Idén a szülinapom szombati napra esett. Ma lettem 18 éves, de engem nem nagyon hozott lázba. Nem öntött el semmiféle izgalom mikor arra gondoltam, hogy most már legálisan ihatok piát. Nekem ez a nap ugyanolyan volt mint a többi. Hajnalba arra riadtam fel, hogy az ajtómat kaparja valaki. Pontosabban Paca, a dalmata kölyök kutya akit Tomitól kaptam miután Gina elpusztult.
-Fogd már be -kiáltottam és a fejemre húztam a párnát. Legközelebb 9 órakkor ébredtem fel arra, hogy valaki felhúzza a redőnyöm. Hunyorogva néztem a fény irányába.
-Jó reggelt kicsim -köszönt anya.
-Jó reggelt -motyogtam.
-Figyelj kicsim. El tudnál ugrani a boltba? Venni kéne pár dolgot -nézett rám miközbe a földről kapkodta össze a piszkos ruháimat.
-Persze nem gond -ültem fel.
-Utána meg a szobádat is kitakaríthatnád -tette hozzá miközbe csípőre tett kézzel körbe nézett a szobámba.
-Anya mire jó ez? -meredtem rá gyanakodva.
-Hétvége van, van időd. Legalább nem fogsz unatkozni -vonta meg a vállát.
-Na, de...-kezdtem.
-Reggelit találsz a hűtőbe -puszilta meg a homlokom. -Ja és ha nem gond sétáltasd már meg Pacát -kapott a fejéhez majd rám mosolygott és kiment a szobámból. Döbbenten néztem utána.
-Elfelejtette a szülinapom? -kérdeztem csendesen. Anyu még sose felejtette el a szülinapom. Mindig csinált nekem tojást reggelire amit behozott a szobámba, tortával köszöntött, kivett a suliból és együtt töltöttük a napot. Most viszont kiadott pár házimunkát és ennyi. Szomorúan másztam ki az ágyból és belebújtam az első utamba kerülő ruhába. Átmentem Zoli szobájába, de nem találtam sehol ezért a konyhába mentem.
-Szia Tomi -köszöntem csendesen.
-Szia Emma. Minden rendben? -pillantott rám.
-Anya ellátott házimunkával -sóhajtottam fel.
-Értem. Hát legalább segítesz neki -vonta meg a vállát.
-Igen persze -suttogtam kinyitva a hűtőt. -Zoli merre van? -kérdeztem.
-Dolga van, késő este fog csak hazajönni -válaszolta.
-Ohh értem -motyogtam és hirtelen az étvágyam is elment. Visszacsuktam a hűtőt, elvettem a bevásárló listát meg a pénzt. -Elmentem a boltba -suttogtam. Kimenekültem a házból majd felhívtam Zolit. Csak sokadik csörgésre vette fel.
-Gyorsan mondd -szólt bele.
-Szia én csak...Tomi mondta, hogy ma nem lesz otthon -mondtam halkan.
-Aha igen. Dolgom van, este találkozunk -hadarta.
-Értem akkor este -suttogtam.
-Szia -köszönt el és már le is tette. Sajgó szívvel tettem zsebre a telefont. Ő is elfelejtette a szülinapom.... Gyorsan bevásároltam és haza felé menet Zsófit is felhívtam.
-Szia csajszi -köszönt vidáman.
-Szió. Nincs kedved kijönni velem megsétáltatni Pacát? -kérdeztem reménykedve.
-Úú bocsika, de nem lehet -válaszolta.
-Ohh értem. Nem gond -haraptam az ajkamba.
-Biztos? -kérdezte kétkedve.
-Igen biztos -bizonygattam.
-Akkor jó. Szeretlek puszi -köszönt el.
-Szia én is szeretlek -mosolyodtam el halványan. Hazaérve kipakoltam mindent majd úgy ahogy kitakarítottam a szobám. Levágtam magam az ágyra és egy hatalmas nyögés közepette elterültem rajta.
-Boldog Szülinapot magamnak -motyogtam. Ekkor ugrott fel az ágyamra Paca és borította be az arcom a nyálával. -Fujj nem szabad -toltam odébb mire a kezemet vette célba. -Paca hagyd abba -szóltam rá. De ő tovább nyalogatott. -Hülye kutya -ültem fel mire rámemelte a tekintetét. -Dehogy vagy hülye -mosolyodtam el halványan és gyengéden megvakargattam a füle tövét.  -Tudod soha se voltam igazán kutyás, inkább macskás -meséltem miközbe szórakozottan simogattam. -Amúgy képzeld ma van a szülinapom, de senki nem köszöntött fel. Mindenki elfelejtette, hogy ma 18 lettem -suttogtam az ölembe véve és magamhoz öleltem. -Jajj ne ez csikis -nevettem el magam amikor elkezdte a fülem nyalogatni. -De nyálas vagy kuty -kuncogtam. -Akarsz sétálni? -érdeklődtem. Paca erre leugrott az ágyamról, szegény fejre érkezett majd kiszaladt a szobából. Pár pillanat múlva visszajött szájába a pórázzal. -Jéé te nagyon ügyes kutyus vagy -dicsértem meg döbbenten. A farkát csóválva tette le a földre a pórázt. Mosolyogva tettem fel rá majd a telómért nyúltam ami épp elkezdett csörögni. Máté hívott.
-Szia -szóltam bele.
-Szia. Mi a pálya? -érdeklődött.
-Nem sok. Most fogok indulni kutyát sétáltatni -válaszoltam. -Veled mi a helyzet? -kérdeztem vissza.
-Unom az agyam. Megengeded, hogy csatlakozzak hozzátok? Viszem Rexet is -mondta.
-Gyere, legalább nem fogok unatkozni. De ugye Rex szelíd? -kérdeztem aggódva.
-Tőle szelídebb kutya nincs a világon -válaszolta.
-Akkor jó. Hol találkozzunk? -érdeklődtem.
-Elmegyek elétek. Úgy jó neked? -kérdezte.
-Aha. De amúgy miért engem hívtál? -ráncoltam össze a homlokom.
-Jó, lebuktam, lelkizni támadt kedvem és rögtön rád gondoltam -vallotta be.
-Húha, ha szerelmi tanácsokra van szükséged akkor rossz embert fogtál ki -motyogtam.
-Ugyanmár -sóhajtott fel. -Akkor előttetek tali olyan 10 perc múlva -tette hozzá.
-Rendben szia -mosolyogtam.
-Szia -köszönt el ő is aztán letette.

°°°

-Anyu Mátéval elmegyek kutyát sétáltatni -kukkantottam be a hálószobájukba.
-Rendben kicsim -nézett fel a könyvéből.
-Izé mennyire jöjjek haza? -haraptam az ajkamba.
-Amikor akarsz -vonta meg a vállát.
-Nem várunk vendégeket? -puhatolóztam.
-Miért? Ünneplünk valamit? -kerekedett ki a szemem ijedten.
-Nem dehogy -motyogtam. -Majd jövök -suttogtam lesütött szemmel. Pacával együtt kisiettem a házból. -Szia -köszöntem Máténak halkan.
-Szia -köszönt vissza mosolyogva. -Szevasz -gugolt le Pacához. -Mi a neve? -pillantott fel rám.
-Paca -mosolyodtam el halványan.
-Mint a 101 kiskutyába? -egyenesedett fel vigyorogva.
-Nem én adtam neki, de amúgy igen -tártam szét a kezem. -Gondolom ő pedig Rex -mutattam a német juhászra.
-Igen ő az én hűséges barátom -paskolta meg Rex fejét.
-Semmi póráz? -kerekedett ki a szemem.
-Nem megy el -vonta meg a vállát.
-Betanítottad? -érdeklődtem.
-Nem én. A nagybátyám felesége, kutya idomár -válaszolta miközbe elindultunk.
-Ohh értem -bólintottam.
-Amúgy mi a helyzet? Szomorúnak tűntél amikor kijöttél -bökött oldalba.
-Azt hiszem elfelejtették a szülinapom -suttogtam.
-Ma van a szülinapod? -tágult ki a szeme.
-Igen -bólintottam. Máté körbe nézett majd lehajolt és szedett pár darab ibolyát.
-Nos akkor nagyon Boldog szülinapot -nyújtotta felém a csokrot.
-Köszi -nevettem el magam.
-Mit terveztél mára? -pillantott rám.
-Semmit, nem nagyon akartam nagy dobra verni -vontam meg a vállam.
-Hát most már van programod -ölelte át a vállam.
-Máté -kezdtem.
-Nyugi semmi pia, meg ilyenek. Az Akváriumba tart ma előadást Hasi -pillantott le rám vigyorogva.
-Komolyan? -jöttem lázba azonnal.
-Aha. Na van kedved eljönni velem? -billentette oldalra a fejét.
-Még szép, hogy van -vigyorogtam boldogan. -Köszönöm -néztem rá hálásan.
-Ne köszönd. Legalább lesz társaságom -mosolygott vissza rám.

°°°

Emma Magyar: Szia. Lehet nem leszek itthon mikor haza jössz. Mátéval megyek az Akváriumba. Hasi előadást tart.

Ezt írtam Zolinak mielőtt elindultam volna. Anyuék moziba mentek, szóval most egyedül voltam itthon, de mindjárt jön értem Máté.

Zoltán Simon: Vettem. Jó szórakozást

Emma Magyar: Ennyi??? Nem is vagy féltékeny???

Zoltán Simon: Van okom féltékenynek lenni?

Emma Magyar: Persze, hogy nincs. De a barátnőd vagyok....

Zoltán Simon: Igen az vagy, de mára szabad vagy. Szórakozz egyet

Emma Magyar: Köszönöm, hogy megengedted!!!!

Zoltán Simon: Szívesen.

Dühösen, könnyes szemekkel meredtem a telefonomra. Miért ilyen szemét velem? Egy másik lánnyal van. Igen, biztos, hogy megint megcsal. Elkeseredetten roskadtam le az ágyamra és a kezembe temettem a fejem. Miért? Miért velem? Már megint.... Ekkor a telóm újra megpittyent. Rögtön utána kaptam.

Máté Farkas: Szia! Itt vagyok a házatok előtt.

Emma Magyar: Szia megyek.

Eltettem a telefonom a kis táskámba, elköszöntem Pacától majd kimentem a házból és bezártam magam után.