Az óra után összepakoltunk és indultunk törire. A folyosón sétáltunk, amikor egyszer csak a nevemet hallottam meg. A hang irányába fordultam és nem más volt, mint....

*Lucy szemszöge*

Edward, Ben haverja szaladt felém.

-Szia! Bocsi, hogy ha megijesztettelek csak elejtetted a kajakártyádat. - mondta lihegve a futás miatt.

-Oh, nagyon köszönöm. - mondtam neki hálálkodva.

- Lucy jössz már? - kérdezte Nina türelmetlenül.

- Rohanok. - kiáltottam oda neki. - Még egyszer nagyon köszönöm, hogy utánam hoztad. Szia! - köszöntem el Edwardtól.

- Szívesen. Szia!

A lányok kíváncsian néztek rám az előbb történtek miatt.

-Mit akart tőled? - kérdezte Avery összehúzott szemekkel.

- Csak nem Ben küldte. - kuncogott Tina.

- Dehogy. Csak elejtettem a kajakártyám, ő megtalálta és odaadta. - válaszoltam. A kis kalandom miatt épphogy beértünk bioszra. Kiderült, hogy nincs itt a tanárunk, ezért lyukasóránk volt és mindenki azt csinált, amit akart. Épp olvastam mikor felvillant a telefonom. Kikerekedett szemekkel nézetm a képernyőre. Tina és Avery is észrevette ezt, így ők is gyorsan a képernyőre pillantottak, amin Ben neve díszelgett.

- Mit akar tőled? - kérdezte halkan Avery.

- Őszintén? Fogalmam sincs. - suttogtam még mindig döbbenten.

- Nézd meg gyorsan! - bátorított Tina és a kezembe nyomta a telefont.

- Nem merem. Mi van, hogyha csak gúnyolódni akar velem valami miatt?

- Ez csak egy üzenet. Nem lesz semmi baj, ha pedig valami bunkót ír fogom magam megkeresem és kiherélem. - mondta vidáman Tina. Na ezért is szeretem ezt a lányt. Bármi történik mellettem áll és megvéd, ha kell. Lassan feloldottam a telefonomat.

Ben: Szia! Csak azt szeretném kérdezni, hogy mikor talállak meg a szobádban. A számológép miatt kérdezem. :)

Lucy: Szia! Ma délután bármikor jöhetsz én bent leszek. :)

Ben: Rendben akkor majd egyszer csak viszem. Na de nem zavarlak, végén még miattam veszik el a telefonod. Szia! ;)

Lucy: Szia! :)

Mi volt az a kacsintós emoji a végén? Szívem vagy 1000-rel vert. Ma délután újra találkozunk. Kicsit félek ettől az egésztől. Na jó, igazából nem félek, hanem ez a Florás ügy még bennem van. Ez miatt egy kicsit süllyedt a szememben a drága uraság. Gondolataimból Tina hangja zökkentett ki.

-Kicsöngettek, jössz? - kérdezte.

- Aham. Bocsi csak elgondolkodtam.

- Azt vettem észre. Minden rendben? Mit akar a szőke herceg? - kérdezte vigyorogva.

- Nem hazudok neked, hisz nem is akarok és nem is tudnék. Semmi sincs renden. Tegnap megtudtam Florától, hogy nyáron összegabalyodott Bennel. A drágalátós 'szőke herceg' pedig közölte vele, hogy ez csak egy éjszaka volt. Amúgy meg azért írt, hogy mikor leszek a szobában, mert vissza akarja adni a számológépemet. - daráltam le gyors Tinának.

- Azt a mindenit. Most komolyan mondod, hogy Flora meg Ben lefeküdtek? - kérdezett vissza ledöbbenve.

- Igen. Halálkomolyan.

- Ez nagyon durva. Viszont sietnem kell földrajzra, de délután még visszatérünk erre a témára. - mosolygott Tina.

- Siess, mert a végén még elkésel. - nevettem. Az utána lévő órák gyorsan elrepültek. A lányokkal elmentünk ebédelni. Averytől és Ninától elköszöntem, majd Tinával elindultunk a szobába. Be se értünk, de már egyből letámadott a Flora-Ben sztorival.

- Szóval, mi az, hogy ezek ketten összefeküdtek? - akadt ki teljesen Tina.

- Nyugodj meg és légyszi ne kiabálj, mert ha Flora véletlenül meghallja megöl. Tudod, hogy nem mondhattam volna el.

- Persze, bocsi. De tudod, ezek alól a legjobb barátnők kivételek. - kacsintott Tina.

- Igen, tudom. Nem véletlen, hogy elmondtam. - nevettem.

- Na de vissza a témához. Meséld csak ezt az egész ügyet, mert megöl a kíváncsiság. - ült le mellém törökülésben barátnőm.

- Hát tömören röviden annyi, hogy nyáron valami közös buliban voltak, ahol Flora részeg lett és összekeveredett Bennel. A srác se volt már józan és tudjuk mi történt. Másnap megbeszélték, hogy csak egy éjszaka volt nem több, de Flora kezdett többet érezni iránta. Tegnap pedig ezen összebalhéztak. Mondjuk igazából csak Ben megmondta, hogy nem akar tőle semmit. - meséltem el Tinának az egészet.

- Wao! Ez nagyon durva. Nem is gondoltam volna ezt Floráról. - hüledezett Tina. Én csak lesütöttem a szemem, mert megint belegondoltam, hogy mit műveltek együtt. A gondolataimból Flora zökkentett, mert berontott a szobába Sophival.

- Hogyan lehet valaki ennyire bunkó! - kiáltott fel hisztérikusan drága szobatársam.

- Mi történt? - kérdezte tőle Tina.

- Drága Ben, ő történt. Odajött hozzám, hogy ne zaklassam tovább, mert ő nem akar tőlem az égvilágon semmit. A vicc az egészben, hogy hozzá se szóltam és nem is csináltam vele semmit. - nevetett fel, de láttam rajta, hogy teljesen ki van bukva.

- Beszéltél Bennel? - jött be kuncogva Amanda.

- Mondd, hogy nincs közöd ehhez az egészhez. - nézett rá Sophi.

- Nem tehetem.

- Te hogyan lehetsz ilyen hülye. Azt hitted ezzel majd segítesz? Ha igen csak tudd, hogy még rosszabb lett a helyzet. Köszi szépen! - förmedt Flora Amandára, majd kirohant a szobából Sophival együtt.

- Gratulálok Amanda. Neked minek kell mindig beleavatkoznod más dolgába én nem értem. - mondta Tina flegmán és Ő is kiment a lányok után. Amanda megsemmisülve állt a szoba közepén és láttam, hogy mindjárt sír. Odasétáltam hozzá és megöleltem.

- Tudom, hogy csak segíteni akartál. Viszont szerintem most ne keresd egy darabig, várd meg amíg megnyugszik. - vígasztaltam.

- Köszönöm Lucy. Most megyek. Holnap találkozunk. - ezzel kiment a szobából. Én is készültem ki a lányok után, mikor valaki kopogott.

*Ben szemszöge*

Itt ülök a szobában és azon gondolkodom, mikor kéne átvinnem a számológépet. Nagy nehezen összekapom magam és elindulok a 105-ös szoba felé. Kopogok, majd látom, hogy nyílik az ajtó és Lucy jelenik meg előttem.

Szia! Köszi, hogy kölcsön adtad. - mosolyogtam rá.

-Szia! Szívesen. - mondta és ő is mosolygott, de láttam rajta, hogy valami nem oké.

- Minden rendben van?

- Nem mondanám, de nem akarlak ezzel fárasztani.

- Egyáltalán nem fárasztanál vele. Érdekel, hogy mi bánt ennyire. - mondtam a lehető legkedvesebben.

- A nagy Ben Adrewst érdekli, hogy mi a baja egy lánynak. Ilyet se hallottam még. - nevetett.

- Nem is szoktam minden lánytól megkérdezni, de szeretném, ha mi barátok lennénk.

- Barátok? És mégis miért? Soha nem beszéltünk egymással. - nézett rám döbbenten.

- Épp ezért. Szeretnélek jobban megismerni. Mi lenne, ha holnap elmennénk sétálni, hisz úgyis holnapután péntek és megyünk haza. - ajánlottam fel neki.

- Ez most valami vicc. Hol vannak a kamerák vagy fizettek azért, hogy ezt mondd nekem? - mondta röhögve.

- Ebben semmi poén nincs. - mondtam komolyan.

- Rendben, elmegyek veled sétálni, de ígérd meg, hogy nem fogsz velem flörtölni, csak, mint két barát olyanok leszünk. - mondta mosolyogva.

- Megígérem. Most viszont mondd el, hogy mi bánt. - kértem tőle.

- Majd holnap elmondom, mert rohanom kell, ugyanis káosz van a szobában. Szia! - sietett.

- Rendben, akkor holnap 5- kor a lépcsőnél. - kiáltottam utána. Csak néztem távolodó alakját. Visszamentem a szobába, ahol Shawn és Paula nyalta-falta egymást.

- Srácok nem lehetne máshol? - kérdeztem tőlük unottan. Elegem van már abból, hogy folyton itt nyáladzanak.

- Csak féltékeny vagy, mert neked nincs olyan lány, akivel ezt csinálhatnád. - mondta Paula és megfogva Shawn kezét kihúzta a szobából. Vissza akartam szólni, hogy nekem erre nincs is szükségem, de addigra már becsukódott az ajtó. Leültem az ágyamra és elkezdtem a telefonomat nyomkodni. Gondoltam írok Lucynek, de ekkor jött egy üzenetem Jasontől.

Jason: Csá haver! Nincs kedved kijönni focizni az udvarra?

Ben: Csá! Átöltözök és megyek. A pályán találkozunk.

Jason: Rendben.

Gyorsan átöltöztem és elindultam az udvarra. Tök jó, hogy tartozik egy focipálya a koleszhoz, így bármikor letudok menni a srácokkal focizni. Mikor kiértem nem várt meglepetés fogadott...