Mátéval beléptünk az Akvárium klubba majd a nagyterem felé indultunk.
-Túl nagy a csend -suttogtam.
-Lehet, hogy kicsit hamar érkeztünk -suttogta vissza. -Maradj itt, megnézem, hogy van-e már valaki -nézett rám aztán előre sietett és bement az ajtón. Az ajkamat rágcsálva, magam előtt összefont kézzel toporogtam miközbe azt vártam, hogy Máté visszajöjjön.
-Máté? -szólaltam meg bizonytalanul. -Máté? -kiáltottam, de nem érkezett válasz. -Nincs kedvem bújócskázni -indultam meg az ajtó felé majd feltéptem és földbe gyökerezett a lábam. A terem tele volt az ismerőseimmel és ahogy észrevettek elkezdtek énekelni.

Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod

Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot...

Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél
De minden évben eljön a nap, amikor születtél
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot...

Zokogva néztem végig rajtuk majd anya nyakába vetettem magam.
-Azt hittem elfelejtetted -zokogtam.
-Jajj kicsim, dehogy. Soha nem felejteném el a szülinapod -simogatta anya a hajam. -Zoli ötlete volt és el se tudod képzelni, hogy milyen nehéz volt titokba tartani. Annyira fájt amikor láttam, hogy rosszul esik neked -motyogta. Szipogva bólogattam aztán Tomi nyakába borultam. Végig ölelgettem szinte mindenkit.
-Hol van Zoli? -forgolódtam.
-Mögötted -hallatszott a felelet. Megpördültem a tengelyem körül majd a karjába vetettem magam. Nevetve ölelt magához.
-Köszönöm -suttogtam.
-Megérdemled -suttogta vissza és egy puszit nyomott az arcomra.
-Most annyira megcsókolnálak -motyogtam.
-Akkor tedd meg -simította meg a karom.
-Tudod, hogy nem lehet -ellenkeztem a nyakába fúrva a fejem.
-Annyira szar ez így -nyögött fel.
-Tudom -suttogtam. Zoli finoman eltolt magától és gyengéden mosolyogva az arcomra nézett.
-Boldog Szülinapot Emma -suttogta.
-Köszönöm -mosolyogtam a szemébe nézve.

°°°

Az egészet Zoli találta ki. Ő szervezett le mindent. Az első program karaoke parti volt, a kedvenc zenéimből.
-Nos -vakarta meg a tarkóját Zoli miközbe beleszólt a mikrofonba. -Kevesen tudják Emmáról, de nagyon szeret az ágyán ugrálva énekelni. Én már csak tudom mert rajtakaptam -vigyorodott el és rámkacsintott. Az arcom vörösbe kezdett el pompázni. -Általába nem szoktam ilyet énekelni és én nem is szeretem a sorozatot, de nos azt hiszem kivételt teszek. Szeretném megkérni Emmát, hogy csatlakozzon hozzám és énekelje el velem. És akkor következzen Emma egyik kedvenc száma a Violettából a Yo soy asi -kiáltotta Zoli. A fejemet fogva siettem fel mellé a színpadra és vettem el az egyik mikrofont. A színpad szélén egy kis asztal volt rajta egy laptoppal amiről a szöveget kellett olvasni. Zoli vigyorogva szorongatta meg a vállam mire oldalba könyököltem.

Escucha y siente 
Sube el volumen vas a enloquecer 
Entiende y siente 
De corazones rotos soy el rey 
Yo soy el rey 
Yo soy el rey oh 
Perdiendo el control 
Dime el ritmo ponte a bailar 
Ven conmigo déjate besar 
Yo sé te va a gustar, mi estilo te va a conquistar 
Mis pies te mueve al compás 
se que no lo puedes evitar , 
No intentes luchar , 
Mi estilo te va a Conquistar 
Y es que yo soy así 
Mi vida es alocada 
Sin red y voy a mil 
Mi ley es doble o nada 
Y es que yo soy así 
Con solo una mirada 
Vas a quedar de mi 
Por siempre enamorada 
Todo cambia 
Cuando te acercas a mi 
Tus ojos me hace sentir 
Que estoy volando , volando 
Tu presencia 
mi mundo completa 
te haré mi princesa 
Hoy con un Beso 
Perdiendo El control 
Mis pies te mueve al compás 
se que no lo puedes evitar 
no intentes luchar 
One , two , tree , four 
Y es que yo soy así 
Mi vida es alocada 
Sin red y voy a mil 
Mi ley es doble o nada 
Y es que yo soy así 
Con solo una mirada 
Vas a quedar de mi 
Por siempre enamorada

Lihegve néztem Zoli szemébe, a világ megszűnt körülöttem. Csak ő és én voltam. Aztán a pillanat megtört, Zoli elhúzódott és beleszólt a mikrofonba.
-Nos a sorozatba a végén ha jól tudom csók van, de undi lenne ha most megcsókolnám. Fujj -borzongott meg.
-Előbb halok meg mint, hogy megcsókolj. Maradj te csak a báty szerepébe az nagyon jó áll -veregettem meg a karját. Zoli vigyorogva pillantott rám és kacsintott egyet.

°°°

Az osztálytársaimmal beszélgettem amikor hirtelen elment a fény csak a színpad volt megvilágítva.
-Hahó mindenki -integetett. -Mindenki lát és jól hall? Remek. Emma gyere ide a színpad elé kérlek -intett mire engedelmesen odamentem. -Nos sokat agyaltam azon, hogy mit is vegyek neked ajándékba. Sétáltam a plázába és egyszer csak egy plakátba botlottam. A Jonas Brothers Magyarországon koncertezik. Tudtam, hogy oda vissza vagy tőlük, nem mellesleg tényleg jók. Gyorsan megnéztem, hogy van-e jegy. Nem volt. Teljesen kétségbe estem aztán bumm beugrott. Hisz nekem vannak kapcsolataim. Az unokabátyám a srácok menedzsere. Hölgyeim és uraim. Drága Emma! Fogadjátok nagy szeretettel, csak itt és csak most a Jonas Brotherst -üvöltötte majd leugrott a színpadról miközbe a függöny széthúzódott. Azt hittem blöfföl, de nem tényleg ott voltak a színpadon. Teljes nagyságba. Körülöttem visítás hangzott fel, egyre többen tolakodtak a színpad közelébe. Lefagyva álltam egy helybe és csak bámultam rájuk. A szívem eszeveszetten dörömbölt a mellkasomba. Miután lenyomták az első számukat ami a Sucker volt Jo a mikrofonba szólt. Persze angolul.
-Huhh sziasztok. Külön szeretnék köszönni a banda nevében az ünnepeltnek Emmának -nézett le rám mosolyogva majd egyszerűen leugrott a színpadról és megpuszilt. -Szia -köszönt.
-Szi-szia -dadogtam.
-Tudom, tudom a puszit nem tőlem várod. A tesód elmondta, hogy Nick a kedvenced. Ez egy kicsit sért, általába engem imádnak a csajok, de most na kivételesen átengedem a terepet Nicknek -magyarázta.
-Mi lenne ha nem kínoznád tovább? -ugrott le Nick is, Kevin pedig a színpad szélére ült. -Szia örülök, hogy megismerhettelek -mosolygott rám Nick majd könnyedén megpuszilt.
-Hát még én -makogtam.
-Na gyere Kevin, puszild meg te is -hívta Jo Kevint így tőle is kaptam egy puszit. Szaporán pislogva néztem végig rajtuk.
-Köszönöm, hogy itt vagytok -mondtam végül. -És köszönöm, hogy elintézted, hogy itt legyenek -fordultam Zoli felé hálásan és izgatottan.
-A hugomért bármit -mosolygott a szemembe nézve. Nick-ék visszatértek a színpadra és egy órán keresztül zenéltek.
-Nos az utolsó dallal kapcsolatba sokat agyaltunk. Aztán úgy gondoltuk, hogy Emma biztos szeretne a kedvencével duettezni egyet -nézett rám.
-Hogy én? Nem...én nem tudok énekelni. Csak lehúznám -ellenkeztem.
-Persze elhiszem. Akkor csak egy kérdés. Te énekelted nemrég a Heart by heart-et? -vonta fel a szemöldökét.
-Igen én voltam -bólintottam.
-Jobb mint az eredeti. Nem ezt nem én mondtam -nevetett. -Senkit nem nyomsz el, szóval pattanj és énekelj Nickel. Ne sértsd meg az érzéseit -noszogatott. Az ajkamat harapdálva néztem Nickre aki a színpad szélére jött és felém nyújtotta a kezét.
-Megtiszteltetés lenne ha velem énekelnél -nézett a szemembe mire elolvadtam.
-Neked? Nem inkább nekem? -érdeklődtem miközbe megfogtam a kezét.
-Mindkettőnknek -ráncolta a homlokát mire elnevettem magam.

I know this isn't what I wanted
I never thought it'd come this far
Just thinking back to where we started
And how we lost all that we are
We were young and times were easy
But I could see it's not the same
I'm standing here but you don't see me
Give it all for that to change

I don't want
To lose her
Don't let her go

Standing out in the rain
Need to know if it's over
Cause I would leave you alone
Flooded with all this pain
Knowing that I'll never hold her
Like I did before the storm

Yeah
Before the storm

With every strike of lightening
Comes a memory that lasts
And not a word is left unspoken
As a thunder starts to crash
Maybe I should give up

Standing out in the rain
Need to know if it's over
Cause I would leave you alone
Flooded with all this pain
Knowing that I'll never hold her
Like I did before the storm

Trying to keep
The light from going out
And the clouds were ripping out my broken heart
They always say
A heart is not a home
Without the one who gets you through the storm

Standing out in the rain
Need to know if it's over
Cause I would leave you alone
Flooded with all this pain
Knowing that I'll never hold her
Like I did before the storm

°°°

Mosolyogva beszélgettem anyáékkal. Úgy éreztem szétcsattanok a boldogságtól. Elénekeltem Nickel a dalt és egy álmom vált valóra. Azt mondta, hogy élmény volt velem énekelni és láttam rajta, hogy komolyan gondolja. A srácok maradtak fotózkodni, szinte az összes lánnyal csináltak fotót. Aztán egy étterem felé vettük az irányt és ők is csatlakoztak hozzánk. Azt mondták, hogy unatkoznának a szállodába, de ne féljünk álruhába lesznek és nem fogják elterelni rólam a figyelmet. Egyébként az étterembe már nem jött mindenki. Csak ugye a családom. Zsófi, Ákos és a szüleik. Máté na meg a Jonas. A tekintetem Zolira vándorolt és alig tudtam magam visszafogni. El akartam árasztani a csókjaimmal, tudatni akartam vele, hogy a legjobb pasi a világon, el akartam neki mondani, hogy szeretem, vele akartam lenni. Igen vele akartam lenni! Azt akartam, hogy átöleljen, hogy elhalmozzon a csókjaival. Zoli ekkor a szemembe nézett és kissé értetlenül figyelt.
-Szeretlek -tátogtam.
-Én is téged -tátogta vissza. Abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb nőnemű egyede.