Én Akaashi Keiji sikeresen elballagtam a Fukorodani Akadémiáról és mehetek az egyetemre. Tokiói egyetemre mentem, de attól még kollégiumban fogok lakni. Remélem nem valami hülyével leszek összerakva. Hülyéről jut eszembe, Bokuto is arra az egyetemre jár. Mi régen egy pár voltunk, de miután elballagott, szakítottam vele, hisz így tartottam a legjobbnak. Nem tudta elfogadni, de én csak jót akartam neki. Minden cuccom már bent volt a kocsimban és indulásra készen voltam. Elköszöntem a szüleimtől, akik mindent megtettek értem és láttam rajtuk, hogy büszkék rám. Beszálltam a kocsimba és elindultam a kollégium felé. Kocsival 20 perc volt, így jobb is, hogy itt fogok lakni. Rengeteg diák volt rajtam kívül, így azt sem tudtam, hogy kit keressek. Egy lány megszólított engem.

- Új vagy?

- Igen.

- Ha a szoba számodat akarod tudni, akkor tőlem kell megkérdezni.

- Köszi. A nevem Akaashi Keiji.

- A te szobád a 45ös és a szobatársad egy másodéves lesz. Jobbra az első emeletre kell menned.

Megfogtam kettő dobozt és felvittem a szoba elé. Amint beléptem az ajtón, megláttam Bokutot, aki ott ült és várta az új szoba társát. Amint meglátod engem hozzám rohant és átölelt.

- Nem hittem volna, hogy itt találkozunk Akaashi.

- Én sem. Ha már itt vagy, legalább segíthetnél a cuccaimat felhozni.

Ő csak boldogan bólogatott. Nem hiszem el, hogy ő a szobatársam. Újra rám fog mozdulni és én hülye hagyni fogom neki. A kocsimat látva meglepődött, mivel még sosem látta a kocsimat.

- Egyszer elviszel ezzel valahova?

- Meglátom.

A dobozokat hamar felvittük és utána elkezdtem kipakolni. Bokuto közben kérdezősködött én meg szűk szavúan válaszoltam neki. Elrendeztem mindent és mentem volna megnézni az egyetemet, de Bokuto ragaszkodott, hogy körbe vezessen. Nem engedtem neki, de ő makacskodott attól még.

- Bokuto-san nem fogok elveszni az egyetemen, ne aggódj. Majd jövök.

- Ne már Akaashi. Csak kerülni akarsz engemet, amiért dobtál.

- Azért dobtalak, hogy te boldog legyél és élvezd az egyetemet. Nem akartam, hogy mindig velem foglalkozzál. Nem tudod, milyen szarul esett nekem ez az egész. Miután szakítottam veled teljesen összetörtem. A röplabda csapatból is kiszálltam egy kis időre.

Nem tudod megszólalni, ami nekem kapóra jött, mert fogtam magam és kimentem a szobából. Az egyetem épülete hatalmas volt. Mögötte volt egy kis park, tele padokkal és asztalokkal. Az épület 3 emeletes volt. Én csak a földszintet néztem meg, ahol a büfé a menza, meg a kisebb termek voltak. Elég hamar visszaértem a szobámba, de Bokuto sehol sem volt. Elfeküdtem az ágyamon, majd elővettem a fülhallgatómat és elkezdtem zenét hallgatni. Megkerestem a könyvemet és közben olvastam is. Fel sem tűnt, hogy Bokuto kulcsra bezárta az ajtónkat. Annyit vettem észre, hogy Bokuto arca nagyon közel van az enyémhez. Kivettem a fülhallgatómat, hogy meghallgassam mit akar mondani.

- Akaashi. Én még mindig szeretlek. Próbáljuk meg még egyszer.

Erre nem tudtam mit mondani. Én nagyon akarom őt, de ez működni fog köztünk? De 3 évig még látni fogjuk itt egymást. Ha összeveszünk mi lesz? Nem tudtam mit mondani. Bokuto láttam az arcomon, hogy valami nincs rendben, ezért lágyan megcsókolt engem. Hiányzott a csókja. Hiányzott minden része. Tudtam, hogy hibát követek el, de nem érdekelt. Mindkét kezemmel átkaroltam a nyakát és boldogan visszacsókoltam őt. Hirtelen felindulásból, még el is akartam hívni valahova.

- Mit szólnál, ha elvinnélek a Kfc-be. A driveból kérnénk kaját és közben kocsikázhatnánk is.

- Akaashi, te vagy legjobb. Egyszer még te leszel a férjem.

- Ahhoz többet kell tenned Bokuto-san.

- Neked csak Kotaro.

Nos, mint mindenkinek nekem is elkezdődött az iskola, így nem tudom pontosan, hogy mikor fogok részeket felrakni. Igyekszek heti egyet felrakni.