Nincsenek szárnyaik és nem tudod, hogy ki kinek dolgozik. Az átlagemberek nem tudnak különbséget tenni sem a démonok vagy az angyalok közt. A démonok nagyon erős pozitív energiát érezhetnek, míg az angyalok nagy erős negatívat, de ez nem jelenti azt, hogy valaki angyal vagy démon. A démonok bármit tönkretesznek és bárkit elpusztítanak, az angyalok, pedig próbálják helyrehozni ezeket a hibákat. Mi történik akkor, amikor egy angyal és egy démon egymásba szeret? Olyan lehetetlen, mert sosem derülhet ki, hogy kinek dolgozol. Két főhősünk története itt kezdődik. Hinata egy ártatlan angyal, aki sosem árt másoknak és mindig segít, ha baj van. Hinata nagyon alacsony, vörös haja mindenhol világit hatalmas barna szemeivel együtt. Kageyama, pedig nem más, mint a legvadabb démon, fekete haja és sötét kék szeme mindent elárul. Bárkiben megforgatja a kést akár egy szóval. Rengeteg embert kergetett már az őrületbe, de még sosem kapták el. Egy küldetés után visszament főnökéhez, aki egy újabb feladattal akarta ellátni őt.

- Van egy Hinata Shouyou nevű fiú, akit félre kéne tenni az útból.

- Miért, mit tett?

- Semmit, de az emberek szeretik őt és mindenki megbízik benne. Akár meg is ölheted, nem érdekel. Vörös haja van és barna szeme, alacsony alkatú a Karasuno iskola első évese.

- Értettem, mihamarabb elfogom intézni.

Kageyama útnak is indult, hogy megkeresse ezt a bizonyos fiút. Éjszaka vette kezdetét a küldetése, árnyékká és egyé vált a sötéttel, úgy kereste áldozatát. Hamar meg is találta. Hinata éppen leszállt a bicikliéről és bement az otthonába. Kageyama türelmesen várta, hogy kijöjjön, de a fiú egyhamar nem jelent meg. Hajnali 2 óra körül, amikor Kageyama éppen az elalvással küzdött meghallotta az ajtó nyitódását és meglátta a fiút. Hinata kezében egy röplabda volt és elkezdte a levegőbe feldobálni. Kageyama hatalmas szemekkel bámulta a vöröskét, aki boldogan ütött bele a labdába és futott utána, amikor elgurult. Úgy gondolta ideje lenne megismerkedni vele közelebbről. Emberré változott és elsétált a kert előtt, így rátudott tekinteni a kiszeltjére. Hinata elkezdett valami gyanúsat érezni, ám ekkor megpillantotta Kageyamát.

- Hajnali kettőkor miért sétálsz ezen a kihalt környéken? – kérdezte Hinata

- Miért ne? Átutazóban vagyok és megnéztem a környéket, az időeltolódás miatt nem tudok aludni.

- Értem ebben az esetben Hinata Shouyou vagyok. Én sem tudok aludni ezért kijöttem röplabdázni.

- Én Kageyama Tobio vagyok. A környéken történtek mostanában különös vagy furcsa dolgok?

- Elvileg régen egy angyal szállás volt itt, de mára már eltűnt vagy valami ilyesmi. Ez egy ilyen városi legenda, de én nem hiszek ezekben. Nem léteznek sem angyalok sem démonok. Egy démon sosem tudna az őrületbe kergetni. Most komolyan mit tenne? Belesúg hülyeségeket a fülembe, kiönti a tejemet, a meleg vizet hidegre állítja. Ugyan már ez mennyire nevetséges.

Kageyama mérgelődik magában egy sort, hogy ezt a gyereket ebben a pillanatban fogja kinyírni, de végül csak higgadtan válaszolt.

- Én is ugyan így vagyok ezzel. De ott vannak az angyalok is. Mondanak pár kedves szót vagy megsimogatják a hátadat. Nem tesznek soha semmit. Ha értékesek lennének nem halna meg ennyi ember.

Kageyama büszke a válaszára, ám Hinata nem örült ennek a kijelentésnek. Sok embert mentett meg a haláltól és rengetegen segített már. Egyre jobban érezte, hogy Kageyama nem egy átlagos ember, de nem volt benne biztos. Nehéz volt megállapítania. Az angyaloknak is vannak képességei, de ez angyaltól függ és Hinatának még nem alakult ki. Kageyamának viszont már igen. Mestersége árnyékká változni és láthatatlannak maradni. A társaságban kínos csend keletkezett. Csak a lágy szellő hangját lehetett hallani. Kageyama végül megszólalt.

- Tudod ez a környék eléggé élettelen. Az én közelemben viszont mindig történnek dolgok.

Kageyama sarkon fordult, Hinata megszólalni sem tudott. „Az a fiú biztos démon végezzenek velem, ha nem" - gondolta magában. Hinata fázni kezdett, így bement a szobájába és visszafeküdt az ágyába. Nem jött álom a szemére, mert állandóan Kageyamára tudott gondolni. Abban a fiúban nem volt semmi tisztaság, csak sötétség és harag. Hirtelen egy hang szólította meg.

- Ha így folytatod a végén még megfog ölni téged. Veszélyes egy fiú.

Hinata figyelmen kívül hagyta ezt a mondatott, de az ismeretlen egyre többet beszélt hozzá. Végül a hang fele elhajított egy párnát és felkapcsolta a villanyt. Nem hallott már semmit, de érezte, hogy valami figyeli őt. Nagyon jó megérzései voltak, így felkiáltott Hinata:

- Tudtam, hogy démon vagy és megakarsz ölni, de nem gondoltam volna, hogy félsz előjönni. Jellemző rátok. Csöndben elvégzitek a munkát és közben végi lapítotok. Szörnyek vagytok.

- Tudom jól, de nem szabad soha felfednem magamat és nem is fogom. Elég érdekes embernek tűnsz? Biztos ember vagy, vagy esetleg valami más.

- Csak egy átlagos ember vagyok semmi több. Most már viszont elmehetnél esetleg. Aludni szeretnék.

- Kár, pedig nem kéne leszedni a lovat a tetőről? Valahogy csak felkerült oda és nem akarod, hogy valakinek baja essen.

Hinata rögtön kirohant az udvarra, ahol megpillantott egy lovat a garázs tetőn. A garázs tető fából készült, így félt, hogy a ló alatt befog szakadni. Nos nem tudta, hogy került oda és azt sem tudta, hogy hogyan fogja onnan leszedni őt. Végül egy kis zöldséggel lecsalogatta a lovat, aki egy hatalmas koppanással ért földet. Hinata anyukája rohant ki üvöltözve, hogy mi történt, amikor meglátta a lovat és Hinatát.

- Hinata mi az isten történt?

- Valamiért a lovunk felkerült a tetőre én meg észrevettem és lecsalogattam, még mielőtt baj történt volna.

Édesanyja halkan motyogott, valamint, majd visszamentek a házba. A hang végre eltűnt, így Hinata sikeresen aludt 3 órát. Reggel fáradtan ébredt fel, de tudta, hogy muszáj boldogan iskolába menni, mintha semmi sem történt volna vele. Hisz ez az angyalok dolga. Mindig kedvesnek és pozitívnak kell lennie. Hinata nem tűrte jól, hogy senkinek sem mondhatta el, hogy ő egy angyal, de még kiskorában felesküdt, hogy soha senki sem fogja megtudni...

Így mentek a dolgok 3 hétig. Valaki minden nap meglátogatta, amitől Hinata egyre jobban feszült lett. Az őrületbe akarták kergetni, de eddig még nem sikerült az ismeretlennek. Mint minden nap Hinata az iskola felé tekert, amikor meghallotta, hogy valaki segítségért kiált. Sietett a hang fele, amikor meglátta, hogy 2 kutya megtámadott valakit. A fiúnak mindene véres volt, alig bírt beszélni. Hinata fogott egy erős botot és próbálta az egyik kutya száját szétnyitni. Sok próbálkozás után a kutya elengedte a fiú karját és hátrébb ment. A másik viszont megakarta támadni Hinatát, de nem sikerült neki. Hinata teljes erővel megütötte egy közelben lévő bottal a kutyát, aki elterült a földön. Odasétált mellé és gyengéden megsimogatta, hogy megnyugtassa. Végül mindkettő kutya elfutott. Felsegítette a vérző fiút, ám meglátta az arcát. Sötét kék szemei teljesen feketék voltak, szemében gyenge csillogás látszódott, mint aki elvesztette volna az életét. Izmos karjai, most csak lógtak a teste mellett, lábára alig bírt ráállni. Hinata felhívta a mentőket, közben megkérdezte a fiú nevét.

- Ka..Kage...Kageyama, már találkoztunk.

Hinata ledöbbent hirtelen. A kegyetlen fiú, most teljesen elveszettnek tűnt, teste mindenhol vérzett, és eszméletét is elvesztette mire kijöttek a mentők. Hinata ragaszkodott hozzá, hogy ő is bemenjen a kórházba. Mikor Kageyamát bevitték a műtőbe, Hinata mindenkinek szólt, hogy mi történt és miért nem ment iskolába. Kageyamát 3 órán keresztül műtötték, de még is Hinata végig ott volt. Mikor a fiút kihozták a műtőből bevitték egy szobába, hogy ébredezzen, megmentője bement hozzá. Végig simított a sebes fiú arcán a kezét, aki e közben megremegett. Lassan ébredezet, amikor pedig meglátta a barna szemű ismerősét. Alig tudott megszólalni, mivel nagyon gyenge volt.

- Mi történt?

- Megtámadott 2 kutya és megmentettelek. Miközben műtöttek végig itt maradtam, hogy tudjam nem haltál meg esetleg. Aggódtam miattad.

A kegyetlen démonnak megesett a szíve. Hinatát 3 hétig zaklatta és most megmentette az életét. Ezek után ölje meg őt, ez még tőle is sok lenne. Ráadásul tartozik neki eggyel. Hinatának mindenkit megkellett mentenie, még akkor is, ha az az ember a leggonoszabb a világon. Kagayemában viszont volt valami más, egy furcsa különleges érzés, de nem rossz, hanem kellemes bizsergető.

- Úgy érzem tartozok neked eggyel. Szólj, hogy mit kell tennem.

- Szeretném, ha megismerkednénk. Ridegnek tűnsz, de megfogsz változni, mert megakarsz te magad változni. Szívesen segítek neked bármiben.

- Kösz, de nem akarok megváltozni én ilyennek születtem.

- Biztos történt veled valami.

- Semmi az ég világon...

Kageyama megszokta, hogy mindig hazudik az embereknek az életéről. Miután megtudta, hogy a saját édesanyjával kell végeznie, mivel ez volt a vizsgafeladata. Kageyamának nem volt más választása, így megtette. Az édesanyja írt neki egy levelet mielőtt kiugrott volna a 4.emeletről a munkahelyén. Kageyama soha senkinek nem mutatta meg a levelet, amiben ez állt:

Kedves Kageyama!
Úgy érzem megőrültem. Állandóan hangokat hallok és ezek az őrületbe akarnak kergetni. Azt mondja, öljem meg magam, és hogy a saját fiam gyűlöl. Körülöttem is furcsa dolgok történek. Elkell, mondjak neked valamit. Édesapád is emiatt végzett magával. Ő egy angyal volt, de valaki rájött a titkára, és megölette egy démonnal. A démonok rosszak mindenkivel szemben, így ne hagyd magad befolyásolni. Ha esetleg angyal lennél akkor sok sikert, ha meg démon vagy...

Írta: Édesanyád

Kageyama nem tudta feldolgozni a mai napig, amit a saját édesanyja írt neki. Megölte és ezek után még rengeteg embert. Most meg itt van egy vakarcs vele, aki megmentette. Hinatából áradt a boldogság, de Kageyama érezte, hogy vele sincs minden rendben. Azon a környéken mindenkinek voltak titkai, amiket soha nem mondtak el senkinek.

- És veled Hinata? Te is rejtesz vajon titkokat?

- Persze, de azokat soha senki sem fogja megtudni, még te sem.

Hinatának sem volt fényes gyerekkora. Apja többször is megverte a testvérét és őt is. Anyukája semmit sem tudott tenni, de végül egyik nap lelépett az apja és azóta nem látta. Persze a mai napig nem felejtette el, hogy aznap mikor elment az apja, akkor jött rá, hogy egy angyal. Rájött arra, hogy jobban érzi az emberek energiáját, de nem hitte volna, hogy angyal lett volna. Aztán megkereste, egy ember és mindent elmagyarázott neki, akkor 10 éves lehetett. Kageyamánál más volt a helyzet. Mindig is egy visszataszító alak volt, sosem mosolygott és mindig negatív volt másokkal szemben. 14 éves korában megkereste a főnöke, hogy van benne valami és az emberiségnek a hasznára válhat. Megtanították mindenre és most ő az egyik legerősebb démon. Valamiért Kageyama már rég megölhette volna Hinatát, de valami visszatartotta. Egy különös érzés. Ami mardosta a torkát, amikor beszélnie kellett neki, amitől görcsbe rándult a gyomra, amitől boldogan érezte magát Hinata társaságában. Kageyama azt gondolta, biztos csak beteg, de nem az. Szerelmes Hinatába, de a másik fél nem viszonozta ezt a szerelmet.

- Hinata! Ha 3 nap múlva kiengednek, a kórházból el megyünk esetleg egy kávézóba vagy valami?

- De elmehetünk valahova, megadom a telefonszámom.

Kageyama odaadta a telefonját és Hinata beírta a számát.
3 nap múlva kiengedték a kórházból és rögtön elkezdte szervezni, hogy hova menjenek meg mikor. Végül megbeszélték, hogy szombaton (azaz másnap) elmennek a közeli Star Kávézóba. Kageyama próbált átlagosan felöltözni, de valamiért nagyon izgult. Sosem csinált még ilyet és soha nem volt senkivel ennyire jóban. Hinata majdnem megfeledkezett a programról részére teljesen átlagosnak tűnt, de aztán nem az lett. Először is Kageyama hamarabb odaért és leült a számára legszimpatikusabb helyre. A kert helységbe ült ki, mivel az asztalt körül ölelte a természet. Hinata is nem sokára megérkezett, majd utána rendeltek. A vörös hajú barátunk egy jegeskávét kért, még a feszültebb fiú forró csokit rendelt, dupla pillecukorral. Ezek után elkezdtek beszélgetni, de közben Kageyama nem feledkezett meg arról, hogy Hinatát megkell ölnie egyszer, ezért próbált utalásokat tenni, de semmi haszna nem volt. 3 órán keresztül beszélgettek és utána még elmentek sétálni egyet. Ott álltak a tó mellett, amely annyira sima volt, hogy látszódtak rajta a csillagok. A hold ragyogott a csillagokkal együtt. Lágy szellő fújt, ami csak fokozta a hangulatot. Kageyama nem bírta tovább. Lefogta Hinata kezét és közelebb hajolt hozzá. A Vöröske szó szerint vörös lett, de Kageyama a száját rátapasztotta Hinata szájára, közben elengedte a kezét. Hinata lábujjhegyre állt és még közelebb húzta magához. Az átlagos szájra puszi, átment egy vad és érzelmes csókba. Egymás száját falták, amíg Kageyama hirtelen abba nem hagyta. Neki nem ez volt a küldetése.

- Ne haragudj, csak a testem irányított, inkább hagyjuk abba, amíg nem késő.

- Miért? Én pedig élveztem, pedig nem is én kezdeményeztem. Valamit titkolsz előlem...

- Igen és titkolni is fogom, mert senki sem tudja rajtam kívül.

- Biztos, hogy ember vagy? Nekem nem tűnsz annak. Van benned valami, aminek visszataszítónak kéne lennie, de nekem nem az. Ha bevallod én is elmondok valamit és kvittek vagyunk. A szavamat adom rá.

- Rendben. Nem ember vagyok, hanem... - Kageyama hangja elcsuklott és nem tudta befejezni a mondatot, mert elkezdett sírni.

- Tudtam, tudtam, hogy démon vagy és megakartál ölni engem, mégis sebezhető vagy. Erősnek tűnsz, de van lelked, gondolom családi tragédia vagy valami ilyesmi.

- Én nem akarok embereket ölni. Az élet akarta ezt, nem én. És most, hogy tudod a titkomat, muszáj lesz megölni téged. Sajnálom.

Kageyama elővett egy bicskát a nadrág zsebéből, majd kinyitotta a kés részt és Hinatára támadt. Az arcán félelem és elkötelezettség látszódott. Hinata a földön feküdt és majdnem sikerült leszúrnia, ám ekkor hatalmas angyalszárnyak jelentek meg és megvédték Hinatát, sőt összetörték a kés pengéjét. Kageyama teljesen meglepődött és nem hitte el, hogy a szárnyak Hinata hátán keletkeztek.

- Szóval akkor te meg angyal vagy? Ezért nem tudtalak megölni. Most meg a szárnyak.

- Mi történt velem? Mik ezek a szárnyak? Miért vannak szárnyaim Kageyama?

Hinata teljesen kétségbe esett. Nem hitte el, hogy mi történt, mivel ez lehetetlen. Attól még, hogy angyal vagy nincsenek szárnyai. A földre roskadt és elkezdett sírni. Kageyama meg csak állt ott, mivel azt sem tudta, hogy mit kell tenni ilyenkor. Most akart megölni egy angyalt, akinek szárnyai vannak és megvédték őt. Sosem hallott még ilyen legendáról. Kageyama már tartotta a kezét, de ekkor Hinata felállt és elfutott. Futott egészen az angyal szállásig. Remélte, hogy nem látta senki az utcán a szárnyait. Mikor a többi angyal meglátta senki sem hitt a szemének. Rögtön hívták a fő angyalt és Hinatát behívatták hozzá.

- Mi történt velem? Miért lettek szárnyaim és miért néznek ezért ennyire? Nem értek semmit és teljesen kifakadtam.

- Valaki megpróbált megölni téged. Így van?

- Igen.

- Nagyon ritka, hogy valaki megakar ölni egy angyalt. Utoljára ilyen 25 évvel ezelőtt volt. A tested elkezd védekezni és előtörnek a szárnyaid. Ne aggódj pár óra ás visszahúzódnak. Viszont innentől kezdve, előtudod őket hívni, ha bármi baj van. Ki akart megölni téged?

- Egy Kageyama Tobio nevezetű ember. Az utcán egy késsel rám támadt és meg megijedtem és előjöttek a szárnyaim.

- Köszönöm az információt. Most pedig megkeressük az illetőt és elfogjuk. Ha tudd róla, hogy angyal vagy megkell ölni őt. Most pedig távozhatsz.

Hinata nem hitte el, hogy mi történt. Kageyamát nem foghatják el, vagy ha igen bárkit megöl. Hiszen egy démonról beszélünk. Megvárta míg elmúltak a szárnyai és hazasietett. Felakarta hívni Kageyamát, de nem vette fel a telefont. Hinata egyre jobban pánikolt. Megkell találnia Kageyamát, hamarabb, mint a többiek. De most ezzel nem tudott foglalkozni, mert nagyon fáradt volt és elnyomta az álom. Vasárnap reggel korán felkelt és neki látott a keresésnek. Az egész környéket többször végig járta, hátha megtalálja, de nem történt semmi. Délután 5 óra környékén Hinata feladta és inkább hazament. A bejárati ajtónál, viszont egy levél fogadta.

Kedves Hinata!

Kageyama vagyok, és holnap éjszaka elhagyom a várost. Szeretnék veled még egyszer találkozni, mielőtt elmegyek innen messzire, hogy senki sem találjon meg. Ha akarsz velem találkozni, holnap délután 4kor várlak a tónál, ahol múltkor voltunk.

Hétfőn délután 4kor Hinata odament a tóhoz, ahogy Kageyama kérte. Kageyama már ott várakozott rá. A kezében tartott valamit, amire Hinata rá is kérdezett.

- Az meg micsoda a kezedben?

- Egy speciális kés, amivel meglehet ölni a démonokat és az angyalokat. Sokkal élesebb, mint a normál kések. Hiába kérnélek meg, nem szúrnál le, ezért én fogom magamat. Sajnálom Hinata. Látni akartam az arcodat, mielőtt megtenném. Sajnálom, hogy látnod kell ezt. Ha ember lennénk járnék veled és boldogan élnék veled, mert szeretlek. De nem ezt szánta nekem a sors. Most pedig az lesz a legjobb, ha elfordulsz és elmész.

Kageyama a szíve föle helyezte a kést, mire Hinata kikapta a kezéből. Kageyama a késért nyúlt, de látta, hogy nehéz lesz visszaszereznie. Abban a pillanatban előtört a démon énje és elnyomta az emberi énjét és villám gyorsan kicsavarta Hinata kezéből a kését. Hinata nem tudta, hogy mit tegyen abban a pillanatban. De nem tudott gondolkodni, mert egy mély vágást érzett magában és aztán sötétséget. A szárnyak most nem védték meg a haláltól. Utolsó pillanataiban, csak annyit érzett, hogy Kageyama megcsókolja másodszorra és utoljára. Szemei próbáltak lecsukodni, de nem engedte a saját testének. Ő még élni akart, nem akart így meghalni, még sok minden várt rá. Közben Kageyama pedig sajnálatos módon sikeresen öngyilkosságot követett el és magában hagyta a kést. Utolsó pillanataikban Kageyama megfogta Hinata csuklóját, amit Hinata meghálált, méghozzá összefűzték az ujjaikat. Kageyama közelebb húzta magához és végül átölelték egymást, így vártak a túlvilágra.
A környéken mindenkit megrázott a tragédia, sőt a 2 fiatal története mindenkit megérintett az egész országban, hiszen Hinata, egy kedves, mindig vidám ember volt, akit egy senkiházi jöttment szúrt le. Persze senki sem tudta, hogy ki is volt valójában Kageyama. Az angyalok és démonok háborúja tovább folytadódott és nem állt meg az élet. Szép temetést tartottak mindkettőjük tiszteletére és reménykedtek az emberek, hogy mindketten a maguk helyére kerültek.

Majdnem egy éves ez a kis szösszenet, aminek egy kicsit Rómeo és Júlia beütése van. Arra gondoltam, hogy most kirakom wattpadra, hátha értékelni fogja valaki.

Egyébként nagy kérdés: Mivel szeretnék egy új könyvet, nem tudom, hogy melyiket rakjam ki. Van egy BTS sope, amiben sok angst van és dráma, a debütálásuk előtt kezdődik a sztori, illetve van egy namjin, ahol Namjoon vámpír lenne és megkéne ölnie Jint. Mindkettőt még mindig írom, de majd nyáron kirakom valamelyiket, aztán lehet, hogy később a másikat is. 
Szép estét!