Letelt az első hét a suliból. Zoli szépen beilleszkedett és már a fele lány a suliból a nyálát csorgatja utána. Ezen egy kicsit se lepődtem meg. Ám ők nem tudják azt amit én. Nem tudják, hogy Zoli drogozik, ők csak annyit látnak, hogy helyes és, hogy suli után lazán a kocsijának támaszkodva bagózik. Nem tudom, hogy csinálta, de ennek a hétnek a végére a legnépszerűbb diák lett a suliba. Ákost ez egyáltalán nem zavarta, nem látott ellenfelet Zoliba. Mindennek én külső szemlélője voltam ugyanis messziről kerülöm a menő társaságot. És akkor jöjjön a legjobb rész.... (dobpergés) Zoli keresztül néz rajtam, konkrétan levegőnek néz. Nem csak a suliba, de itthon is. Ennek egyszerre örülök és szomorít el. Az évnyitó után amikor Zoli megnyílt nekem akkor úgy éreztem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, de úgy látszik tévedtem. Mikor másnap reggel mosolyogva köszöntem neki, ő csak odavakkantott egy hideg sziát majd egy szó nélkül lelépett. Mint aki megbánta, hogy elmondta nekem. Annyira azért nem rázott meg a dolog, csak megvontam a vállam és folytattam a reggelizést. Viszont két nap múlva döbbenten jöttem rá, hogy hiányzik. Hiányzik a folytonos piszkálódása.
-Nem jöttök ki jól Zolival? -kérdezte anya mire zavartan ránéztem.
-Ezt, hogy érted? -ráncoltam össze a homlokom.
-Egész héten egy szót sem szóltatok egymáshoz -mutatott rám.
-Dehogynem. A suliba szoktunk beszélgetni -füllentettem.
-Ismerlek Emma, tudom mikor hazudsz -sóhajtott fel.
-Anyu, nincs semmi. Ő el van foglalva azzal, hogy fenntartsa a nagymenő imidzsét -forgattam meg a szemem.
-Szóval erről van szó? -kérdezte.
-Miről? -kérdeztem vissza.
-Népszerű lett -nézett rám.
-Ez várható volt nem? -tártam szét a kezem. -Megvan hozzá a külseje, úgy öltözködik mint aki most lépett ki egy divat magazinból ráadásként pedig még focizik is. Mit kéne tennem? Kényszerítsem, hogy velünk lúzerekkel lógjon? Hisz nem a pasim, még a...a barátom se. Örülök, hogy megtalálta a helyét -hadartam.
-Kicsim ezzel magadat győzködöd? -nézett rám gyengéden. Hitetlenkedve pislogtam rá.
-Dehogy, én ezt neked mondtam, senkit se győzködtem -ráztam meg a fejem. Ekkor hangosan fütyürészve bejött a konyhába Zoli.
-Megzavartam valamit? -torpant meg.
-Csak egy anya lánya beszélgetést -állt fel anya majd tovább folytatta a leves készítését. Visszanéztem a rajzfüzetemre és tovább folytattam a rajzolgatást. Ezt a tehetséget örököltem aputól. Bár még mindig nem rajzoltam olyan jól mint ő, de azért én se voltam rossz. Egyébként apu rajztanár volt az egyetemen mielőtt...mielőtt meghalt. Anyu pedig óvónő. A hajam előre hullott miközbe az utolsó simításokat végeztem a hullócsillagon. Ekkor egy kéz mellettem az asztalra támaszkodott majd éreztem, hogy Zoli felém hajol. Abban a pillanatban feszült lettem és a kezem izzadni kezdett. Hogy miért váltotta ki belőlem ezeket a reakciókat? Őszintén? Fogalmam sincs.
-Ügyes vagy -jegyezte meg mire felpillantottam rá. Ő a rajzomat nézte majd éreztem, hogy a másik kezével amivel nem az asztalra támaszkodott végig simít a karomon. Úgy pattantam fel mint akit megcsíptek. Hogy jön ő ahoz, hogy a karomat simogassa miután egy hétig átnézett rajtam?? -Emma -mosolygott rám lefegyverzően.
-Mit akarsz? -kérdeztem.
-Nincs kedved eljönni velem moziba? -érdeklődött. Megütközve meredtem rá.
-Hogy hova? -kérdeztem vissza nagyokat pislogva.
-Moziba. Láttam, hogy a Percy Jacksont olvasod. Most jött ki a moziba a harmadik része. Gondoltam megnézhetnénk -mosolygott rám.
-Hogy ez milyen kedves tőled. Emma természetesen elmegy veled -kotyogott közbe anya.
-Ebben én is biztos vagyok -villantotta anyára a mosolyát Zoli.
-Megtennétek, hogy nem beszéltek úgy mint ha itt se lennék? -toppantottam a lábammal. -Anyu te tisztára úgy viselkedsz mintha a szőke herceg fehér lovon jött volna értem, hogy elvigyen a kastélyába -fordultam anya felé. -Te pedig neked meg biztos van valami hátsó szándékot. Le merném fogadni, hogy fogadtál a menő haverjaiddal -mutattam Zolira. Zoli kikerekedett szemekkel kapott a szívéhez és megbántottan rázta meg a fejét.
-Én csak kedves próbáltam lenni -suttogta szomorúan.
-El kell ismernem remek színész vagy -biccentettem.
-Na, de Emma -csattant fel anya méltatlankodva.
-Anya dráma szakon vagyok, tudom mikor színészkedik valaki -ellenkeztem.
-Ha nem akarsz velem kettesbe lenni akkor azt mondd -motyogta Zoli lehajtott fejjel.
-Kérlek ne viselkedj úgy, mint akinek a szívét törtem össze -fortyantam fel.
-Bocs -morogta. -Tudod mit felejts el. Majd elmegyek a menő haverjaimmal -fordult sarkon és kicsörtetett a konyhából.
-Emma ez most mire volt jó? -nézett rám anya.
-Hiszen hazudik -dörzsöltem meg az arcom.
-Olyan nehéz róla elhinni, hogy csak kedves próbált lenni? -vonta fel a szemöldökét. -Kezd megváltozni ezt nem tagadhatod -tette a kezét a vállamra.
-Szóval azt mondod menjek el vele moziba? -sóhajtottam fel némi hallgatás után.
-Feltéve ha sikerült megbékítened -jegyezte meg.
-Teszek egy próbát, de nem fogok térden csúszva könyörögni a bocsánatáért -motyogtam.
-Ez az én kislányom -puszilta meg a homlokom.

°°°

Kopogás nélkül nyitottam be Zolihoz.
-Ki vele -fontam össze a kezem magam előtt.
-Fogalmam sincs, hogy mi bajod van -morogta megbántottan pislogva.
-Oké, előttem nem kell játszanod a megbántott királylányt. Egész héten keresztül néztél rajtam most meg valami csoda folytán moziba hívsz. Ki vele mit akarsz? -vesztettem el a türelmem.
-Bűntudatom van. Láttam, hogy szomorú vagy amiért alig foglalkozok veled -vonta meg a vállát.
-Álljunk csak meg. Engem egyáltalán nem zavar, hogy nem lógsz rajtam. Sőt kifejezetten örülök neki -hadartam.
-Ezzel csak magadnak hazudsz ugye tudod? -nézett rám.
-Nagyon el vagy tévedve ha azt hiszed hiányzott a társaságod -jelentettem ki.
-Emma -csóválta meg a fejét és halványan elmosolyodott.
-Nem hiányoztál -toporzékoltam.
-Ha ennyire biztos vagy abba, hogy nem hiányoztam neked akkor miért győzködsz? -érdeklődött. -Őszintén Emma. Ezt velem akarod elhitetni vagy magaddal? -mosolygott rám.
-Beképzelt vagy -vágtam hozzá elvörösödve.
-Ugyanmár Emma -állt fel mosolyogva. -Csak egy mozi. Abba még senki se halt bele -állt meg előttem.
-Nem fogok veled moziba menni -néztem vele farkasszemet.
-Miért nem? -vonta fel a szemöldökét.
-Mert nem bízok benned -morogtam. Zoli ajka szórakozott mosolyra húzódott.
-Képes lennél visszautasítani? -emelte fel a kezét. Ingerült mozdulattal löktem el a kezét.
-Ha kell ezerszer -sziszegtem.
-Hát jó, akkor szemétbe ezekkel a jegyekkel -lépett el tőlem majd felemelt két mozijegyet az asztalról. Elbizonytalanodva néztem a jegyekre majd Zolira.
-Te tényleg moziba akartál menni? -kérdeztem.
-Miért mit hittél? -horkantott fel.
-Hát, hogy esetleg alibinek kellek, hogy elmenj valami kocsmába -haraptam az ajkamba.
-Oda el tudok menni egyedül is -válaszolta. -Na akkor mi legyen? -lengette meg a jegyeket.
-Ha már kifizetted ne menjen kárba -haraptam az ajkamba. -De egyetlen rossz mozdulat és esküszöm Alaszkáig elruglak -fenyegettem meg. Zoli rángó ajkakkal mért végig aztán komolyságot erőltetve magára, biccentett.
-Jófiú leszek igérem -mondta mosolyogva.

°°°

Nem hiszem el, hogy bedőltem neki!!!! Óóó, hogy én mekkora idióta vagyok... Egészen addig nem is gyanakodtam míg beszálltunk a kocsiba és elindultunk. De aztán feltűnt, hogy nem a belváros felé megyünk, hanem a kert város felé tartunk. Arra pedig tudtommal egy mozi sincs.
-Hova megyünk? -kérdeztem számonkérően, de nem érkezett válasz. -Hova a fészkes fenébe viszel? -csattantam fel mire méltóztatott rámpillantani.
-Bulizni -vonta meg a vállát.
-Te idióta, azt mondtad moziba megyünk -förmedtem rá.
-Meg gondoltam magam -mosolyodott el. -Ugyan Emma lazulj el -csapott a kezével a combomra.
-Én nem vegyek veled bulizni, azonnal vigyél haza -csapkodtam.
-Állj le oké? -nézett rám.
-Vigyél haza különben kiugrom -sziszegtem.
-Csak tessék -nézett rám nyugodtan. Vörös arcal meredtem rá és ökölbe szorítottam a kezem.
-Képes voltál hazudni -morogtam.
-Miért ha elmondom, hogy bulizni megyünk jöttél volna? -vonta fel a szemöldökét.
-Nem, sehogy se mennék veled bulizni -jelentettem ki.
-Mitől félsz Emma? Ez csak egy átlagos házibuli -sóhajtott fel.
-Utálom a házibulikat -motyogtam kinézve az ablakon.
-Melletted maradok jó? -kérdezte sóhajtva.
-Nem kell nekem bébicsősz -csattantam fel.
-Akkor mit akarsz? -kérdezte ingerülten.
-Azt, hogy haza vigyél most rögtön -kiabáltam.
-Nevetséges vagy -rázta meg a fejét, de nem fordult meg hanem ment tovább előre.
-Soha...soha többé nem hiszek neked -morogtam magam elé. Zoli nem válaszolt és az én dühöm is lassacskán elpárolgott. Könnyen megtaláltuk a buli helyszínét, csomó kocsi állt a ház előtt. Szótlanul szálltam ki és hangosan becsaptam az ajtót.
-Ne duzzogj már, gyere -karolta át a vállam Zoli. Azonnal lelöktem a kezét mire a kezemet fogta meg. Ingerülten mordultam fel és megpróbáltam elrántani a kezem, de nem hagyta.
-Elviselhetetlen, egoista faszkalap -sziszegtem.
-Zene füleimnek amit mondasz aranyom -mosolygott le rám.
-Tudod egyáltalán, hogy ki bulija ez? -kérdeztem morcosan.
-Aha, az egyik haveromnak az unokatesójáé -válaszolta szórakozottan. Ahogy beléptünk a házba, rögtön megcsapott az alkohol szag és az üvöltő zene szinte kiszakította a dobhártyámat. Semmi kedvem nem volt egy részegekkel teli házba lenni, de Zoli nem hagyta, hogy lelépjek. Ugyanis terve volt velem....

°°°

Egy kanapén ültem, szögegyenes háttal és próbáltam láthatatlanná válni. Senkit se ismertem innen. Mindenki egyetemistának tűnt, teljesen kilógtam a társaságból. A feszültség kissé engedett bennem amikor észrevettem Zolit. Sugárzó mosolyal az arcán ült le mellém. A kezével intett, hogy hajoljak közelebb hozzá.
-Mit akarsz? -kiáltottam miközbe kissé felé hajoltam.
-Látod azt a szőke hajú bombázót? -kiáltotta vissza. Követtem a tekintetét, míg észre nem vettem, hogy pontosan kire is gondolt. A lány tényleg szőke hajú volt, telt ajkakkal és konkrétan mindenét kipakolta. Olyan 23 évesnek saccoltam. Fintorogva pillantottam Zolira. -Övé ez a buli, hetek óta próbálom elcsábítani, de nehezen adja magát. Neked drágám az a feladatod, hogy eljátszd, hogy a csajom vagy. Niki szereti a tiltott dolgokat -mosolygott. Először teljesen ledöbbentem, aztán elárasztott a düh. Ez a mocskos paraszt, fel akar használni, hogy elérje amit akar. Nah azt lesheti, hogy én segíteni fogok neki. -Nyugi Emma utána felőlem elmehetsz -tette hozzá. Csak bámultam rá és arra gondoltam, hogy mégis milyen módon nyírjam ki. -Ne nézz már így -vigyorgott mire meglendítettem a kezem, hogy jól pofon vágjam. Neki viszont jók voltak a reflexei. Elkapta a csuklómat, a hátam mögé feszítette és megcsókolt. Teljesen lefagytam, még levegőt venni se mertem. Zoli ezúttal nem durván csókolt. Az ajka lágyan tapadt az enyémre. A nyomás alatt az ajkam egy sóhaj kiséretébe elnyílt és akaratlanul viszonoztam a csókját miközbe próbáltam közelebb bújni hozzá. Zoli elengedte a csuklómat, majd az egyik kezét a derekamra simította miközbe a másikkal a hajamba túrt. A kezem a nyaka köré fonódott, az ujjaim a hajába gabalyodtak. A vér vágtázott az ereimben, miközbe azt is elfelejtettem, hogy hogy hívnak. Zoli nyelve körbe simított az ajkamon, majd előre nyomult és szétfeszítette az ajkam. Eddig ismeretlen érzés kerített hatalmába. Úgy éreztem, hogy a csontjaim gumivá váltak, miközbe egész testemben remegtem.
-Ügyes kislány -súgta mire egy pillanat alatt kijózanodtam. Eltaszítottam magamtól és a kanapé legvégébe kúsztam. Istenem mégis mi a francot művelek?? Zoli a mostoha tesóm!!!!!! Nem hagyhatom, hogy megcsókoljon, pláne nem kéne viszonoznom. Szégyentől égett az arcom és a kezembe temettem a fejem. Mikor felnéztem Zoli már nem ült mellettem. Fél órával később láttam újból. A lépcsőn felfelé tartott a szőke Niki kezét fogva.