Hajnalban hangos duda szóra riadtunk fel. Nyöszörögve nyitottam ki a szemem és kedvetlenül a hajamba túrtam.
-Ébresztő, ébresztő -harsogta az igazgatóhelyettes és tovább folytatta a dudálást.
-Zoli -ráztam meg a vállánál fogva.
-Alszom -morogta és a fejére rántotta a takarót.
-Gyerünk kellj fel -ráztam meg erősebben.
-Álmos vagyok Emma -motyogta.
-Hát jó -bújtam ki az ágyból majd a sporttáskámhoz mentem. Kivettem a farmerom, a fekete toppom és a fekete magas nyakú pulcsimat. A fürdőben átöltöztem, megmostam az arcom, megcsináltam a sminkem majd visszamentem a szobába. -Hé Csipkerózsika -hajoltam le Zolihoz.
-Nem vagyok itt -morogta. A fejemet csóválva lehúztam róla a takarót. -Emma -mordult fel.
-Azt akarod, hogy az igazgatóhelyettes keltsen fel? -vágtam csípőre a kezem.
-Láttad te mennyi az idő? Hajnali öt Emma, ilyenkor egy épp eszű ember még alszik -ült fel dühösen és megdörzsölte az arcát. A látványától akaratlanul is elmosolyodtam. A haja szénakazal volt az arcán pedig ott maradt a kispárna nyoma. -Mit mosolyogsz? -fürkészett gyanakodva.
-Nem mosolygok -ráztam meg a fejem. -Jól nézel ki reggel -csúszott ki a számon. Zoli egy ideig csak nézett rám mire az ajkamba harapva elfordultam, hogy ne lássa, hogy elpirultam. Mögöttem megmozdult az ágy majd megéreztem, hogy Zoli mögém lép.
-Szóval jól nézek ki? -érdeklődött és a lélegzet vétele súrolta a tarkóm.
-Mármint cuki vagy, így kómásan, kusza hajjal -makogtam.
-Te is cuki vagy -mondta csendesen és végighúzta a kezét a vállamtól egészen a tenyeremig. Elakadt a lélegzetem és gyorsan felé fordultam. Véget akartam ennek vetni, muszáj volt megszabni a határokat. Zoli enyhén elnyílt ajkakkal nézett le rám, tekintete tűzbe égett, pupillája óriásira tágult. Nagyot nyeltem és a nadrágomba töröltem az izzadt tenyerem. Gondolj Dénesre, gondolj Dénesre! Lehet, hogy rosszba vagytok, de te őt szereted Emma!!! Emlékezz, hogy milyen boldog vagy mellette, Zoli csak szenvedést okozott neked! Nem szabad elgyengülnöd, ne hagyd, hogy kihasználjon! Zoli keze ekkor az arcomra csúszott, majd az ujjával végigsimított az ajkamon ami önként szétnyílt. Zoli tekintetébe megvillant valami és a másik keze a derekamra simult. Ám ekkor...
-5 perc múlva reggeli -dörömbölt be a tesi tanár. -Ébren vagytok már? -kérdezte.
-Igen -kiáltottam és elhátráltam Zolitól.
-Nagyszerű -mondta a tesi tanár aztán a léptei eltávolodtak.
-Zoli -kezdtem a szavakat keresve.
-Ne, csak felejtsd el -suttogta elfordulva.
-Igen, azt hiszem az lesz a legjobb -mondtam csendesen aztán kimentem a faházból.

°°°

A sors biztos élvezi a szenvedésem. Szándékosan, direkt kínoz engem és kavarja össze az érzelmeimet. Reggeli után ami virsli volt, az igazgatóhelyettes bejelentette, hogy a mai napot az Oxygen adrenalin parkba töltjük. Ennek mindenki örült kivétel én meg Zoli. Nem mertem felénézni mióta elindultunk.
-Most már ez lesz? -kérdezte hirtelen mellettem. Nagyot ugrottam ijedtembe és a szemem sarkából rásandítottam.
-Micsoda? -kérdeztem halkan.
-Az, hogy kerülsz engem, még a szemembe sem akarsz nézni -kapta el a kezem.
-Én csak...időre van szükségem, hogy helyre tegyem a gondolataimat -motyogtam a cipőjére meredve.
-Értsem úgy, hogy bizonytalan vagy az érzéseidbe? -kérdezte alig hallhatóan.
-Ezt nem mondtam. De az adrenalin parkba emlékek vannak és itt fent a hegyekbe nagyon könnyen -akadtam el.
-Elfelejted Dénest -fejezte be helyettem.
-Nem...nem kellett volna majdnem megcsókolnod -fordultam el tőlle.
-Tudom -suttogta mire ránéztem. -Emma kérlek ne nézz így rám. Mintha nekem nem lennének érzéseim. Mintha nem tudnám, hogy megutálnál ha megcsókollak. Ennek ellenére meg akartam tenni és tudod miért? Hogy szenvedjen az a görény. Már két napja vagyunk itt és ő nem keresett. Megérdemelné, hogy szenvedjen -fakadt ki.
-Szóval csak azért tetted volna, hogy ő neki rossz legyen? -jöttem dühbe.
-Tudod, hogy nem csak azért -nézett a szemembe.
-Na persze. Egyszerűen nem értelek. Mikor megismertél rögtön megcsókoltál, szemét voltál velem, aztán elkezdtél hajkurászni, megadtam magam aztán te másfelé kacsintgattál. Utána kibékültünk, barátok lettünk azt mondtad már nem akarsz úgy majd szilveszterkor bejelented, hogy, de mégis aztán meg lelépsz. A nagyid halálakor megint közelebb kerültünk egymáshoz, megvédtelek, kiálltam melletted és most megint ott tartunk ahol elindultunk. Örökké ezt fogjuk játszani vagy mi? -zúdítottam rá minden dühöm.
-Elismerem elkövettem jó pár hibát a múltba, mert azt hittem, hogy megkaptalak. Hogy te biztos pont vagy az életembe. De azóta megváltoztam -suttogta maga elé nézve.
-Minden más lenne ha a múltba másként döntünk -suttogtam.
-Igen tudom -bólintott rámnézve. -Vajon lehet minden ugyanolyan mint akkor? -kérdezte az arcomat fürkészve.
-Nem hiszem, olyan már soha se lesz -sütöttem le a szemem.

°°°

Elgondolkodva ültem az egyik padon és a tavat bámultam. 2 órája voltunk az adrenalin parkba. Zoli elment valamerre az osztálytársaival. Én egy ideig Stelláékkal voltam aztán leváltam tőlük és ide jöttem, hogy egyedül legyek egy kicsit. Jó lett volna zenét hallgatva merengeni, de ugye a telefonom még mindig Zolinál van.
-Leülhetek? -állt meg mellettem Bence.
-Hát persze -mosolyogtam rá. -Mesélj mi a helyzet? -érdeklődtem a medálommal játszadozva.
-Veled mi a helyzet? -kérdezte vissza.
-Ezt, hogy érted? -zavarodtam össze.
-Nem vagy itt, látszik rajtad -mondta az arcomat fürkészve.
-Nincs semmi, csak Dénesel összevesztünk vasárnap és azóta nem is beszéltünk -suttogtam.
-Nem keresett téged? -kérdezte felvonva a szemöldökét.
-Nem vagyis nem tudom. Zoli tegnap elvette a telefonom, hogy ne emésszem magam ha Dénes nem keres -motyogtam az ajkamat harapdálva.
-Értem -bólintott. -Tudod nekem az elején úgy tűnt mintha tetszene neked Zoli -nézett rám a szeme sarkából.
-Biztos tévedsz -kaptam el róla a tekintetem.
-Emma nagyon jól ismerlek. Átlátok rajtad -mosolyodott el halványan.
-Jó igen az elején volt olyan időszakom, de aztán jött Dénes -túrtam a hajamba.
-Aztán jött Dénes -ismételte meg. -Figyeltelek Emma láttam milyen boldog vagy Dénes mellett. Szilveszterig az voltál. Láttam az arcod miközbe Dénest vártad, valami megváltozott benned azóta. Fogadj el tőlem egy tanácsot. Hallgass a szívedre és ne az eszedre. A szívedet kövesd és akkor igazán boldog leszel. Mondd Emma mit súg a szíved? -kérdezte halkan. Magam elé bámultam, az ujjaim még mindig a medállal játszottak. Lehunytam a szemem és vettem egy mély lélegzetet. Zűrzavar volt bennem.
-Nem tudom, zűrzavar van a szívembe, de az eszem azt mondja, hogy ne csináljak hülyeséget, maradjak hű Déneshez -suttogtam és kinyitottam a szemem.
-Nehéz ügy -mondta egy idő után.
-Te mit tennél a helyembe? -fordultam felé.
-Elismered, hogy érzel valamit Zoli iránt? -nézett rám kérdőn.
-Én...én nem tudom. Talán, vonzalmat -makogtam.
-Tudod egyszer olvastam valamit. Igazán érdekes volt. Ha két embert szeretsz válaszd a másodikat. Mert ha az elsőt igazán szeretted volna akkor nem szerettél volna bele a másodikba -nézett mélyen a szemembe. -A kérdés az, hogy szereted-e Zolit és, hogy mikor szerettél bele. Dénes előtt vagy után? -tette fel a kérdést majd megveregette a karom és egyedül hagyott. Elgondolkodva kezdtem el csavargatni az egyik hajtincsem. Mikor összejöttem Zolival egyszerűen belefáradtam az ellenállásba, vonzott a rosszfiúsága. Az se okozott fájdalmat amikor, másik lánnyal láttam pusztán csak dühített. Nem, nem voltam Zoliba szerelmes ezt biztosan tudom. Vele egyáltalán nem éreztem azt amit Dénessel. Dénes mellett biztonságba éreztem magam, a csókja megnyugtató volt. Ám Zoli mellett az életem ezerrel pörgött, amikor megcsókolt a vér vágtázott az ereimbe. Óó Istenem...mégis mit tegyek? -tettem fel magamba a kérdést elkeseredetten. Hallgass a szívedre....Hogy a francba hallgassak a szívemre amikor ilyen nagy zűr van benne???
-Heló -ült le mellém Zoli.
-Kérem a telefonom -suttogtam.
-Hogy? Nincs nálam -pislogott meglepetten.
-Ne hazudj nekem, láttam amikor eltetted -néztem rá.
-Miért kell neked? -fürkészte az arcom.
-Csak...csak add ide -kértem felé nyújtva a kezem. Zoli az ajkát harapdálva habozott majd bólintott, a zsebébe nyúlt és a kezembe adta a telefonom. Az ajkamat harapdáltam miközbe bekapcsoltam. 5 nem fogadott hívás anyától. 2 Tomitól. 30 Zsófitól. -Remélem megnyugtattad őket -néztem Zolira.
-Persze, engem kerestek miután téged nem értek el -bólintott.
-Zsófi elég kitartó volt -jegyeztem meg a telefonomat figyelve. -Dénes sehol se keresett -suttogtam pár perc múlva.
-Nyílván nagyon elfoglalt New Yorkba -morogta élesen.
-Miért mondod ezt? -néztem rá.
-Nem fontos -vonta meg a vállát.
-Te tudsz valamit róla igaz? -kérdeztem egy oktával hangosabban.
-Nem véletlenül hívogatott Zsófi. Tudni akarta, hogy nem lettél-e öngyilkos. Nézd csak meg a barátod profilját -biccentett a telefonom felé. Görcsbe rándult gyomorral mentem rá Dénes oldalára. A változás rögtön feltűnt. Dénes lecserélte a borítóképét. Eddig én voltam rajta meg ő, ám most csak ő volt rajta ahogy négy lányal pózol. Mindannyian mosolyogtak, még Dénes is. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy bűntudata lenne a veszekedésünk miatt.
-Úgy látszik én már csak ezt érdemlem -suttogtam és az arcomon végig folytak a könnyek.
-Emma -kezdte Zoli és a karomra tette a kezét.
-Hagyj -pattantam fel. -Kérlek, csak egyedül akarok lenni -suttogtam majd sarkon fordultam és elszaladtam.

°°°

A táborba sétáltam egyedül. Már rég ágyban volt mindenki. Egyedül akartam lenni, nem tudtam elviselni a falakat amik körülvettek. Amikor Zoli elment zuhanyozni halkan kijöttem. Beszélgetni akartam vele, mindent elmondani neki, de féltem megnyílni előtte. Ő pedig nem faggatott. Felejteni akartam, el akartam felejteni Dénest. Nem akartam arra gondolni, hogy vajon mit csinál, hogy eszébe jutok-e. Féltem ha nem terelem el a gondolataimat akkor keresni fogom. Magyarázatot követelek tőle és én fogok tőle sírva bocsánatot kérni. Tudtam, hogy ezt fogom tenni, ha nem terelem el a figyelmem és a gondolataim. Sarkon fordultam és gyors léptekkel a faházunk felé indultam. Beléptem az ajtón és ellentmondást nem tűrően Zolira néztem.
-Elmegyünk -jelentettem be.
-Hogy mi? -pislogott nagyokat.
-Jól hallottad, elmegyünk bulizni -bólogattam miközbe a sporttáskámhoz mentem.
-Bajba fogunk kerülni -figyelmeztette Zoli.
-Na és téged az mióta érdekel? -vágtam csípőre a kezem és rámeredtem.
-Csak próbálok helyetted is gondolkodni. Meg fogod bánni, ha lebukunk -nézett a szemembe.
-Óó...Istenem. Elegem van, hogy folyton én vagyok a jó kislány. Hogy mindenkinek meg kell felelnem. Élni akarok érted? -ragadtam meg a felsőjét és közelebb rántottam magamhoz. -És élni is fogok. A segítségeddel vagy a nélkül -suttogtam a szemébe nézve.
-Tudok egy helyet. Pár osztálytársad ma oda megy. Kb 10 perc múlva a kapunál találkoznak -mondta halkan.
-Kedvem lenne most megcsókolni téged -mosolyodtam el.
-Ne hágj át minden szabályt -lépett egyet hátra és lefejtette a kezem a pólójáról.

10 perc múlva odaléptünk a többiekhez.
-Emma -mért végig Gergő elismerően. -Bombázó vagy, végre megmutatod, hogy mit rejteget a sok ruha -kacsintott rám.
-Még egy ilyen beszólás -mordult fel Zoli.
-Bocs haver, Emma tudja, hogy csak hülyülök. De amúgy tényleg jól nézel ki -mosolygott rám kedvesen.
-Köszi -mosolyogtam vissza rá. Nem nagyon hoztam magammal bulizós ruhát. Így egy fekete minisortot vettem fel és egy fekete csillogó toppot. -Stella merre van? -néztem Renire.
-Fáj a feje. Hál Istennek, hogy te itt vagy, legalább nem unatkozok ezzekkel -forgatta meg a szemét és Gergő meg Máté felé intett aztán mosolyogva belém karolt.
-Nos akkor mehetünk? -kérdezte Gergő.
-Pontosan hova is megyünk? -érdeklődtem kissé berezelve.
-Nyugi, vigyázunk rátok -mosolygott ránk Máté. -Vagyis Renire vigyázunk -javította ki magát amikor vetett egy pillantást a hátam mögé. Homlokráncolva megfordultam és Zolira néztem aki ártatlanul mosolygott vissza rám.

°°°

Végül nem mentünk olyan messzire csak egy saroknyira. Kívülről nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek a hely, de belülről elég otthonos volt. Az ajtóra ki volt írva, hogy a mai nap karaoke nap van. Ahogy beléptünk az ajtón a fülünket rögtön megcsapta egy iszonyatosan hamis hang. Fintorogva néztünk egymásra aztán a velünk szemben lévő színpadra ahol egy nagydarab lány próbálta elénekelni Nagy Bogi Holnap című számát. A színpadtól balra egy bárpult húzodott míg a színpad előtt volt egy kis tánctér. A helységbe csak bőrülések voltak. Lesétáltunk a lépcsőn majd még jobban körbe néztünk. A hely elég nagy volt és volt nyüzsgés rendesen.
-Keressünk helyet -mondta Máté.
-Oké ti keressetek, én hozom az italokat -bólintott Gergő. -Mit kértek? -érdeklődött.
-Nekünk két kólát köszi -mondta Zoli mielőtt kinyithattam volna a szám.
-Na, de...-kezdtem nagyokat pislogva.
-Na jó. Hozz neki egy sört -adta meg magát. -Persze alkoholmenteset -tett hozzá elmosolyodva.
-Azt Istenit. Legalább akkor az a mangós legyen -morogtam majd sarkon fordultam.
-Ugyanmár Emma -sietett utánam Zoli.
-Nem akarom, hogy kislányként bánj velem -pördültem felé.
-Voltál már részeg? Ittál már alkoholt? -kérdezte komoran.
-Egyszer el kell kezdeni -fontam össze a kezem.
-Tudom, hogy most szarsz a világra. Azt is tudom, hogy mit akarsz ezzel elérni. Mit terveztél Emma? Beakarsz rúgni és aztán? Másnap reggel gyötörne a bűntudat vagy nem is emlékeznél semmire -suttogta az arcomat fürkészve. -Én nem fogok ebbe a segítségedre lenni -tette hozzá mire elkaptam a tekintetem.
-Ne haragudj -kértem mire hozzám lépett és megpuszilta a homlokom. Mátét és Renit középtájon talátuk meg.
-Na párom volna kedved Gabriellává szellemülni? -mosolygott rám Máté.
-Még itt is gyakorolni akarsz? -mosolyodtam el.
-2 hónap Emma. 2 hónap -nézett a szemembe.
-Tudom -bólintottam.
-Jajj már sikerünk lesz -jelentette ki Reni.
-Tudjuk, nekünk mindig sikerünk van -vigyorgott Máté. -Na Emma? -vonta fel a szemöldökét.
-Oké benne vagyok -vigyorodtam el.

°°°

1 óra múlva a sörömet kortyolgatva ültem amikor Zoli hirtelen felpattant és felém nyújtotta a kezét.
-Mi az? -néztem fel rá zavartan.
-Már mindenkivel duetteztél, úgy illik, hogy velem is énekelj -nézett a szemembe.
-Fel akarod fedni a rejtett tehetséged? -álltam fel.
-Egyszerűen csak énekelni akarok veled -nézett a szemembe. Zoli nem mondta el, hogy mit fogunk énekelni ám amikor a dal felcsendült elmosolyodtam.

I can show you the world
Shining, shimmering splendid
Tell me, princess, now when did
You last let your heart decide?

I can open your eyes
Take you wonder by wonder
Over sideways and under
On a magic carpet ride

A whole new world
A new fantastic point of view
No one to tell us no
Or where to go
Or say we're only dreaming

A whole new world
A dazzling place I never knew
But when I'm way up here
It's crystal clear
That now I'm in a whole new world with you

Now I'm in a whole new world with you

Unbelievable sights
Indescribable feeling
Soaring, tumbling, freewheeling
Through an endless diamond sky

A whole new world (Don't you dare close your eyes)
A hundred thousand things to see (Hold your breath, it gets better)
I'm like a shooting star
I've come so far
I can't go back to where I used to be

A whole new world (Every turn a surprise)
With new horizons to pursue (Every moment, red-letter)
I'll chase them anywhere
There's time to spare
Let me share this whole new world with you

A whole new world (A whole new world)
That's where we'll be (That's where we'll be)
A thrilling chase
A wondrous place
For you and me

Sokáig csak néztünk egymás szemébe, megfeledkezve minden másról aztán Gergő hangos fütyülése visszarángatott minket a valóságba. Zavartan mosolyogva fogadtuk a tapsokat aztán visszasiettünk az asztalunkhoz.
-Ember nem is mondta, hogy ilyen jól tudsz énekelni -nézett rá Gergő elismerően.
-Nem kérdezted -vonta meg a vállát Zoli mosolyogva.
-Kijössz velem a mosdóba? -hajolt oda hozzám Reni.
-Persze -bólintottam. -Mindjárt jövünk -néztem Zolira aztán felálltam és követtem Renit.
-Szerinted Máté jó pasi? -kérdezte hirtelen Reni miután bement az egyik fülkébe.
-Hogy jó pasi-e? -kérdeztem vissza megrökönyödve.
-Aham, tudom, hogy neked barátod van meg minden, de szeretném tudni a véleményed -válaszolta.
-Hát, jól néz ki -vontam meg a vállam.
-Te már randiztál vele. Nem mondott semmit, hogy tetszene-e neki valaki? -kérdezte lehúzva a Wc-t majd mellém lépve megmosta a kezét.
-Mi nem randiztunk. Azért hívott el engem, mert tudta, hogy én nem képzelek bele többet a dologba -haraptam az ajkamba.
-Ohh értem. Szerinted...szerinted lenne nála esélyem? -pillantott rám az ajkát harapdálva.
-Biztosan, csak add önmagad -mosolyogtam rá. -Ki tudja, még bármi megeshet -tettem hozzá. Mosolyogva léptünk ki a mosdóból egyenesen az igazgatóhelyettes karjaiba....

°°°

Hát van egy jó hírem megúsztuk egy szóbeli figyelmeztetéssel. Viszont van egy rossz is, felhívják a szüleinket.
-Nyugi megmondtam apának, hogy én vittelek bele -suttogta Zoli a sötétbe.
-Megvesztél? -emeltem fel a fejem. -Én akartam nem te -jelentettem ki.
-Emma...-kezdte.
-Nem Zoli, ezt nem vállalhatod magadra -ültem fel az ágyamba.
-Talán Dénesnek igaza van..rossz hatással vagyok rád -motyogta. Ideges horkantás közepette vágtam hozzá a párnám.
-Te idióta balfácán -ugrottam rá. -Megtiltom oké? Megtiltom, hogy magadat hibáztasd -böktem meg a mellkasát.
-De hisz az én hibám. Erőszakkal kellett volna itt tartanalak -sóhajtott fel és elkapta a kezem.
-Meg a nagy lófaszt. Csak egy átkozott szóbeli figyelmeztetés és max egy hét szobafogság. Amit féllábon is túlélek. Azt ajánlom Simon Zoltán, hogy ne baszt fel még jobban az agyam mert már így is sík ideg vagyok és átkozottul szükségem lenne egy ölelésre és két tábla csokira -fakadtam ki.
-Öö csokit csak holnap tudok adni, de az ölelés megoldható -karolt át. Mellé bújtam és a fejemet a mellkasába fúrtam miközbe könnyek lepték el a szemem.
-Köszönöm -súgtam és a karjaiba lassan álomba szenderültem.