10 óra körül mentem le reggelizni. Anyáék a teraszon reggeliztek, Zolit nem láttam sehol. Leültem az egyik székre majd megvajaztam egy kenyeret. Épp a kávémba akartam bele kortyolni amikor Zoli kivette a kezemből és egy hajtásra meg itta. Rá akartam szólni, de a nyúzott arca láttán inkább hallgattam.
-Jó reggelt -köszönt és levágta magát mellém.
-Fáradtnak tűnsz -fürkészte az arcát Tomi mire Zoli megrántotta a vállát.
-Alig aludtam valamit, szétrobban a fejem -morogta az asztalt bámulva.
-Én is fáradt lennék ha egész éjjel Odaátat néztem volna -jegyeztem meg magam elé bámulva mire rám rebbent a tekintete. Olyan hosszasan nézett, hogy végül zavartan rápillantottam. Értetlenül meredt rám mire megvontam a vállam ő pedig elmosolyodott.
-Muszáj volt megnéznem. Le vagyok maradva -kacsintott rám.
-Azért engem hagyhattál volna aludni. Fél óránként felriadtam -motyogtam.
-Legközelebb fülessel hallgatom -vigyorodott el.
-Megköszönném -biccentettem. Egy ideig némán reggeliztünk aztán éreztem, hogy a kezemre csúsztatja a kezét majd egy papírt nyom a kezembe. Lepillantottam és elolvastam a papírt. Zoli macskakaparását alig tudtam elolvasni, de végül mégiscsak sikerült. Azt írta, hogy köszönöm. Felnéztem Zolira és halványan rámosolyogtam. Zoli vissza mosolygott rám majd maga elé nézett. A szemem sarkából elfigyeltem az arcát. Csak én érzem úgy vagy már tényleg nem annyira barom mint tegnap?

°°°

A fejemet a térdemre támasztva ültem a stégen és elmerültem a gondolataimba.
-Leülhetek? -állt meg mellettem Zoli.
-Ha akarsz -suttogtam mire letelepedett mellém.
-Mit szoktál te itt csinálni? Nem unatkozol? -nézett rám kérdőn.
-Ilyenkor mindig itt van Zsófi -vontam meg a vállam.
-Tudom őt helyettesíteni ha akarod -bökött oldalba halvány mosolyal.
-Ki festhetem a körmöd? -pillantottam rá.
-Visszaszívom -csóválta meg a fejét mire elmosolyodtam. -Nézd Emma, szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi viselkedésem miatt -kezdett bele.
-Igazad volt, nem kell bocsánatot kérned -motyogtam.
-Ez hülyeség Emma -fogta meg a karom mire ránéztem.
-Hülyeség? Akkor miért mondtad? -kérdeztem szomorú mosolyal.
-Mert...mert téged büntettelek, azt akartam, hogy tudd mi soha nem leszünk barátok, testvérek meg pláne nem -morogta.
-Akkor most miért beszélgetsz velem? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Jövök neked egyel -rántotta meg a vállát.
-Nem miattad tettem -motyogtam magam elé nézve.
-Akkor? -érdeklődött.
-Csak nem szeretem ha veszekednek -haraptam az ajkamba.
-Szóval mégiscsak miattam tetted -mosolyodott el.
-Ettől függetlenül nem tartom helyesnek amit tettél -néztem rá.
-Jobban tennéd ha nem ütnéd bele az orrod olyan dolgokba amihez semmi közöd -meredt rám rezzenéstelen arcal.
-Bocs -tartottam fel a kezem és elfordultam tőle. -Csakhogy tudd, semmi sem változik azzal ha iszol, max csak annyi, hogy egyre jobban tönkre teszed magad -fordultam vissza felé hirtelen.
-Kedves, hogy aggódsz értem -mosolygott gúnyosan.
-Én csak próbálok rendes lenni -suttogtam a fejemet ingatva és a víz felé fordultam.
-Rossz emberre pazarlod -válaszolta mire a szemem sarkából rápillantottam. Zoli a vizet bámulta majd rágyújtott egy cigire. Elgondolkodva néztem az arcát. Tényleg ennyire utálja ezt a helyzetet? Miért baj neki, hogy a szüleink boldogok? Miért nem akarja, hogy a huga legyek? Zoli rámpillantott mire gyorsan félre néztem. -Emma -bökte meg a combom.
-Mi az? -pillantottam rá.
-Semmi -vigyorodott el mire morcosan ráöltöttem a nyelvem. -Van barátod? -billentette oldalra a fejét.
-Nincs -ráztam meg a fejem.
-Miért nincs? -vonta fel a szemöldökét.
-Ez meg milyen kérdés? -nevettem el magam erőltetetten.
-Csak érdeklődök -sóhajtott fel.
-Egek csak rám kell nézned -morogtam mire összeráncolta a homlokát.
-Csinos vagy -járatta végig rajtam a tekintetét.
-Ezt csak úgy mondod -rántottam meg a vállam.
-Oké, rendben hallgatlak. Miért gondolod magad csúnyának? -dőlt hátra a könyökére. Biztos, hogy nem fogom neki elmondani. Arra várhat.
-Jobban tennéd ha nem ütnéd bele az orrod olyan dolgokba amihez semmi közöd -vágtam az arcába. Zoli elnevette magát majd a fejét csóválva rámnézett.
-Emma ne legyél már makacs. Ki vele -bökött oldalba.
-Mondom semmi közöd hozzá -morogtam.
-Tudod, hogy mire gondolok? -ült fel és felém hajolt.
-Nem és nem is érdekel -csúsztam odébb.
-Azért én elmondom -suttogta. -Egy falat emeltél magad köré. Talán volt egy fiú aki nagyon megbántott és te azóta nem bízol a srácokba, de ugyanakkor vágysz is rá. Akarod, hogy átöleljenek, hogy megcsókoljanak, hogy a füledbe suttogják mennyire szeretnek -lehelte. A lehelete cirógatta a bőröm én pedig szorosan lehunytam a szemem nehogy elsírjam magam.
-Kérlek hagyd abba -suttogtam remegő hangon.
-Vágysz a szerelemre Emma, ugyanakkor taszítod is magadtól. Engedd el a félelmet -fordította maga felé az arcom. -Nem menekülhetsz előle -suttogta mélyen a szemembe nézve. A pillantása teljesen megigézett. -Engedd, hogy bebizonyítsam mennyire gyönyörű vagy. Engedd, hogy szeresselek, hogy megcsókoljalak -hajolt közelebb hozzám. Az agyam teljesen kikapcsolt, csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt megcsókol. Ám ekkor hirtelen kijózanodtam és mielőtt az ajkunk találkozott volna ellöktem magamtól.
-Te teljesen meghibbantál? -meredtem rá dühösen és a stég másik végébe húzódtam.
-Talán -mosolyodott el féloldalasan.
-Nézd Zoli, engem nem rángathatsz úgy mint egy bábut. Nem csókolhatsz meg amikor kedved tartja. Képzeld én is ember vagyok és vannak érzéseim. Soha többé ne próbálj a szép szavaiddal levenni a lábamról megértetted? -pattantam fel villogó szemekkel.
-Mondták már neked milyen szexi vagy dühösen? -nézett fel rám hunyorogva.
-Te idióta balfácán -fortyantam fel. -Zoli nem mondom el többször. A szüleink együtt vannak, szeretik egymást és akár tetszik akár nem mi mostohatesók lettünk. És én soha nem csókolóznék a bátyámmal -sziszegtem dühösen aztán faképnél hagytam.

°°°

Félig megkönnyebbültem amikor eljött a szombat. Persze ettől nem fogom ritkábban látni Zolit, de legalább már nem a nyaralóba leszünk. Amúgy Zoli minden este részegen esett haza. Háromszor falaztam neki, de aztán felhagytam vele. Minek falazzak neki mikor meg sem érdemli? A kapcsolatunk nem igazán javult. Lehetett vele normálisan beszélni, de aztán bekattant és elkezdett nekem bókolni. Számtalan kisérletet tett, hogy megcsókoljon, de én mindig ellen álltam. Vegyes érzéseket tápláltam iránta. Volt, hogy a pokol legmélyére rugdostam volna le aztán volt, hogy magamhoz akartam ölelni mint egy plüss macit. Mondanom se kell, hogy az előbbi volt gyakrabban.

Anyával beugrottunk az Auchan-be vásárolni és közbe a hétről beszélgettünk.
-Zolival, hogy jössz ki? -pillantott rám miközbe a húsáruknál várakoztunk.
-Hát....az egyszer ki akarom törni a nyakát aztán viszont késztetést érzek, hogy magamhoz öleljem mint egy plüss macit -ráncoltam a homlokom és anyára néztem.
-Ilyen a jó testvér kapcsolat. Ölitek egymást, de a bajba mindig számíthattok a másikra. Nekem elhiheted két nagytesóval nőttem fel -nevette el magát.
-Zoli nem akarja, hogy tesók legyünk, inkább ő, hogy is mondjam barátkozni akar, de ööö...extrákkal -sandítottam anyára mire ő megtorpant.
-Igérd meg, hogy soha nem mész bele ilyen barátság extrákkal dologba. Sem vele sem mással. Én csak a legjobbat akarom neked és ha már készen álsz akkor azt szerelemből tegyed -simította meg az arcom.
-Nem is terveztem másként -suttogtam a szemébe nézve. És igazat is mondtam, soha nem feküdnék le senkivel játékból. Ha már megtörténik akkor azt szerelemből akarom és úgy, hogy a srác viszont szeressen. Miután ezt tisztáztuk, összeszedtük a szükséges dolgokat majd haza mentünk.

°°°

Széles mosolyal az arcomon dőltem el az ágyamon és fúrtam a fejem a kedvenc párnámba. Végre itthon! A szobám fala amúgy barackszínű lenne, de a sok posztertől semmi sem látszik. Amúgy a legtöbb fénykép bandákat és színészeket ábrázol. A francia ágyammal szembe van az iróasztalom ami egyben fésülködő asztal. Az asztal felett van egy nagy tükör aminek a szélén körbe fotók vannak. Pár színészel és énekessel készült fénykép. A kedvencem amúgy a Pásztor Ádámos és  a Vecsei H Miklósos. Közös fotó anyával, akkor Zsófival majd egy közös fotó apuval. Apa négy éve halt meg autóbalesetbe és ez nagyon megviselt engem is és anyut is. A négy év alatt úgy ahogy mindketten helyre rázódtunk. De mindegy is, nem akarok szomorú dolgokra gondolni. A tükör felé van szerelve a Tv. Az ágyamtól balra van az ablak, előtte egy kis szekrény amibe a fehérneműimet tartom. Az ablak mellett egy nagyszekrény a ruháimnak. Az ágyam jobb oldalán van az éjjeliszekrényem, mellette egy könyvespolc, az mellett pedig egy kényelmes kanapé. Hát kb így néz ki a szobám. A házunk amúgy földszintes és kertes ház. Szerencsére! Utálom a panel házakat. Gina felugrott mellém az ágyra majd hozzám jött és az arcomhoz nyomta a fejét.
-Igen drágám te is hiányoztál -nevettem el magam majd felültem és az ölembe vettem. -Jó kislány voltál hmm? -kérdeztem gügyögve.
-Kop kop -hallottam hirtelen Zoli hangját mire ijedten felnéztem.
-Te meg mikor jöttél? -szorítottam a szívemre a kezem.
-Az előbb -vonta meg a vállát és körbe nézett. -Jézus Mária Szent József -kerekedett ki a szeme a posztereim láttán.
-Tetszik? -húztam ki magam büszkén.
-Aha nagyon. Nekem is megcsinálod így? -mosolygott gúnyosan mire hozzá vágtam egy párnát. Gina nyávogva leugrott az ágyról aztán Zolihoz ment és elkezdett nyolcasokat leróni a lába körül.
-Áruló -húztam össze a szemem.
-Szeva kislány -gugolt le Zoli és elkezdte simogatni mire Gina nekiállt dorombolni.
-Eszedbe ne jusson elcsábítani a macskámat -pattantam fel és felkaptam Ginát.
-Féltékeny vagy? -egyenesedett fel vigyorogva.
-Pontosan -biccentettem miközbe magamhoz szorítottam Ginát.
-Nincs okod rá. Nem tud elszedni tőled -kacsintott rám mire haragosan ránéztem. -Mentem kipakolni -vigyorgott aztán sarkon fordult és bement a mellettem lévő szobába. Becsuktam a szoba ajtóm, Ginát letettem az ágyra aztán neki láttam én is kipakolni. Miután minden a helyére került kimentem a szobámból. Gina rögtön amint az ajtót kinyitottam kirohant és letelepedett Zoli csukott ajtaja előtt.
-Hát te tényleg áruló vagy -ingattam a fejem aztán a konyha felé vettem az irányt. -Ahj anya az életem romokba -dramatizáltam és leroskadtam az egyik székre.
-Mi történt? -pillantott rám.
-Elpártolt tőlem Gina. Zoli máris a bűvkörébe vonta -szorítottam a szívemre a kezem.
-Valahogy majd csak túléled -kuncogott és megsimogatta a hajam.
-Nem, nem fogom. Úgy érzem elárultak -játszottam tovább a szerepem. -Mit fogok most kezdeni? Senkim se maradt -ingattam a fejem szomorúan. Anya egy ideig hallgatott aztán a nevetés kirobbant belőle mire az én ajkam is mosolyra húzódott. Nem sokkal később vele együtt nevettem.
-Jó ötlet volt dráma szakra menni. Egész jó színész vagy -csatlakozott hozzánk Tomi.
-A suliba nem így gondolják. Eddig mindig csak kis szerepeket kaptam -sóhajtottam fel. -Pedig úgy el szeretném játszani Júliát vagy akár Sara szerepét a Vámpírok báljából, esetleg Bell-t a Szépség és a szörnyetegből -ábrándoztam.
-Kicsit nagy álmok nem gondolod? -lépett a konyhába Zoli.
-Mit tudsz te a színészekről? -néztem rá kérdőn.
-Annyit igen, hogy nagyon sokat kell gürizniük, hogy nagy szerepeket kapjanak -lépett oda a hűtőhöz.
-Képzeld tisztába vagyok vele -morogtam.
-Mit gondolsz miért nem kaptál eddig  nagyobb szerepet? -fordult felém. A kezébe egy energia italt tartott és kérdőn nézett rám. A kérdésétől összerándultam és lesütöttem a szemem.
-Zoli -szólt rá Tomi élesen.
-Nem, semmi gond. Már kezdem megszokni -mosolyodtam el keserűen. -Tisztába vagyok vele, hogy nem én vagyok a legjobb, de mindenki megérdemel egy esélyt, hogy bizonyítson nem gondolod? -néztem Zolira.
-Mindenki megérdemel egy esélyt -nézett a szemembe aztán egy szó nélkül kiment.
-Hogy lehet ilyen tuskó? -néztem Tomira.
-Ő előbb cselekszik mint gondolkodik -sóhajtott fel.
-Arra rájöttem -horkantottam fel. -Segítsek valamibe? -fordultam anya felé.
-Megcsinálnád a szószt? Gyros lesz a vacsora -mondta anya.
-Isteni -pattantam fel aztán neki láttam a foghagymás szósz készítésének.

°°°

-Zoli vacsora -kiáltotta Tomi. Egy ideig vártunk, de nem jött.
-Megyek -sóhajtottam fel majd felálltam és a szobája felé indultam. -Héé Zoli vacsora -nyitottam be, de bár ne tettem volna. Zoli az asztalnál ült és valamilyen fehér por felé hajolt. Drogozik -hasított belém a felismerés. Lesápadtam és éreztem, hogy átjár a jeges félelem. Zoli felpattant berántott a szobába és becsukta az ajtót.
-Emma -nézett rám komoran.
-Te drogozol -kerekedett ki a szemem és a hátammal az ajtónak feszültem, hogy távolabb legyek tőle.
-Szükségem van rá -suttogta, de én csak a fejemet ráztam. -Emma nem mondhatod meg senkinek -nézett a szemembe.
-Muszáj tudni Tominak -suttogtam kerülve a tekintetét.
-Ne merészeld Emma -ragadta meg a karom mire felszisszentem. -Egy szót sem. Megértetted? -fogta meg az álam és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Ne...ne érj hozzám -ráztam meg a fejem miközbe egész testembe remegtem.
-Félsz tőlem? -kérdezte alig hallhatóan.
-Kérlek...maradj távol tőlem -csuklott el a hangom.
-Emma félsz tőlem? -ismételte meg a kérdést mire ránéztem. Egy ideig nézett rám, az arcomat fürkészte aztán különös tekintettel hátralépett. -Menj, mindjárt megyek én is -suttogta elfordulva. Abban a pillanatban kimenekültem a szobából. A fürdőbe mentem, hogy kissé összeszedjem magam. Vagy négyszer megmostam az arcom aztán a tükörképemre bámultam. A tekintetem ijedt volt az arcom kréta fehér. Drogozik, Zoli drogozik. A kezem remegett ahogy a mosdó szélét markoltam. El kell mondanom Tominak, muszáj tudnia róla -határoztam el magam aztán kiléptem a fürdőből és a konyha felé indultam. Ám amikor láttam, hogy Zoli az asztalnál ül, elszállt a bátorságom. Lehajtott fejjel egyenes háttal ültem le a mellette lévő székre és próbáltam minnél távolabb lenni tőle.
-Hát akkor jó étvágyat -mosolygott anya. Megeresztettem egy nagyon halvány mosolyt aztán hozzá láttam a vacsorámhoz.
Vacsora után nekem és Zolinak kellett mosogatnom. Olyan gyorsan sikáltam a tányérokat amilyen gyorsan csak tudtam.
-Emma -suttogta Zoli. -Nem kell tőlem félned, soha sem bántanálak -érintette meg a kezem. A kés megszaladt a kezembe és megvágta az ujjam.
-A fenébe -szisszentem fel könnyes szemekkel.
-Hagy segítsek -nyúlt a kezem után.
-Ne, megy egyedül is -húzódtam arrébb és hideg víz alá tartottam az ujjam majd beragasztottam.
-Emma...-kezdte újból.
-Kérlek hagyj, nem akarom hallani -ráztam meg a fejem.
-De...a francba is nem akarom, hogy félj -suttogta. Nem figyeltem rá csak gyorsan elmostam a tányérokat aztán hátra se nézve a szobámba szaladtam és magamra zártam az ajtót. Meg volt az okom a félelemre. Régen kb 12 éves koromba, volt egy fiú barátom. Neki volt egy bátya aki drogozott. Engem is kényszerítettek, hogy vegyem be. Rettegtem, iszonyatosan féltem ezért engedelmeskedtem. A kórházba ébredtem fel. Azóta is messziről elkerülöm az ilyen embereket. De most ez nehéz lesz, ugyanis itt van velem egy házba.
Addig míg el nem aludtam Zoli képe kísértett ahogy a drog felé hajol.