Alig bírom nyugton végig ülni az órát, mert újra akarom hallani azt a gyönyörű melódiát, amit a föld lakó mutatott nekem. Ha az Aménuszon lenne ilyen zene, mint itt a Földön, sosem jövök el onnan. Talán ez olyan valami, amit haza tudunk magunkkal vinni és a mindennapjaink része lehet, mint itt. Ha így lenne, biztosan sokkal jobb lenne otthon az élet, bár már eleve az, csak egy kissé unalmas.

Viszont az Aménuszon nincsen bűnözés. Mi nem irigykedünk és nem lopunk, főleg nem ölünk. A történelmünk nekünk is tele van véresebbnél véresebb eseményekkel, de az már nagyon régen volt. A Földön viszont még mindig háborúk dúlnak, nem foglalkoznak a környezetükkel és alap betegségeket sem képesek gyógyítani. Bántják egymást és kisebb okok miatt is képesek kioltani egymás életét, ez pedig borzasztó civilizálatlan magatartás. Azt hiszik fejlettek, pedig ha nem békés szándékkal jönnénk ide, és harciasak lennénk, hamar leigáznánk őket.

Amint megszólal a csengő, a mellettem ülő földihez fordulok, aki érdeklődve teszi felém ugyanezt.

-Hallhatom mégegyszer azt a zenét? - kérdezem.

-...Persze, de másikat is mutathatok!

-Tényleg? Sok zene van itt? - lepődök meg.

-A telefonomon? Elég sok. Nagyon szeretem a zenét, ezért is kezdtem el már kiskoromban zongorázni, majd dobolni. - bólint, majd enyhén elmosolyodik, de szemei nem fókuszálnak, mintha az agya leállt volna. Több dolog is eszembe jut, mert én nem a telefonja tartalmára voltam kiváncsi, hanem a Föld zenéjére, másrészt pedig mi az a zongora és dob?

-Szóval, hallhatom?

-Ja, igen! - előveszi a telefont és a fülesnek nevezett elektródát, majd összecsatlakoztatja a kettő szerkezetet és átnyújtja egyik ágát, mint az óra előtt.

-Ez milyen hang? - érdeklődök, mikor nem énekelnek.

-Ez zongora. - ráncolja homlokát értetlenül. - Jimin, te nem tudod mi az a zongora?

-Nem. - rázom meg a fejemet.

-De miért nem? Azt sem tudtad, hogyan kell pálcikával enni és a szlenget is mindig szó szerint veszed! Ez miért van? - hajol közelebb és halkabban mondja, mintha csak magát akarná megerősíteni ezekben. Talán kicsit különösen viselkedek, de valami eszembe jut, amiről a betegségek tanulmányozása alatt olvastam.

-Autista vagyok. - mondom nyugodtan és megint a zenére koncentrálok.

-Ó... Igen, ez sok mindent megmagyaráz. - fordul előre és ujjaival kezd babrálni. - Ne haragudj, hogy faggattalak!

-Nem baj! - jelentem ki. - Akkor mutatsz másik zenét?

-Aha!

Bekapcsol egy eltérő zeneművet, ennek viszont más a hangzása, mint az előzőnek.

-És ez milyen hang? - célzok arra, hogy ez nem olyan mint a zongora volt.

-Gitár. Pontosabban akusztikus gitár. - magyarázza. - Majd ma megmutatom neked ezeket a hangszereket élőben is! - mosolyodik el, talán izgatottan, de ebben nem vagyok biztos.

Minden szünetben meghallgatunk egy számot, - ahogy ő mondja - én pedig érdeklődve hallgatom mindet. Több stílust is mutat, melyek nekem mind tetszenek is. Érdekes mennyire mások lehetnek a zenék itt a Földön. Ezen a téren több van a földiekben, mint gondoltam, sokkal kreatívabbak mint mi.

x

-Yejunnak még van egy órája. Én vagy itt, vagy a közeli kávézóban szoktam rá várni ha rossz az idő. - említi meg kifelé menet az iskola épületéből.

-Kávézó? Még nem voltam kávézóban, de tudom, hogy az emberek mindig kávét isznak! - gondolkodom hangosan.

-Akkor menjünk oda! - emeli meg kicsit a hangját és elvigyorodik.

-Jó. - bólintok én is mosolyogva.

Jungkook már meg sem ijeszt a különböző harsány emberi reakcióival. Jól érzem magam mellette és ha én is földi lennék vagy ő aménuszi, barátok is lehetnénk.

Csendben sétálunk a kávézóba, közben megjegyzem az utat és jól megfigyelem a környéket. Egy, az étteremtől kisebb helyre érkezünk meg, ahol leginkább a barna szín dominál és a falakon különböző festmények lógnak. Kicsi két- és négyszemélyes asztalok vannak, a levegőben pedig olyan illat terjeng, amit még nem éreztem. Mélyet szippantok belőle és követem Jungkookot az egyik asztalhoz.

-Ha még nem ittál kávét, talán kezdhetnél egy lattéval. Abban sok a tej és kevés a kávé, de mégis érzed az ízét. - veti fel az ötletét Jungkook.

-Rendben. - megyek bele.

Egy felszolgáló lány jön oda hozzánk, akivel ismerik egymást és kisebb beszélgetésbe kezdenek. A lány sokszor megérinti Jungkookot, de a fiú nem fordít rá különösebb figyelmet. A földi lány olyan gesztusokat tesz, mint akit az étteremben láttam csókolózni egy földi férfival, szerintem a lány is szeretné Jungkookkal.

-Csókolózni fogtok? - kérdezek rá kíváncsian, mikor ismét ketten vagyunk.

-Micsoda? - kerekednek el szemei. - Miért tennénk?

-Az a lány szeretne veled! - biccentek a földi felszolgáló felé.

-Én viszont nem szeretnék vele! - rázza meg a fejét nemlegesen.

-Akkor te kivel szeretnél? - érdeklődöm, mire arcomat pásztázza, hosszabb időt eltöltve a számnál.

-Nem vele!

A földi kihozza a kávénkat és ez ideiglenesen félbe szakítja a beszélgetésünket. Jungkook azt mondja keverjem össze a fehér és a sötétbarna részt, ami a tej és a kávé, aztán ha nem elég édes, rakjak bele cukrot.

-Azta! Ez finom! Kissé kesernyés, mégis valahogy ízletes. - nyammogok szokásomhoz híven, ahogy ízlelgetem az italt.

-Igen. - kuncog fel a földi fiú.

-Milyen érzés csókolózni? - faggatom tovább. Gondolom csinálta már, ezért el tudja mondani nekem, viszont szintén meglephetem ezzel, mert beleprüszköl a kávéjába, aminek egy része az arcán landol. Elég vicces, ezért kinevetem őt. Szalvétával letörölgeti, majd felemeli a fejét, aztán megköszörüli a torkát.

-Jó érzés. Legalábbis ha olyannal csinálod, aki bejön.

-Mi az, hogy bejön?

-Aki tetszik, aki iránt romantikus érzelmeket táplálsz... - motyogja.

-Akkor csak azzal lehet csókolózni, aki bejön?

-Nem. Sokan olyanokkal is csókolóznak, akiket nem szeretnek.

-Nem értem. Ha azt mondod, hogy azzal jó, aki tetszik, akkor miért csinálnák olyannal, aki nem tetszik nekik? - ráncolom értetlenül a homlokom.

-Ez bonyolult Jimin. A lényeg, hogy testi vonzalomból adódóan is lehet csinálni. - zavartan tekint mindenfelé kivéve rám, ami jelzi, hogy számára kellemetlen a téma, vagyis gondolom.

-Te csináltad már?

-Beszélhetnénk másról? - csattan fel, kissé megszeppenek, majd bólintok. Nem tudom miért csókolóznak, ráadásul úgy, hogy mások is látják, ha utána nem bírnak róla beszélni... - Ha megittad, akkor menjünk, mert mindjárt kicsöngetnek a suliban. - pillant az üres poharam felé. - Majd én fizetem a kávékat.

-Jó. - bólintok, de ezt majd vissza kell adnom Jungkooknak, mert mi aménusziak nem maradunk adósok. Ezután elhagyjuk a kávézót és újabb csendességben lépdelünk vissza az oktatási intézmény felé.

-Na végre, már azt hittem egyedül mentél próbára, miután egész nap felém se néztél! - kiált fel Yejun, az iskola kerítésének dőlve. - Ó, Jimin? - néz át Jungkook válla felett, egyenesen rám. - Mostmár értem miért küldtél üzit, hogy ne merjelek zavarni egész nap! - vigyorodik el a fekete hajúra pillantva, aki picit meglöki a szőke vállát.

-Maradj már! - vicsorog rá, mint egy aménuszi vad kutya.

-Hol voltatok? - von kérdőre minket a szőke.

-A kávézóban! - mutatok a megfelelő irányba.

-Á! Szóval randiztatok? - tudakolja meg különös hangsúllyal, mire ismét kap egy csúnya nézést Jungkooktól.

-Mi az a randi? - kíváncsiskodom újra.

-Amit a szerelmesek csin... Auu~! - szisszen fel mondatát befejezetlenül hagyva, mert a fekete hajú nyakon vágja. Tudtam, hogy agresszívek és most picit meg is ijedek, de a szőke csak tovább vigyorog, a nyakát dörzsölgetve, mintha nem most verték volna meg. - Miért nem tudod, mi az a randi?

-Yejun! - szól rá a fekete hajú. - Induljunk, mert elkésünk! - löki meg a szőkét, aki engedelmesen lépeget előttünk, míg Jungkook mellettem jön, olyan közel, hogy szinte összeér a vállunk, ezért elhúzódom tőle, mégiscsak egy föld lakó, akihez nem szabad hozzáérnem.

Meg is érkeztem a következő résszel.😊
Érdekelne, hogy mi a véleményetek Jiminről, esetleg észre vettetek-e valamit vele kapcsolatban, mit nem tesz vagy mond soha?😄 Kiváncsi vagyok, feltűnt-e valakinek...
Remélem tetszett nektek!☺️

Köszönöm, hogy elolvastad!👽