Fényűző és hatalmas házakkal teli környékre érünk, ahol a járda mentén hatalmas fák vannak, melyek között átszűrődik a gyenge őszi napfény. Nagyon szép. Kicsit le is lassulok a bámészkodásban és felemelem a fejem, hogy jobban lássam a leveleket, melyeket az enyhe szellő fúj, így sikeresen neki is megyek valaminek és hátra esek, a fenekemre érkezve.

-Basszus Jimin, jól vagy? - fordul meg leppetten Jungkook.

-Miért álltál meg előttem? - morgolódok. Tudta, hogy mögötte vagyok, akkor meg miért áll elém? Direkt csinálta volna, hogy bántson engem?

-Te is kikerülhettél volna, nem volt kötelező nekem jönnöd! Hátul nincsennek szemeim! - csattan fel összehúzott szemeivel. Hasonlóan dacos arckifejezést öltök magamra és hosszú percekig fürkésszük egymás íriszeit.

Minden földi tekintete ilyen átható? Jungkook mély barna szemei úgy csillognak, mintha csillagok lennének, ami lehetetlen, hiszen a szemek nyilvánvalóan nem lehetnek csillagok. Végül én szakítom meg ezt a nyugalmas, mégis kellemetlen pillanatot, mert szeretnék végre felkelni a földről, amire rá is készülök. Jungkook felém nyújtja a kezét, amit értetlenül figyelek, de eszembe jut, hogy az első iskolai napomon is mindenki ezt tette, ezért megteszem, amit tőlük láttam, és gyorsan belecsapok a tenyerébe.

Ilyenkor minek köszönni?

Ostobaság, de ha ettől földiesebbnek tűnök, néha muszáj megtennem. Viszont elég Jungkookhoz hozzáérnem, máshoz nem szeretnék.

Most Jungkookon a sor, hogy zavartan figyeljen, míg én felállok a földről. Picit megrázza a fejét és mintha elgondolkodna valamin, majd száját kinyitja és vissza is zárja, ezzel tátogást előidézve. Ez is valami fura földi dolog lenne? Szellőzteti a száját, vagy mi fene?

-Jöttök már, skacok? - kiabál ki Yejun egy kapualjból.

Én indulok meg hamarabb felé, magam mögé sem nézek, de hallom ahogy Jungkook is útnak ered. Yejun kitárja a kaput és egy hatalmas, fehér színű ház tárul elém, amelyen nagy ablakok foglalnak helyet. Sosem láttam még ilyen szép lakóegységet. Előtte gyönyörű, zöld pázsit terül el, ami csak úgy hívogat magához, hogy hemperegjek rajta. Imádom a földi gyep színét és tapintását.

-Igen, Woojinéknek van mit a tejbe aprítaniuk! - mosolyog reakciómon egy jót Yejun. Már meg sem próbálom értelmezni ezt a mondatot, inkább bólintok egyet. Azért az a gondolat befészkeli magát az agyamba, milyen lehet a tejbe aprítás. Biztos finom, hisz a tej is az.

-Erre gyere Jimin. - int Jungkook, mikor kikerül, én pedig azonnal követem őt. - Mi egy külön kis épületbe vagyunk száműzve, hogy senkit ne zavarjunk a zenénkkel.

-Miért zavarna bárkit is a zene? Hiszen gyönyörű!

-Nem mindenki szereti ezt a stílust és nem kellemes egész délután minket hallgatni! - ad magyarázatot.

Szóval az emberek különböző zenéket szeretnek, Jungkookék pedig ezt tiszteletben is tartják. Ez becsülendő dolog. Nálunk aménusziaknál is toleráljuk a különbözőségeket, kivéve azt, mikor valaki inkább hallgat az érzelmeire. Nagyon sok baj okozója, ezért is próbáljuk csökkenteni magunkban, viszont nekem sosem ment. Gyakrabban hallgatok az emócióimra, emiatt akadtak is kisebb galibáim.

Egy földszintes, hosszú épülethez vezetnek, melynek ablakai le vannak fedve belülről.

-És megint elkéstetek! - hangzik egy magas fiú szájából a kijelentés, amint belépünk. A falak a föld napjához hasonló sárgák és rengeteg, óriási kép van rajtuk más földiekről.

-Bocs, de Jungkook húzta az időt! - hárítja a felelősséget Yejun a fekete hajúra.

-Miért nem lep meg? - néz a plafonra ugyanaz a fiú. Jungkookkal egymagas és neki is fekete haja van, de nem annyira izmos, inkább vékony testalkatú, az arca sem olyan helyes. Apró szemei vannak, pici orra, viszont a szája vastag.

-És ez ki? - mutat rám egy másik földi. Megszeppenve araszolok Jungkook mögé, mert még mindig mellette érzek valamiféle biztonságérzetet, ha már emberekről van szó. Ez a fiú világos barna hajú, ő is magasabb tőlem négy centivel és átlagos testalkatú. A szemei viszont picit félelmetesek.

-Ő Jimin. Az új osztálytársa Jungkooknak, és ha engem kérdeztek, alakul valami! - kuncog fel a szőke, majd valami fura szerkezethez battyog, amit a kezébe is vesz.

-Yejun, fogd már be! - szól rá mérgesen Jungkook. - Jimin még sosem hallott élő zenét, ezért elhívtam, hogy nézzen meg minket. Tudna véleményezni is, mégiscsak kívülálló! - kívülálló? Arra gondol, hogy nem vagyok földi? Aggódva fordítom a figyelmem a fekete hajúra, de még mindig nem látom rajta a gyanú jeleit. Ha tudná, hogy földönkívüli vagyok, biztosan nem lenne ilyen nyugodt! - Egyébként ő Woojin, ő meg Chanhyun. - mutat először a fekete-, majd a barna hajúra, akik köszönnek nekem. - Ülj csak le a kanapéra! - tessékel az ülőalkalmatosság felé, ami tőlük távolabb, a fal mentén helyezkedik el.

-Végülis, jól jöhet egy külső megtekintő véleménye! - ránt vállat Woojin.

Chanhyun kezében majdnem ugyanolyan masina van, mint Yejunében, ahogy pengetni kezdi egyből rájövök, hogy ez egy gitár, de amellett, hogy hasonlít arra a zenében lévő hangra, amit Jungkook mutatott, mégis eltér tőle. Talán mégsem gitár...

Jungkook valami érdekes, henger alakú tárgyak mögé ül le és botokkal üti azok tetejét. Nem tudom mi ez, de tetszik, csakhogy a sok hang összekeveredik és egyáltalán nem tetszik a végeredmény, inkább bántja a fülemet, ezért rá is tapasztom azokra a tenyereimet. Értem már miért kell nekik külön helyiség, ez borzalmas!

Woojin Jungkook felé fordul és vigyorogva mond neki valamit, az izmosabbik pedig rám néz és lágyan elmosolyodik. Abba marad a szörnyű ricsaj, leteszem a kezeim és megköszörülöm a torkom.

-Ez nagyon rossz volt! - grimaszolok már csak az emlékére is az előző lármának.

-Ez csak a behangolás volt Jimin! - kacag fel Yejun.

-Behangolás? - kérdezek vissza.

-Csak akkor hangzanak jól a hangszerek, ha előtte beállítjuk őket és egymáshoz hangoljuk, jelen esetben Chan gitárjához! - tisztázza Jungkook. - Mostmár sokkal jobb lesz!

Hablatyolnak még egymásnak valamit, aztán belekezdenek a zenélésbe, nekem pedig elnyílik a szám. Mintha az előbb nem is ugyanezek a földiek zajongtak volna ezekkel a hangszerekkel.

Woojin énekel a legtöbbet, de néha Jungkook is bekapcsolódik, aki nagyon ütemesen üti a botokkal a hengereket. Lenyűgöző az egész. Sosem tapasztaltam még ilyet. Nálunk leginkább csak az itteni tereminhez* nagyon hasonló hangszer van, ami egyáltalán nem ilyen hangokat generál.

-Na, hogy tetszett? - kérdezi Jungkook izgatottan, amint elhal az utolsó hang is.

-Én... Ez valami Am... csodálatos volt! Sosem hallottam még ennyire szépet! - tátom tovább a számat. Most komolyan, ki gondolta, hogy a barbár emberek képesek igazából ilyet alkotni?

-Bírom a srácot! Jó az ízlése! - szólal meg Chanhyun is.

-Nem annyira, ha bejön neki JK! - kuncog Yejun.

-Komolyan kussolj már be, te seggfej! - háborodik fel Jungkook és a szőkéhez vágja az egyik botját, de az kitér előle.

Ezzel azt akarja mondani, hogy nekem tetszik Jungkook? Hogy romantikus érzéseket táplálok iránta? Hogy... csókolózni akarok vele? Ettől undorítóbb dolgot sem hallottam még!

-Én nem akarok vele csókolózni! - rázom meg gyorsan a fejemet. Mind a négy földi fiú rám pillant, de én csak Jungkookra tudok figyelni, akinek mintha szomorúság futna át az arcán, de ettől miért lenne letört?

*Aki kiváncsi, milyen is az a teremin, linkeltem egy videót. Nagyon földönkívüli hangzása van, ezért választottam ezt, mint aménuszi hangszert. Egyébként szerintem nagyon érdekes egy szerkezet.😄

Remélem tetszett nektek ez a rész és kérlek titeket, hogy nézzétek el nekem az esetleges logikai buktatókat a történetben... Máshogy kell gondolkodnom Jimin agyával és ez nem könnyű ám! A legalapvetőbb emberi kifejezéseket sem használhatja ugye és nagyon szlenget sem egyenlőre! Amit nyilván magamnak köszönhetek, én nehezítettem meg a saját dolgom, de így szerintem sokkal érdekesebb.😅
Na meg a legnagyobb hollywoodi forgatókönyveknek is vannak hibái, hát pont nekem ne lennének? Ettől függetlenül igyekszem mindenre gondolni, persze nem mindig jön össze!😄

Köszönöm, hogy elolvastad!👽