Miért gondoltam azt, hogy könnyű lesz? Miért érzek ekkora űrt a mellkasomba? Miért érzem úgy, hogy csak Zoli mellett nyerek vigaszt? Miért érzek ekkora bűntudatot? Hisz Dénes szakított velem...igen ő szakított, de az én hibámból. Mert beleszerettem a mostoha tesómba Zoliba. Dénes előbb tudta ezt mint én magam. Ugyanis én csak a táborba jöttem rá. Arra is úgy, hogy Zolival táncoltunk vagyis inkább lassúztunk. Mosolyogni támadt kedvem ahogy Zolira gondoltam. Tudom, hogy még mindig drogozik ennek ellenére szeretem. Istenem ha gyilkos lenne még akkor is szeretném! De tudom, hogy Zoli soha nem tenne ilyet! Nem tudom, hogy ő szeret-e. Talán igen talán nem. Én se mondtam neki talán csak egyszer. De ő akkor dühös volt, le merném fogadni, hogy már nem is emlékszik rá. Nem merem neki mondani, hogy szeretem, pedig a szívem szerint megtenném...
Most együtt vagyunk, azt hiszem, de anyuék nem tudhatnak róla. Csak Zsófinak mondtam el, Zoli meg gondolom Ákosnak.
Az éjszakát végigsírtam. Muszáj volt kiadnom magamból a könnyeimet. Dénes fontos volt nekem és még mindig fontos! Ő tényleg egy nagyszerű fiú aki egy nagyszerű lányt érdemel. Soha nem akartam neki fájdalmat okozni, nem ez volt a szándékom. Mikor megismertem rögtön beleszerettem, olyan fiú volt akiről minden lány álmodozik. Tetszett, hogy tetszem neki, jól esett, hogy engem is észre vesz egy olyan fiú mint ő...aztán valahogy elmúlt. Elmúlt a rózsaszín köd és aztán bumm...Zoli mindenütt Zoli.
Gina is hiányzik. Hiányzik, hogy nem ő ébreszt reggel azzal, hogy az arcomba szuszog. Hiányzik a dorombolása, mindene hiányzik. Az fáj a legjobban, hogy nem köszöntem el tőle. Nem voltam mellette, nem voltam itt amikor anyu eltemette a kertbe. Gina ha hallasz és látsz engem. Kérlek bocsáss meg, nagyszerű cica voltál!

Tele volt a fejem ezért gondoltam úgy, hogy papírra vetem az érzéseimet. Ám úgy tűnik, hogy nem az én pályám az írás. Mindegy ezt úgyse látja senki. Most szépen megyek és elégetem. Az ötletet amúgy a felhők felett három méterből vettem. Acse is ezt csinálta a második részbe....
Nem tudom mi, hogyan fog alakulni. De azt hiszem most minden a helyén van és bízok benne, hogy minden jó lesz a jövőbe!

Sóhajtva tettem le a tollam, ropogtattam meg az ujjaimat majd összehajtogattam a papírt. A kezembe vettem az öngyújtót amit Zoli szobájából vettem kölcsön aztán felálltam és a fürdőbe mentem. Nem akartam leégetni a házat ezért a mosdó felett gyújtottam meg. Néztem ahogy ég a papír és teljesen elbűvölt a tűz mozgása. Mennyi pusztításra képes egy kis láng -gondoltam.
-Te meg mi a fészkes fenét művelsz? -csattant fel Zoli és kiütötte a kezemből a papírt majd megnyitotta a csapot és vizet engedett rá.
-Elégettem egy papírt -vontam meg a vállam.
-Azt látom. Milyen papírt és miért? -dőlt a mosdónak komor arcal.
-Tele volt a fejem, ezért leírtam egy papírra -tártam szét a kezem.
-Miért írtad le, ha utána elégeted? -pislogott csodálkozva.
-Mert Acse ezt tette -mosolyodtam el zavartan.
-Jajj te. Almával még nem kísérleteztél hátha vissza pattan a kezedbe? -mosolyodott el átölelve.
-Ezt itt nem kéne. Egyébként meg ne gúnyolódj -böktem meg a mellkasát.
-Eszemben se volt -mosolygott rám cukin és a nyakamba fúrta a fejét.
-Oké Zoli én most kimegyek -húzódtam el tőle.
-Csak egy icipici csókot adj -húzott vissza magához.
-Nem lehet -ráztam meg a fejem miközbe az ajkát bámultam.
-Tudod, hogy lehet és te is akarod -suttogta a szemembe nézve.
-Zoli -suttogtam amikor az ajka gyengéden súrolta az enyémet.
-Igen angyalom? -kérdezte az ajkamba suttogva a kérdést.
-Nem teheted ezt velem -ráztam meg a fejem miközbe nekidőltem.
-Mit? -kuncogott fel.
-Elkábítasz -motyogtam.
-Talán az a célom -vigyorodott el mire a vállába rejtettem a fejem. Zoli átkarolt és megsimogatta a hajam.
-Minden rendben? -kérdezte hirtelen Tomi mire elugrottam Zolitól.
-Persze, Emma csak egy kicsit bedepizett. Fényképet égetett a mosdó felett, de már elintéztem -válaszolta Zoli.
-Talán el kéne vinned kikapcsolódni -tanácsolta Tomi miközbe engem figyelt homlokráncolva.
-Nem jól vagyok -ellenkeztem és az arcomra mosolyt varázsolva Tomira néztem.
-Nem hiszem. Anyukáddal úgy gondoltuk, hogy talán jót tenne neked ha a barátaiddal töltenél egy kis időt -mondta.
-Hétfőn suli van -emlékeztettem.
-Nem is nyaralásra gondoltunk. Csak menjetek el valamerre szórakozni. De semmi alkohol -villant a tekintete Zolira.
-Értékelem tényleg, de nincs kedvem szórakozni -ráztam meg a fejem.
-Rendben ahogy gondolod -veregette meg a vállam. -Fiam gyere velem egy kicsit -hívta magához Zolit.
-Mit tettem már megint? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Csak 5 percet kérek, komoly dologról kell beszélnünk -mondta komor arcal.
-Jó rendben -tartotta fel a kezét. Mikor elment mellettem elkaptam a kezét és megszorítottam. Halvány mosolyt vetett rám majd követte Tomit.

°°°

Füllhallgatóval a fülembe rajzolgattam. Mellettem egy fénykép hevert ami rólam meg Zsófiról készült amikor felpróbáltuk a báli ruhákat. Milyen rég is volt már -mosolyodtam el nosztalgikusan. Akkor még Zolival voltam és aznap szét is mentünk, mert megláttam egy másik csajjal. A fejemet rázva tértem vissza a rajzoláshoz. A fülembe Szécsi Böbe A part című száma kezdődött el.
-Láttam jót és rosszat már. Ébredtem arra, hogy visz el az ár. Mondtam, hogy még még, bírnod kell még. Még még bírnod kell még és egyszer majd partra szállsz -énekeltem miközbe a tekintetem a rajzfüzet és a fénykép közt ingázott. Amikor besüppedt az ágy a lábam mellett felpillantottam majd anyára mosolyogtam és kivettem a fülemből a fülest.
-Tomi mondta, hogy mi történt. Jól vagy kincsem? -simította meg az arcom.
-Persze és igazából nem is fénykép volt hanem egy papír. Leírtam amit érzek aztán elégettem -vallottam be.
-Jól sejtem, hogy a felhők fölöttből vetted az ötletet? -ráncolta össze a homlokát.
-Aham -bólintottam az ajkamat rágcsálva. -De elővigyázatos voltam, a mosdó felett égettem -tettem hozzá sietve.
-Attól még ne csinálj többet ilyet -nézett rám komolyan.
-Nem terveztem -ráztam meg a fejem.
-Ennek örülök -puszilta meg a homlokom. -Most pedig nincs kedved egy kicsit shoppingolni? -húzódott el.
-Anyu. Jól vagyok -sóhajtottam fel.
-Viszont nekem segítség kell, szóval kapd össze magad. 10 perc múlva indulunk -borzolta meg a hajam aztán kiment. A fejemet csóválva mosolyogva néztem utána aztán becsuktam a rajzfüzetem és a szekrényemhez mentem. Kivettem a szakadt farmerom egy zöld póllót és egy zöld cipzárost. Gyorsan átöltöztem majd kiléptem a szobámból.

°°°

Anyával az Aréna Plázába mentünk. Le merném fogadni, hogy azt is csak miattam, hogy jobb kedvem legyen. Imádtam az Aréna Plázába járkálni. Anya leparkolt a mély garázsba majd a lift felé indultunk.
-Anyu Zoli valami rosszat tett, hogy Tomi beszélni akart vele? -sandítottam rá.
-Dehogy, rólad beszéltek -paskolta meg a karom.
-Rólam? -tágult ki a szemem.
-Tomival úgy gondoljuk, hogy jót tesz neked Zoli közelsége és neki is jót tesz a te közelséged -mosolygott rám.
-Arra akarsz kilyukadni, hogy összeházasítotok minket? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Dehogyis -nevette el magát. -Csak Tomi annyit mondott Zolinak, hogy legyen kedves veled -tette hozzá.
-Eddig is az volt -ellenkeztem.
-Igen tudjuk. Jó látni, hogy most már ilyen szoros a kapcsolatotok. Az elején kicsit féltem, hogy nem kedvelitek meg egymást -simította meg a karom miközbe kiléptünk a liftből.
-Igen én is. Bár még most is vannak néha veszekedések, de jól kijövünk egymással -mosolyogtam rá.
-Ez a fontos -bólintott és megpuszilta a homlokom.

°°°

Jó pár szatyorral a kezembe léptem be a házba és egy dalmata kiskutyával találtam szembe magam.
-Hát ez meg? -kerekedett ki a szemem.
-A tiéd -jelent meg Tomi és Zoli.
-Az enyém? Miért? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Hogy ne érezd magad egyedül, most, hogy Gina halott -suttogta Zoli mire a szemem könnybe lábadt.
-Egy kutya soha nem tudja helyettesíteni Ginát -suttogtam majd a szobámba szaladtam és magamra csaptam az ajtót.
-Emma -kopogott be Zoli.
-Hagyj kérlek -hüpögtem. Ám ő nem hagyott. Bejött hozzám, becsukta maga után az ajtót és mellém feküdt az ágyra. Rögtön odabújtam hozzá és a fejemet a mellkasába fúrva tovább sírtam.
-Apa csak meglepetést akart neked szerezni -suttogta a hajamat piszkálva.
-De olyan nehéz. Olyan mintha ezzel elfelejteném Ginát. Hogy már nem fontos -zokogtam.
-Dehogyis Emma. Ez nincs így -ellenkezett.
-Engem nem zavar, hogy itt van. De legyen a tiéd én nem akarom -suttogtam.
-Biztos vagy benne? -kérdezte halkan.
-Igen, nem lenne tisztességes Ginával szembe. Csak pár napja halott -néztem rá a könnyeimen keresztül.
-Rendben -bólintott és megpuszilta a homlokom. -Azért kérj bocsánatot, apa csak jót akart neked -tette hozzá.
-Tudom -motyogtam felülve és megdörzsöltem a szemem.
-Menj kérj bocsánatot, utána pedig megmutatod milyen csini ruhákat vettél -suttogta a fülembe majd maga felé fordította az arcom és megcsókolt.
-Okés -motyogtam majd felálltam és kimentem. Tomit a nappaliba találtam meg.
-Szeretnék bocsánatot kérni -ültem le mellé.
-Ugyan az én hibám. Tudhattam volna, hogy túl hamari egy új házikedvencet hazahozni -vonta meg a vállát.
-Akkor megbocsátasz? -sandítottam rá.
-Nem haragszok -ölelt meg. Halvány mosolyal viszonoztam az ölelését majd elhúzódtam és visszamentem a szobámba.
-Na minden rendben? -nézett fel rám.
-Azt hiszem igen -másztam vissza az ágyra és hozzá bújtam.