kezdek fáradt lenni, szóval aludnunk kéne.

- Biztos, hogy aludni akarsz?

- Igen, nagyon kimerültem.

Kerestünk egy kényelmes helyet a füvön, ahol nem volt annyi bogár, majd elaludtam. Éreztem, hogy Iwa-chan átölel, én pedig megfordultam és úgy aludtunk, mint 2 kifli. Biztonságban éreztem magam és sosem akartam visszatérni a valóságba. Reméltem, hogy ez a halál. Reggel nem a mezőn ébredtem és nem volt mellettem senki. Egy fehér plafont láttam, majd valaki rám borult.

- Shittykawa hiányoztál. Legközelebb ne csinálj ilyet.

- M..mi...történt velem?

- Elájultál, mert leesett a vércukrod. Ez nem volt nagy probléma, de közben kiderült, hogy kialvatlan voltál, alig ettél és emellett túl terhelted magadat. 2 teljes napot végig aludtál.

- Szóval figyelsz rám?

- Persze. Attól még, hogy nem vagyok beléd szerelmes, az nem azt jelenti, hogy nem vagy nekem fontos. Az egész csapat aggódod érted. Miután vége lett a sulinak este 9ig itt voltam. Közben jöttek a többiek is, de én végig itt voltam melletted, hisz fontos vagy nekem.

Könnyezni kezdtem, hisz mégsem vagyok jelentéktelen. Közelebb húztam magamhoz Iwa-chant és szorosan átöleltem, majd a fülébe súgtam:

- Sosem foglak elengedni.

Raktam bele egy kis kikasát is xd

Mellesleg keddtől táborban vagyok, így nem  tudok részeket felrakni.