Napok teltek el. Messziről kerültem Zolit és nem kaptam több fenyegető levelet. 8 nagydarab ember vigyázott ránk. Négyen nappal, négyen éjjel. Kissé zavaró volt. Az én testőröm még a mosdóba is elkisért. Lecövekelt az ajtó előtt és megvárta amíg végzek. Azon csodálkozom, hogy az osztályba nem akart beülni. De hálás vagyok neki, mert mellette nem kell félnem. Na jó azért egy kicsit félek...Zoli már nem keres engem, úgy látom belenyugodott abba, hogy nem lehetünk együtt. Túl vagyok az érettségin, közepes lett szinte az összes. Kétlem, hogy felvennének az egyetemre, eddig még nem kaptam levelet és szerintem már nem is fogok. Max csak elutasítót. A suliba ma van a Ki mit tud? verseny. Eredetileg nem terveztem elmenni, de aztán Zsófi rávett.
-Nem értem, hogy mi értelme van ennek -duzzogtam a hátsó ülésen ülve a testőröm mellett.
-Emma nem hagyom, hogy magadba fordulj. Itt az ideje, hogy szórakozz egy kicsit -fordult hátra Zsófi és rámnézett.
-De semmi kedvem szórakozni -ráztam meg a fejem.
-Ez csak egy sulis rendezvény. Ha én elmentem az előadásotokra akkor te is eljössz és megnézel engem a színapadon -szólt közbe Ákos.
-Nocsak te is fellépsz? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Mi benne olyan meglepő? -húzta fel az orrát.
-Semmi csak fura -vontam meg a vállam és kinéztem az ablakon.
-Tudod Emma attól, hogy Zolival fasírtba vagytok velem nem kéne undoknak lenned -sértődött meg.
-Én nem is -kaptam fel a fejem.
-De igen Emma -morogta.
-Igaza van. Mióta szakítottál Zolival azóta velünk se vagy ugyanolyan. Mintha távol akarnál tartani minket magadtól -suttogta Zsófi.
-Melissza képes rá, hogy titeket is bántson. Örömmel okoz szenvedést azoknak akik fontosak nekem -sütöttem le a szemem.
-Már megtehette volna. Emma a francba is az a liba tudja, hogy barátok vagyunk -csattant fel Ákos. -Mellesleg rajtam nem fog ki egy őrült ribanc -rántotta meg a vállát.
-Mondj már valamit -néztem segítségkérően a testőrömre.
-Azért vagyok, hogy megvédjelek és nem azért, hogy belefolyak a kamaszok vitatkozásába -válaszolta.
-Kösz -horkantottam fel.
-Komolyan Emma hagyd ezt abba -mondta Zsófi csendesen. -Zoli sem ezt érdemli és ezt te is tudod -nézett a szemembe.
-Zoli úgyse volt belém szerelmes -sütöttem le a szemem.
-Honnan tudod? -kérdezte Ákos.
-Soha nem mondta -ráztam meg a fejem.
-Miért mondani kell? Te magad is tudhatnád -nézett rám a visszapillantóba. Az ajkamat harapdálva néztem ki az ablakon.

°°°

A harmadik sorba ültem Zsófi mellett és a fellépőket bámultam. A nagyja amatőr volt, de volt köztük egy kettő akik elég ügyesek voltak. Mondjuk Ákos is tök jól gitározik. Aztán ki tudja lehet, hogy csak Playback-elt. Bár ezt nem nézem ki belőle. Szórakozottan játszadoztam a karkötőmmel majd felkaptam a fejem amikor bejelentették a következő fellépőt.
-Fogadjátok nagy szeretettel Simon Zoltánt aki Kasza Tibi Kis hülye vagy című számával készült nekünk. Külön kérem Magyar Emmát, hogy nagyon figyeljen és vegye komolyan a vallomást. Zoli még azt üzeni, hogy ne próbálj meg elszökni Emma -szólt a 11.-es lány a mikrofonba majd eltűnt a színpad mögött.
-Na látod mégis megérte eljönni -könyökölt oldalba Zsófi vigyorogva.
-Te tudtál róla ugye? -meredtem rá.
-Igen Emma tudtam és egyet értek Zolival. Elég volt a bujkálásból -puszilta meg az arcom majd megszorította a kezem. Görcsbe rándult gyomorral fordítottam a fejem a színpad felé ahol megjelent Zoli. Mögötte egy vászon volt amin egy közös fotónk volt látható. Akkor megértettem, hogy mit jelent. Elég volt a bujkálásból, Zoli fel akarja vállalni a kapcsolatunkat. Az egész iskola előtt. Könnyek égették a szemem miközbe Zoli elkezdett énekelni a videó pedig elindult.

Előtted nem léteztem
Ha nem vagy, nem lélegzem
Szerintem a sors küldött
Más szerint a véletlen
Nélküled én senki vagyok, csak egy árva
De ha itt vagy, indul a játszma
Mert ha én előre mennék
Csak azért is elindulsz hátra

Egyik nap vonzás
A másik nap taszítás
Egymásnak mi vagyunk
A legnagyobb tanítás
Bármit hoz a sors
Soha nem engedlek téged
Mert bárhogy küzdünk ellene
Egymásnak szánt az élet

Még mindig nem érted

Olyan kis hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy
De nekem nem kell rajtad kívül senki
Kis hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy
De soha nem tudnék én mással lenni
Kis hülye vagy
Olyan kis, olyan kis
Olyan kis hülye vagy
Olyan kis, olyan kis, olyan kis

Én előre szóltam, hogy baj lesz
Te akartál játszani a tűzzel
De magamtól nem megyek el
Ha ezt akarod, akkor küldj el
Az életem
A kezedbe átadom
Mert minden kérdésre
Te vagy a válaszom

Egyik nap vonzás
A másik nap taszítás
Egymásnak mi vagyunk
A legnagyobb tanítás
Bármit hoz a sors
Soha nem engedlek téged
Mert bárhogy küzdünk ellene
Egymásnak szánt az élet

Még mindig nem érted

Olyan kis hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy
De nekem nem kell rajtad kívül senki
Kis hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy
De soha nem tudnék én mással lenni
Kis hülye vagy
Olyan kis, olyan kis
Olyan kis hülye vagy
Olyan kis, olyan kis, olyan kis

Én veled akarom már leélni az életet
Soha nem tudnám kimondani, hogy ég veled
Próbáltuk szépen, próbáltuk durván
De zarándokok vagyunk
Két önfejű ember vándorútján
Nem jutott sok
Egy aprócska szelet a tortából
De én azt elfelezem veled

Játéknak indult
De emeltük a tétet
És bárhogy küzdünk ellene
Egymásnak szánt az élet

Még mindig nem érted

Olyan kis hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy
De nekem nem kell rajtad kívül senki
Kis hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy
De soha nem tudnék én mással lenni
Kis hülye vagy
Olyan kis, olyan kis
Olyan kis hülye vagy
Olyan kis, olyan kis, olyan kis

A dal végére már zokogtam aztán Zsófi bárhogyis próbált visszatartani felpattantam és kirohantam a színházteremből. A tetőre szaladtam és egy padra leroskadva tovább sírtam. Hogy én mekkora idióta vagyok!!!!! Miért hittem azt, hogy feladta??? Miért gondoltam azt, hogy beletörődött??? Tudhattam volna, hogy nem adja fel. Tudhattam volna, hogy nem engedett el. Ő nem olyan. Ő küzd, ő soha nem adja fel. Mikor lépteket hallottam felemeltem a fejem és egyáltalán nem lepődtem meg amikor Zolit láttam közeledni.
-Leülhetek? -kérdezte csendesen.
-Ez egy szabad ország -hajtottam le a fejem. Zoli leült mellém, combja a combomnak simult. -Azok után amiket a fejedhez vágtam. Te képes voltál az egész iskola előtt felvállalni azt ami köztünk volt -suttogtam.
-Jobban ismerlek mind gondolnád. Tudtam, hogy van valami amit nem mondasz el. Egy hete megtaláltam a levelet és a fotókat -pillantott rám.
-Te kutattál a szobámba? -kerekedett ki a szemem.
-Tudnom kellett, hogy miért taszítottál el magadtól -nézett a szemembe. -Elmondhattad volna -suttogta az arcomra simítva a kezét.
-Nem tehettem. Nem akartalak bajba keverni -szipogtam.
-Kis butám -csóválta meg a fejét.
-Sajnálom Zoli, annyira sajnálom -sírtam el magam.
-Jajj kincsem -ölelt magához. -Most már itt vagyok -suttogta.
-Nem érdemellek meg -ráztam meg a fejem.
-Emma te voltál az aki megmutatta nekem a helyes utat. Miattad van értelme az életemnek. Olyan vagy nekem mint egy csillag ami bevilágítja a sötét életem -fogta két keze közé az arcom.
-Bocsáss meg -zokogtam és az ujjaim a hajába gabalyodtak.
-Megbocsátok -suttogta az ölébe vonva és megcsókolt. Az ajkunk úgy csapódott össze mint víz a sziklának. Teljes erőből. Zihálva szívtam magamba a levegőt miközbe olyan szorosan tapadtam hozzá, hogy a csontjaim belesajdultak. Végre újra egész voltam!!

°°°

Zoli mellett szökdelve a kezét fogva mentem a parkoló felé. A testőreink pár lépéssel mögöttünk haladtak. A felhők felett lebegve mosolyogva fordítottam a fejem Zoli felé és azt hiszem ez volt a szerencsénk. Így időbe észrevettem a felénk száguldó autót és időbe el tudtam lökni Zolit az útból. Ám én nem tudtam odébb menni. A kocsi belém csapódott. Egy villanás erejéig láttam Melissza arcát majd neki csapódtam a szélvédőnek, átestem a kocsin majd az aszfaltba csapódtam.
-Emma -üvöltötte Zoli aztán minden sötét lett.