2012 novembere

Delia Byrne izgatottan, valamint leplezni próbált feszültséggel toporgott a Stark Torony (vagy új nevén Bosszúállók Tornya) leszállópályáján. Kezében a mobilját szorongatta, nagyjából percenként ellenőrizve, hány óra van. A találkozót mostanra beszélték meg, de a lány már reggel feljött ide és azóta várakozott.

- Hát itt vagy! - csendült a várva-várt ismerős hang, és Thor széles mosollyal sietett oda hozzá. Delia lelkesen kapta a vállára a teletömött hátizsákját. - Készen állsz Lia? Indulhatunk?

- Persze. - bólogatott a lány, aztán mégis megtorpant kissé, elbizonytalanodva.

- Izgulsz? - nézett rá kíváncsian Thor.

- Igen... egy kicsit. - vallotta be Delia. - Annyira hihetetlen még mindig... Tudod, egész életemben arra vágytam, hogy egy napon láthassam Asgardot, ahelyet, ahonnan származom. Apáék annyit meséltek róla. És a nap most eljött. Újjáépítették a Bifrost-öt, te pedig elviszel Asgardba... Vajon milyen lesz? Hogy fognak nézni rám az ottaniak? Biztosan furcsa leszek a szemükben. Tony azt mondta, legyek magabiztos és adjam a menőt, ha már megbámulnak. De nem érzem úgy, hogy ez menne majd.

Thor bátorító mosollyal veregette meg a vállát.

- Hát az lehet, hogy furcsán néznek majd rád, de nem rossz értelemben. - mondta. - Két asgardi hős lánya vagy, a szüleid neve jól ismert otthon. Én pedig meséltem már rólad apámnak és anyámnak. Szeretettel várnak.

- Tényleg? - kérdezte hálás tekintettel Delia. Thor nagyot bólintott.

- Tényleg. Na gyere. - fogta meg Delia kezét és felpillantott az égre. - Szóltam Heimdallnak, hogy figyeljen, mindjárt kinyitja nekünk az átjárót. Ez biztosan tetszeni fog. - kacsintott a lányra, majd elkiáltotta magát. - Oké Heimdall, készen állunk!

Az utazás hirtelen volt, egyszerre csodálatos és hihetetlen. Deliát szivárványos kavalkád vette körbe, különös erővel ragadva magával, felfelé repítve a végtelenségbe. A lány csupán egy pillanatig ijedt meg, utána átadta magát az elképesztően gyors repülés érzésének és a Bifrost ezerszínű, elmosódott falában való gyönyörködésnek. Thor mellette suhant és közben rávigyorgott. Aztán az utazásnak olyan hirtelen lett vége, ahogyan elkezdődött, és Delia egy furcsa, kör alakú és kupolás, aranyszínű csarnokban találta magát, melynek a falai egyre lassulva forogtak. A szeme káprázott és az érkezés lendületétől majdnem elesett, de valaki elkapta őt. Thor, aki valószínűleg már ezerszer végigcsinálta ezt az utazást, sokkal magabiztosabban érkezett.

- Hű... - Delia először csak ennyit tudott kinyögni, majd a személyre pillantott, aki elkapta őt, mielőtt elesett volna. Termetes, sötét bőrű férfi volt. Arany páncélt és furcsa, szarvakban végződő sisakot viselt. - Köszönöm.

- Nézzenek oda. - jegyezte meg a férfi. Kellemes, mély hangja volt. Deliának egész hátra kellett hajtania a fejét, hogy belenézhessen különös szemeibe, melyek most őt fürkészték. - Alf és Brunerna lánya. Megnőttél.

- Honnan tudja, hogy ki vagyok? - csodálkozott a lány.

- Néha figyeltelek, a szemem sarkából. Mindent látok, ami a Kilenc Birodalomban történik. - érkezett a válasz. - A nevem Heimdall.

- Oh. - Delia elmosolyodva nyújtott kezet és elpirult kissé, amikor a férfi kézfogás helyett kezet csókolt. - Apa mesélt magáról. Igazán örülök, hogy megismerhetem.

- Üdv Heimdall. - biccentett oda Thor, szórakozottan pörgetve a pörölyét a kezében, ahogy körbejárt. A falak forgása lassan leállt, és a közöttük lévő résen rá lehetett látni a végtelen űrre.

- Vártuk már, mikor térsz haza Asgardba. - mosolygott Deliára Heimdall, miközben visszalépett a csarnok közepén lévő emelvényhez, melybe egy hatalmas, kétkezes pallost szúrtak. A férfi kihúzta a kardot, ezzel lezárva a Bifrost-öt. - Apád jó barátom volt, mielőtt Midgardon maradt volna. Remélem, egy napon majd ő is visszatér.

- Sajnálta, hogy most nem jöhetett. Megígérte, hogy majd utánam jön. - felelte Delia, és közben nem tudta megállni, hogy izgatottan tekintgessen kifelé, ahol a Bifrost falához hasonlatos szivárványszínű híd vezetett elfelé... Asgardba. Az otthonába, melyet most végre láthatott. Thor és Heimdall észrevették izgatottságát és sokatmondóan összemosolyogtak.

- Gyere. - tette a lány vállára a kezét Thor. - Apám már vár.