2020 ütött az óra és megállt az idő
Azóta is csak némán áll és vár
Vár mint én márciusban a hajnali buszra
Valóság halványuló álomképpé válik
S minden mit ismertem pokoli lasússágal távolodik.
Időnek tengerében a napok összemosódnak.
A homokórába zárt percek összefonódnak
Varjak repülnek az égen
Ez egy oylan érzés mintha soha nem lennék ébren.
Csodálom, hogy mikor lépek a föld lábaim éri.
Hogy a viharos szelet a bőrömön még tudom érezni.
Hogy a nap vakít, vagy inkább éget?
Hogy-hogy a világ még nem ért véget?
Eljött a tavasz vége a télnek
Még inkább a halál idejének
Változás szele reménynek igéretét hozza
Reményel teli szívvel nézek a holnapba
Talán egy napon ismét hajnalodik
S én várok a buszra ami kiszabadít.