2012 június 11. | New York, USA

Nick Fury érdeklődve figyelte az irányítóterem szélén álló lányt, aki épp lediktált néhány adatot a nála lévő iPad-re. Nem volt különösebben magas, a testalkata kissé zömök, de olajbarna bőrével és különös szemeivel, melyek valóban úgy festettek, mint a tigrisszem ásvány, szép nő benyomását keltette. Szűk nadrágot, gamer pólót és lila Converse-t viselt, a hajában lila festés. A mobilja félig kilógott a farzsebéből, a képernyő sarka el volt törve. Első ránézésre a lány tényleg olyan volt, mint egy átlagos egyetemista.

- Delia Byrne?

A lány felkapta a fejét a neve hallatán és kérdőn nézett Fury-ra, aki odalépett hozzá.

- Nick Fury ügynök, SHIELD. Zavarhatom egy kis ideig? - kérdezte a férfi, bár szavaiból jól érezhető volt, hogy csupán az udvariasság kedvéért mondja ezt. Delia kíváncsian mérte őt végig, majd bólintott.

- Hogyne. Miben lehetek a segítségére, Nick Fury ügynök?

- Maga az, akit Stark felvett diákmunkára, igazam van? - olyan kérdés volt ez, amire Fury nem várt választ. - Emiatt vagyok itt. Tudja, hogy Vasember nem akárki... híres személy, milliárdos zseni, emellett szuperhős és a Bosszúállók tagja.

- A szerződésben aláírtam, hogy nem adok ki róla információt. - jegyezte meg feszülten Delia. A férfi megrázta a fejét.

- Nem is róla lenne szó.

- Hát kiről?

- Magáról. - érkezett a válasz. - Az a helyzet, hogy Stark nem vesz fel csak úgy valakit. Mindig van a háttérben egy bizonyos egyéb tényező.

- A csajokra gondol, akik gyakran hiányos öltözékben távoznak a lakosztályából? - vonta fel a szemöldökét Delia. - Biztosíthatom, én nem tartozom közéjük. Nem szokásom egy szál tangában mászkálni olyan helyen, ahol bárki megláthat. - Nick Fury elhúzta a száját, mire a lány felkuncogott. - Elnézést. Az arcát és a beosztását elnézve, gondolom nem ezeknek a hölgyvendégeknek az egyéb tényezőire kíváncsi, hanem valami másra. Azt hiszem sejtem, hogy pontosan mire, és ez esetben jó helyen jár.

- Szóval Stark-nak dolgozik, igaz? - szegezte neki a kérdést Fury.

- Így igaz. - felelte Delia. - Elektronikus könyvtáros szakon tanulok, ezen a területen alkalmaz.

- Ott van neki JARVIS. - mutatott rá az ügynök. - Minden adatot tárol, rendszerez, elemez, szétszed és még újra is ír tudtommal, ha kell.

- Nem szeretnék versenyre kelni egy géppel. - vont vállat Delia. - Ami azt illeti, általában együtt dolgozunk JARVIS-szal, Tony adott hozzáférést.

- Egy diákmunkásnak? - vonta fel a szemöldökét Fury. Delia letette az iPadet és összefonta a karjait.

- Tony nem olyan, mint a legtöbb munkaadó. Olyan eszközöket biztosít, amilyenekről otthon még egy diplomás elektronikus könyvtáros is csak álmodhat, nem hogy egy gyakornok.

- Ebben nem kételkedem. - Fury tekintete végigsiklott a lányon, majd az övén lógó eszközre bökött az állával. - Az is az alkalmazottak általános felszereléséhez tartozik?

- Ja, ez? Nem, ezt Tonytól kaptam. - felelte könnyeden Delia.

- Tonytól? - kérdezett vissza Fury. - Úgy látom, nagyon jóban van a munkaadójával.

- Tony jófej... inkább haverok vagyunk. Hiszen tudja, milyen.

- Nagyon is tudom. - mondta komoran az ügynök. - Az egy ostor?

Delia biccentett. Fury magában megállapította, hogy bár meglepően cinikus és szókimondó személyiségnek tűnt, eddig meglepően együttműködőnek bizonyult. Úgy számította, nehezebb dolga lesz, ha információt akar kiszedni a lányból.

- Thornak kalapácsa van, Amerika Kapitánynak pajzsa, Vasembernek páncélja... nekem ez jutott. Ő csinálta, tudja, mármint Tony. Hogy legyen nálam valami, amivel meg tudom védeni magam. Elég menő darab, meg lehet fogni a végével dolgokat, áramot lehet bele vezetni, ilyesmik. Még nem tapasztaltam ki, miket tud. A múltkor majdnem felgyújtottam vele Thor köpenyét. - a lány megcsóválta a fejét és nekidőlt a falnak. - Nézze, Tony mondta, hogy maga el fog jönni és kérdéseket tesz majd fel. Azt is, hogy tisztában van azzal, hogy asgardi vagyok és vannak bizonyos képességeim. Tudnia kell, hogy én nem szeretnék belefolyni semmiféle ügynökösdibe, és ha lehet, a Bosszúállók dolgaiba se. Szeretnék lediplomázni, elsősorban. De a dolgok kissé komplikáltak.

- Már amennyiben? - érdeklődött Fury. Delia sóhajtott egyet.

- Elég sok körülmény van itt, ami bezavar. Először is, Tonyval ellentétben én szabálykövető természet vagyok, aki együttműködik a hatóságokkal, ha arra kérik. Vagyis magával is. - nézett jelentőségteljesen Fury-ra. - Másodszor, néhány hónappal ezelőttig még senkit sem ismertem Asgardból. Tudja, vagy ezer évvel ezelőtt a jégóriások kiruccantak ide Jotunheim-ból, apámék azután maradtak itt, hogy figyeljenek és jelentsék, ha hasonló dolog történne ismét. Én itt születtem, itt nőttem fel és az otthonomról eddig csak meséket hallottam... Most pedig hirtelen itt van Thor, Asgard hercege. És Loki...

- Loki. - ismételte meg a nevet Fury. Delia kényelmetlenül toporgott. - Miatta keveredett a Bosszúállókhoz, igaz?

- Hát... igen. - bólintott kelletlenül Delia. - Az elmúlt időben az életem teljesen felfordult, és mindez vele kezdődött. Röviden: a hírekben láttam, hogy egy asgardi eljött Midgardra. Találkozni akartam vele. Nem tudhattam, hogy valójából milyen.

- Elrabolta magát. Gondolom rájött, hogy vannak képességei, amiket felhasználhat. - Fury komor érdeklődéssel mérte végig a lányt. - Hogyan szabadult ki?

- Apa értem jött. - mosolyodott el halványan Delia. - Lekevert neki néhányat. Aztán miután hazamentem, már meg is jelent Tony, hogy tudok-e esetleg segíteni nekik, információkkal szolgálni arról, mit tervez Loki. Gyorsan terjednek a hírek. Végül így kötöttem ki itt. Álmomban sem gondoltam, hogy egyszer a Stark Toronyban fogok dolgozni, azt meg főképp nem, hogy a reggeli kávémat vele, Amerika Kapitánnyal és a többiekkel fogom rendszeresen elfogyasztani.

- De bizonyos szemszögből nézve maga is szuperhős.

- Azért nem hívnám így magam. - pirult el kissé a lány. - Otthon, mármint Asgardon egész átlagosnak számítanék.

- Itt a Földön viszont nem az. - mondta komolyan Fury.

- Hát... lehet. - felelte lassan Delia, és most méginkább hasonlított egy zavarban lévő egyetemista lányhoz. Hozzászokott ahhoz, hogy titokban kell tartania a képességét, még a barátai előtt is. Ezek a napok elmúltak, az ő személye pedig bizonyos szempontból közszereplővé vált, mégis nehéz volt most erről beszélnie. - Nézze, én csak szeretnék lediplomázni. Tényleg.

Nick Fury úgy érezte, igazat mond. A lány okosnak tűnt és együttműködőnek, üdítő változtosság volt a Bosszúállók többségének makacs és öntörvényű személyisége után.

- Miért keresett fel igazából? - kérdezte Delia némi hallgatást követően. - Mit akar tőlem?

- Meg akartam tudni, ki maga és hogy került ide. Ott volt a New york-i csatában, felkeltette az érdeklődésünket. - felelte az ügynök. - Szóval nem a Bosszúállók tagja... Remélem, hogy a SHIELD velük való együttműködése a történtek után jobb lesz már. Ami pedig magát illeti... Azért számíthatunk magára, ha netalántán úgy adódna?

Delia zavartan rugdalta a cipője oldalát, a szavakat keresve.

- Mármint amolyan bosszúállós ügyekben? Hát... igyekszem jó állampolgár lenni. Mármint, turistavízummal rendelkező külföldi állampolgár. Azt nem tudom, apa mit fog szólni hozzá...

- Ezt igennek veszem. - biccentett Fury, majd alig érezhetően, de kedvesebb hangon tette hozzá. - A Bosszúállók a segítségünkre vannak, ez igaz. Ugyanakkor ne aggódjon, a SHIELD sem szívesen rángatna bele magához hasonló fiatalokat ilyen komoly ügyekbe.

Kabátja belső zsebében, csak az ő számára érzékelhetően diszkrét rezgéssel jelzett egy kapcsolattartó műszer. Újabb ügy várta; ideje volt indulni. A lányra pillantott.

- Köszönöm, hogy időt szakított rám, Miss Byrne. Külön respektálom az együttműködését, tekintve, hogy Starknak milyen a stílusa... hagyjuk is. Biztosan hall majd még rólunk.

Azzal biccentett és elsétált, olyan hirtelen tűnve el, ahogyan jött.