Az esti lakoma csodálatos volt. Delia nem hazudott, amikor azt mondta az iránta igencsak érdeklődő idegennek, hogy még sosem vett részt hasonlón. Amikor kislány volt, a legjobban azokat szerette apja meséi közül, amelyek az asgardi lakomákról szóltak. Szinte maga előtt látta a roskadásig terített asztalokat, a csillogó aranytányérokat és kelyheket, a lobogó fáklyákat, a tiszta, csillagos égboltot és a vendégek szép ruháinak forgatagát... Mindez most valóssá vált.

Hosszú, elegáns ruha volt rajta, amilyet az asgardi hölgyek viseltek az ünnepségek alatt, és amilyet normál esetben nem igazán vett volna fel, hiszen eddig sosem volt ehhez hasonló közegben. Amikor megérkezett, izgult egy kissé, mint minden nagyobb társasági esemény előtt, de a számtalan kártyás rendezvényből adódó tapasztalat megtette a hatását és az izgalom hamar elmúlt. Ahogy a vendégek gyülekeztek, egyre magabiztosabban sétált körbe, várva, hogy a Mindenek Atyja és a királyné megérkezzenek és kezdetét vegye a lakoma. Bár nem ismert senkit, még néhány szót is váltott egy-egy vendéggel. A társalgással sosem volt gondja, és első ránézésre most ő is egyike volt az asgardi hölgyeknek, elvegyült a tömegben.

- Hát itt vagy. - csendült mögötte Thor hangja és az asgardi herceg odalépett hozzá. Delia elmosolyodva köszöntötte. - Hogy telt a napod? Körülnéztél?

- Asgard gyönyörűbb, mint arra számítottam. Teljesen odavagyok érte. - felelte lelkesen a lány, miközben körbepillantott és valamivel halkabban hozzátette. - Furcsa, hogy ezt a nagy cuccot miattam rendezik.

- Apád neve jól ismert Asgardon. Az, hogy a lánya visszatér közénk, fontos eseménynek számít. Na gyere. - Thor átkarolta Delia vállát, hogy a főasztal felé terelje, ahol nyilván Odin és családja szokott helyet foglalni. - Apám mindjárt megérkezik és miután bemutatott, kezdetét veszi a lakoma. De előtte szeretném, ha találkoznál néhány barátommal.

A főasztal mellett négy alak várakozott, Thor egyenesen hozzájuk kísérte Deliát. Mind a négyen kitűntek a vendégek közül, köpenyük alatt a harcosok páncélja csillogott. Egyikük háttal állt Deliának, egy tükörben ellenőrizve a megjelenését, míg másikuk, egy termetes, nagyszakállú férfi épp azzal volt elfoglalva, hogy úgy vegyen el néhány darabot az asztalra pakolt ételkompozíciókból, hogy az ne rontson a látványukon. A harmadik férfi, valamint a kis csapat egyetlen női tagja fegyelmezetten álltak az asztal mellett, néha rosszalló pillantást vetve két társukra. Thor láttán a nőnek nyomban felderült az arca és könyökével jól oldalba bökte a szakállast, aki majdnem elejtette a frissen zsákmányolt ételt, majd felpillantott.

- Thor, barátom! - köszöntötte vidáman a herceget, akivel jó alaposan megveregették egymás vállát. A hangra a negyedik harcos is megfordult, majd Deliát megpillantva őszinte döbbenettel meredt a lányra, aki fülig elvörösödött és hasonlóan tágra nyílt szemekkel nézett vissza rá.

- Te???!

Fandral szélesen elmosolyodott és cifrán meghajolt Delia előtt, de a tekintetében továbbra is ott volt a meglepettség árnyéka.

- Ebben az öltözetben még elragadóbb vagy, ha szabad így bókolnom. - jegyezte meg. Thor és a többiek értetlenül néztek össze.

- Ti már ismeritek egymást?

- Futólag. - mosolygott Fandral. - A bájos hölggyel nemrég találkoztunk, igaz? Nem is tudtam, hogy te is hivatalos vagy erre a lakomára. Ide valóban nem hívnak meg akárkit... Ezek szerint az ízlésem nem csalt meg engem és egy nemes hölgyön akadt meg a tekintetem.

- Ő Delia Alfsdottir. - mutatta be a lányt egy vigyorral viaskodva Thor. - Tulajdonképpen az ő tiszteletére adják ezt az ünnepséget.

- Alfsdottir? Alf Othgralson lánya? - meredt Deliára Fandral, mintha most látná őt életében először. Látszott rajta, hogy erre egyáltalán nem számított. Delia rántott egyet a vállán, de az ő szája sarkában is ott játszott egy mosoly. Fandral teljesen ledöbbent, egy értelmes szót nem tudott kinyögni.

- Ezek szerint fogalmad sem volt arról, ki után törtetsz épp. - jegyezte meg kajánul a szakállas harcos, aztán élvezettel beleharapott az összeszedett ételekből készített szendvicsbe. Szótlan társa megcsóválta a fejét, lesajnáló pillantást vetve Fandral irányába. Delia végigmérte őket, majd kíváncsian fordult Thor felé.

- Hadd mutassam be a Harcos Hármast; mind jó barátaim és bajtársaim, akikkel számos kalandban vettem részt. - magyarázta Thor a három férfi felé biccentve. - A nagy étvágyú Volstagg, erős és vitéz harcos. A szótlan és mogorva arcú Hogun. Ne is kérdezd, sosem mosolyog. Fandralt pedig már ismered ezek szerint...

- De még nem elég alaposan. - emelte meg a szemöldökét az említett.

- Ne is hallgass rá, csak a szája jár. - szólalt meg a szemét forgatva a páncélt viselő, fekete hajú nő és futólag Deliára mosolygott. - Nálam is bepróbálkozott, de hamar megtanulta, hogy nincs értelme. Sif vagyok.

Delia viszonozta a mosolyt, majd Thorra sandított.

- Legközelebb jöhetek én is olyan menő szerelésben, mint ő? - kérdezte, Sif felé biccentve. - A hosszú szoknya nem az én stílusom.

Sif elégedetten húzta ki magát a megjegyzést hallva. Thor összevigyorgott Volstaggal, míg Fandral Deliához hajolt közelebb, kapva a lehetőségen.

- Ezek szerint te is harcos lennél, kedves? - kérdezte a lányt, akinek kissé elsötétült a tekintete a megszólítás hallatán.

- Elektronikus könyvtáros. - közölte Delia, majd a többiek elveszett képét látva hozzátette. - Természetesen tanítottak harcolni. Jobb, ha tartod a két lépés távolságot, Fandral.

- Akkor távoli csodálód leszek. - sóhajtott színpadiasan a férfi, majd Deliára kacsintott. - Egészen addig, amíg közel nem engedsz magadhoz.

- Te nagyon arra hajtasz, hogy kapj még egy pofont. - mordult fel a lány. - Ha megint...

- És mi történt a tanácskozáson? Mit mondott a Mindenek Atyja? - szegezte Thornak a kérdést Sif, gyorsan Fandral elé lépve, hogy megelőzze a kitörni készülő civakodást.

- Rossz hírek érkeztek. - csóválta meg a fejét Thor, majd elhallgatott, ahogy Odin és Frigga megjelentek és a tömeg éljenzéssel köszöntötte őket. Gyorsan, suttogva folytatta. - A lakomán majd elmondom. Most itt az idő, hogy apám szóljon.

* * *

- Ha tudtam volna, hogy Alf Othgralson az apád... - jegyezte meg Fandral, miután elvett egy teli kupát és rávillantott egy mosolyt az italokat szolgáló lányra.

- Az nem hátráltatott volna semmiben. - csóválta a fejét Delia, figyelve, hogy a felszolgálólány pirulva összekuncog a barátnőjével. Fandral a lány felé sandított, mire ő igyekezett kifejezéstelen arcot vágni.

Odin bemutatta őt, mint a legendás harcos lányát, aki visszatért Asgardba, és a ceremónia után kezdetét vette a lakoma. Delia rengeteg köszöntést fogadott és rengeteg idegennel ismerkedett meg, a nevek pedig egy idő után összekavarodtak a fejében. Most a főasztal mellett álldogált a Harcos Hármas és Sif társaságában és Volstagg épp egy tányért nyújtott felé, amire a legfinomabb falatokat pakolta.

- Ezt meg kell kóstolnod, kislány.

- Bele sem gondoltam, hogy itt minden lakoma ilyen... bőséges. - vallotta be Delia. Annyit evett már, hogy mozdulni is alig bírt.

- Mintha csak Valhallában lennék. - bólogatott elégedetten Volstagg. Delia azonnal megkedvelte őt, akárcsak a szófukar Hogun-t és Sif-et, akit rendkívül csodált is. És talán Fandralt is megkedvelte egy kevéssé... a férfi egész jó társaság volt, ha tartotta a távolságot és harcostársai is vele voltak. Delia pedig általában könnyen barátkozott az emberekkel.

- Végre, Thor!

Mindannyian felfigyeltek Sif szavára, ahogy Thor, akinek eddig eleget kellett tennie hercegi kötelességeinek, odalépett hozzájuk. Sif, Hogun és Fandral kíváncsian hajoltak közelebb Thorhoz, míg Volstagg, aki képtelen volt abbahagyni az evést, szintén felé fordult és Delia is igyekezett nem lemaradni.

- Mondd el végre, miről tanácskoztatok. - kérte Sif. - Valami baj történt, igaz?

Mindannyian feszülten, várakozva néztek Thorra, aki végül lassan bólintott.

- Rossz hírek érkeztek. - mondta komoran. - A Kilenc Birodalom több világában is mozgolódnak. Összeesküvésekről suttognak és több helyen lázongások törtek ki. Valaki viszályt szít, kihasználva, hogy Asgard egy ideig nem tudta elhagyni a birodalmat, nem tudott rendet tartani és vigyázni. - Thor sóhajtott egyet, végigfuttatva rajtuk a tekintetét. - Háború készül.