Jimin

-Jó, szerintem Yeye, Chan és én maradunk a nappaliban, te meg Jimin fogtok aludni a hálóba, mert nektek több személyes térre van szükségetek! - mondja Woojin Jungkook felé fordulva, amint beérünk a házba.

Ez a nyaraló vagy mi, amit elmondásuk szerint nem csak nyáron lehet használni, hiába is az a neve, az erdő közepén helyezkedik el. Több ilyen kisebb ház van a környéken, amit az ide felé vezető úton láttam, de ez néz ki a legjobban. Kívül kő borítású, rideg hatása van, de bent már nem olyan zord. Odabent leginkább a barna színek dominálnak, néhol zöld és fehér is fellelhető. Hatalmas nappali és egy kis lépcső vezet az emeletre. A nappalival egyben van egy konyha is.

-Én benne vagyok! - bólint Jungkook rám pillantva sejtelmesen. Mintha kicsit mérges lenne még. Mit akar velem csinálni? Megbüntet? Kicsit ijesztő!

-Akkor ezt megbeszéltük! - fekszik el Chanhyun a kanapén. - Most pedig jöhet a jól megérdemelt pihenés!

-Na nem úgy van az! - rángatja fel Woojin az ágyról. - Most kirándulunk egy kicsit!

-Mi? De ne már! - húzza a száját Yejun is. - Tök korán keltünk, fáradt vagyok!

-Majd alszol este! Na, indulás! - löki meg a kijárat felé.

Mindenki elmegy még vizelni a mellékhelyiségbe egymás után, még Yejun is, akinek Woojin engedélyére volt szüksége ehhez, hiszen teljesen kitolta őt az ajtón, aztán már indulnánk, amikor Jungkook megfogja a karomat és magához ránt, ezzel mellkasának csapódom. Jobb tenyerem izmos melleire teszem, hogy megtámaszkodjak, majd felnézek rá. Szemei sötétek, úgy pásztáznak engem.

-Elég hűvös van odakint - feleli, aztán valamit a fejemre húz. - Ezt neked hoztam.

-Mi ez? - nyúlok a fura anyaghoz, ami puha nagyon. Kellemes tapintású.

-Sapka.

-De miért hoztál nekem sapkát?

-Mert szerintem aranyos lettél volna benne és igazam is volt! - mosolyodik el, kimutatva elülső nagy metszőfogait, aztán jobb kezével felé eső arcomat cirógatja. Visszatér a heves szívdobogás érzete és melegség árad szét bennem a látványára. Nyelési ingerem van, melynek engedek is. Eszembe jut a csókolózás is, de nem értem miért kívánom azt ennyire, hisz felesleges dolog, mégis mintha szükségem lenne rá. Jungkook is így gondolhatja, közelebb hajol hozzám. Vajon ha Yejunnal is kipróbálom, vele is ezt fogom érezni?

-Indulás! - kiáltja el magát Woojin, mielőtt a földi ajkai enyémekhez érnének. Mérgesen fordulok a földi felé. Nekem szükségem van erre a csókra! Bár nem vagyunk agresszív faj, mint ők, mégis ha lenne most egy aménuszi lézerpisztolyom, talán már használtam volna rajta és elporladva omolna a talajra. Eszembe jut az amofonom, amivel meg tudnám rázni őt, de mielőtt elővehetném, Jungkook megfogja a jobb kezem és kihúz a házból. Azért Woojinra továbbra is dühös vagyok!

Aztán ahogy megcsap a hűvös levegő kicsit észhez térek. Kívánom Jungkook csókját? Annyira kívánom, hogy képes lennék miatta szándékosan bántani valakit, mégha az egy alantas földi is? Mi történik velem?

Tanulmányozni kezdem a környezetet. A Föld tényleg rendkívül gyönyörű, nem értem az emberek miért próbálják annyira tönkre tenni! Benne sétálva feltűnik mennyivel jobb a levegő minősége itt, mint a városban. Az emberek még mindig nagyon szennyezik a bolygójukat és saját magukat betegítik meg a mérgező anyagok légbe bocsátásával. Aggaszt ez a dolog, mégha van nálam aménuszi oxigén pumpa is, ami segít leküzdeni a földi levegő okozta problémákat.

-Nem fáradtál még el? - kérdezi Jungkook mellettem.

-A testem igen, de a tudatállapotom több, mint megfelelő. A friss levegő serkenti az agyat! - valaszolok.

-Az Aménuszon is vannak erdők? - kíváncsiskodik halkan, nehogy a többiek megtudják, nem vagyok közéjük való. Egy földönkívüli vagyok.

-Vannak, de azok a vadállatok területei. Nem zargatjuk őket. Sosem voltam még ott, csak képeken láttam. Az Aménusz szintén gyönyörű planéta, de egyben nagyon veszélyes is a biztonsági övezeten kívül.

-Hú, kiváncsi lennék miféle állatok ezek... Akkor városokban éltek?

-Az Aménuszon csak egy város van és egy nép, nem úgy mint itt.

-Tényleg? Az tök jó! - feleli.

-Igen, de talán túl unalmas hely az - felelem. Mióta itt vagyok, azóta gondolok így a saját bolygómra... - A Föld viszont tele van meglepetésekkel. Még az emberek is, pedig úgy véltem nem tudjátok megmásítani a rólatok kialakult véleményem - pillantok rá.

-És mivel sikerült meggyőzni? - vigyorodik el pimaszul. Sokszor cselekszik így.

-Te más vagy, Jungkook. Hiába tartozol egy barbár fajhoz, mégsem félek tőled, inkább biztonságot érzek melletted - állok meg, hogy ránézzek, mert ez egy komoly téma, kissé hihetetlen is a számomra.

-És amikor annyira lesokkoltál, hogy összehugyoztam magam? - húzza össze szemeit, mintha vádolna valamiért. Az amofonom képes olyan elektromos kisülésekre, ami miatt a záró izmok is elernyednek, tehát az ürülékében is feküdhetett volna akkor...

-Megijesztettél!

-Te is engem! Mikor kiderült, hogy ufó vagy, azt hittem kiugrik a szívem a helyéről! Féltem!

-A szíved nem tud kiugrani a helyéről, az fizikai képtelenség! - rázom meg a fejemet nemlegesen. Még mindig buta...

-Ez csak egy mondás, Jimin! - forgatja meg a meleg barna szemeit.

-Még mindig sok tanulnivalóm van rólatok! - bólintok aprót.

-Én mindent megmutathatok! - ajánlja fel.

-Például?

Nem válaszol, megrántja a vállát a szokásos fura félmosolyával, aztán előre megy, lehagyva engem.

-Annyira aranyos vagy ebben a sapiban, Jimin! - kiáltja Yejun vigyorogva, mellém ugorva, meg is ijeszt vele. Annyira hangos, egyszerűen nem tudom megszokni... - Honnan van?

-Jungkook adta.

-Így már értem. Kook bukik a cuki srácokra!

-Bukik? Az mi?

-Az, hogy bejön neki az aranyosság!

-Vagyis szerelmes az aranyos fiúkba? Mindbe?

-Nem mindbe, csak bel...

-Elég lesz Jun, ne terheld le szegényt! - szólal meg Chanhyun is. Hogy került ide? Néha tényleg úgy gondolom az emberek csak eljátsszák a butát, közben meg valóban képesek teleportálni és röntgen szemük is van. Jungkooknak biztos, hisz állandóan olyan furán néz rám... - JK haragudni fog, ha bekavarsz neki!

Két dolog zavar engem. Először is, szegény? Én mint aménuszi, egyáltalán nem vagyok szegény. Nálunk egyenlően vannak elosztva a javak, nem úgy mint itt, ezáltal senki sem gazdag vagy szegény, nincsennek különbségek e téren. Felháborító, hogy így gondolnak rám!
A másik pedig, mi az a bekavarás? Hogy lehet egy embernek kavarni? Egyes ételeket kavarják, de Jungkook nem eledel, nem lehet megenni!

-Pont, hogy segíteni akarok neki! Olyan lassan haladnak, már rég dugniuk kellett volna! - feleli felháborodva a szőke.

-Mit dugni és hova? - lepődöm meg.

-Nem mindenkinek a szex a fontos! - rázza a fejét Chanhyun.

-Ezt pont te mondod, akinek folyamatosan azon pörög az agya?

-Azt nem mondtam, hogy nekem nem fontos! - neveti el magát, mire Yejun is felkacag, én csak a két földi között mozgatom szemeim.

Elgondolkodom. Yejun dugást emleget, amire Chanhyun a szex szót használta. A szex pedig az utódok nemzését jelenti, nemi aktus által, viszont én hím nemű vagyok, ahogy Jungkook is, tehát nem nemzhetünk gyermeket... A földiek másra is használják a szexet, mégpedig a testi élvezetre.

Ez azt jelenti, hogy Jungkook azt akarja velem csinálni? Közösülni akar velem, egy földönkívülivel?

Köszönöm, hogy elolvastad!👽