Szombat van, tehát este lesz az a házibuli, amit a földi fiúk sokszor említettek, valamint arra próbáltak az utóbbi két napban is. Én szokás szerint izgulok, mert sok emberrel leszek egy helyen, akik olyan tudatmódosító szerek hatása alatt lesznek, mint például az alkohol. Jungkook persze megígérte, hogy velem lesz és vigyáz rám, viszont attól még tartok a barbár fajától. Ha nem lennének ilyen agresszívak, akkor nem kellene felügyelni engem, mert senki nem akarna bántani.

Mivel több tapasztalatom van az itteni öltözködési szokások terén, pontosan tudom, mit fogok viselni a buliban. Legelőször megfürdök, hogy tiszta legyek, mert habár néhány földin érzem a higiénia hiányát, ezt a tulajdonságukat nem szeretném eltanulni. Egyébként azok, akiket itt jobban megismertem, nem ilyenek, közülük pedig Jungkook igazán jó illatú. Mindig egy citrusos aroma lengi körül, azt pedig már többször megjegyeztem, mennyire imádom az effajta földi szagokat. Ezután kiválasztom a megfelelő viseletet, ami leginkább az általam nem igazán kedvelt sötét színekből áll, de Jungkook szerint az ilyen helyekre ezt szokás felvenni. Egy fekete, nagyon szűk farmer anyagú nadrágot választok, melynek mindkét térdén lyukak találhatók. Nem értem miért, de itt ez valamiféle divat, az aménusziak pedig eszerint állították össze a ruhatáramat. Felülre bármennyire is sötét szín kellene, inkább egy fehér pólót választok, ami kissé szoros és a testemre simul, de egész kényelmes. Kiválasztok még egy sötétkék pulóvert is, mert elég hűvös az idő, majd egy fehér sportcipőt, amin egy pipa van. Sok ember hord ilyet. A hajamat középen elválasztom és kissé kócosan hagyom. Ezt is láttam sok emberen és azt kell mondjam, tetszik. Több ékszert is a fülembe helyezek, majd a tükörbe nézve megállapítom, mennyit változtam az itt töltött rövid idő alatt is.

Még világos van, amikor elindulok a lakóegységemből, mert úgy beszéltük meg Jungkookkal, hogy félúton találkozunk, ugyanis nem messze van Woojin lakása attól, ahol lesz a buli, amit pedig pontosan tudok merre találok.

-Szia! - integet a fekete hajú földi az utca túloldaláról, majd megvárja, hogy elmenjen egy éppen erre tartó autó és szétnézve az úton, átszalad hozzám. - Szép vagy! - mosolyog rám kedvesen.

-Tudom - bólintok megerősítés gyanánt. Mióta tudom, hogy az emberek egymásra is használják ezt a szót, kifejezve a tetszetős kinézetet, rájöttem, tényleg az vagyok. - Te is... helyes vagy - mormogom halkan és le is hajtom a fejem, hogy ne lássa kissé zavarba jövök. Jungkookon szintén fekete farmer anyagú nadrág van és fekete póló, meg egy fekete bőrdzseki. A haja hosszabb és picit hullámos, ami néhol az arcába lóg, ezzel keretezve markáns arcát, még férfiasabbá téve őt.

-Köszi - mondja vidáman, aztán megfogja a kezemet és ujjait enyémek közé dugja. Mostanában mindig ezt csinálja, de védve érzem magam ezáltal, ezért sem bánom, hogy megteszi, na meg mint mondtam, tetszik. - A srácokkal ott talizunk. Elvileg minden cuccot beállítanak majd, egyedül ugye a dobot nem, az az én reszortom.

-Értem.

-Jimin, szeretném ha a szemem előtt maradnál, hogy figyelhessek rád, rendben? - állít meg a kezemnél fogva és szembe is fordít magával, közben egész közel lépve hozzám, annyira, hogy fel kelljen néznem rá. Bólintok egy aprót, heves szívdobogással a bordáim alatt, ő pedig szabad kezével az arcomra simít. Ettől méginkább dolgozni kezd az aortapumpám. - Akkor jó.

Megint zavarba hoz a fura érintésével. Lehajtom a fejem és megsürgetem kissé, hogy haladjunk, mert így sose érünk oda. Mielőtt idejöttem, sosem pirultam el és sosem jöttem zavarba. Konkrétan nem is tudtam, hogy képes vagyok rá, hogy az aménusziak képesek ilyesmire, de ezek szerint igen.

Nagyon hangosan szól a zene abból a házból, ahol a buli van. Az utcán hét földi álldogál és hangosan nevetgélnek meg ordibálnak, amivel még mindig megijesztenek. Zajosak, nagyon zajosak. Közelebb húzódom Jungkookhoz, aki védelmezően emeli át karját a vállam felett és magához von. Átölelem a derekát. Megcsap a jól ismert citrus illat, amiből mélyet lélegzek. Ha egész hátralevő életemben ezt kellene szagolnom, akkor sem unnám meg, csakhogy odahaza ilyen aroma és úgy egyáltalán ilyen gyümölcsök sem léteznek. Ez is nagyon fog hiányozni innen.

Odabent nyilvánvalóan még hangosabb lesz a zene, ez zavaró. Miért van erre szükség? A saját gondolataim sem hallom, pedig azok sokkal értelmesebbek, mint amilyen az ittenieknek valaha is lesz.

Akkor kapcsolják ki a zenét, amikor a banda elkezdi a behangolást. Jungkook leveszi a dzsekijét és átadja nekem, hisz idebent elég meleg van.

-Akkor, ahogy megbeszéltük, jó? Ne menj el innen! - mondja szinte utasítva, aztán csakúgy mint a múltkor, most is nyom egy puszit az arcomra. Kitágulnak a szemeim, mert most sokkal nagyobb hatással van rám ez a tette, mint legutóbb. A szívem szinte fájdalmasan gyorsan dobog és hirtelen nagyon melegem lesz, az alhasamba pedig egy különös érzés jelenik meg. Rosszat ettem volna? Nem, ahogy jobban belegondolok, ez olyan, mint amikor a libidóm megnő. Az viszont nem lehet, hisz a hibernálás miatt legalább még egy földi hónapom hátra lenne!

A banda zenélni kezd. A szemeim Jungkookra szegezem és csak őt figyelem. Izzadni kezdek. Kicsit hátrébb lépek, mert ott van egy kanapé, amire le is ülök és leveszem a pulóverem és a két felső ruházatot az ölembe helyezem.

-Úgy tudom nincs senkije - hallom magam mellől a mondatot, amit egy hosszú, fekete hajú lány mond a mellette ülő szőkének.

-Tényleg? Pedig rohadt szexi a srác! - feleli a másik földi lány.

-Az unoka tesóm abba a suliba jár, ahova ő, és azt mondja, hogy állandóan egy fura sráccal látja!

-De csak haverok nem? Mármint, Jungkook nem meleg, vagy igen? - ámul el a szőke földi.

-Elvileg biszex...

Ahogy hallgatom a lányokat, életemben először tapasztalok egy újabb érzést, mégpedig haragot. Miért vagyok mérges? Azért mert úgy beszélnek Jungkookról, hogy ő nem hallja, vagy azért, mert egyáltalán az én emberemről van szó?

Mikor kezdtem rá úgy gondolni, hogy az én emberem? Az én földim?

Szomjas leszek és nem is akarok az emberlányok mellett maradni, ezért bármit is beszéltünk meg Jungkookkal, elmegyek a szeme elől és megkeresem a konyhát. Szerencsére csak egy földi van ott, aki valami nagyon szép, színes italt kortyol.

-Hű, ez mi? - szólítom meg elámulva.

-Ez? A saját koktélom! - vigyorog rám a velem egy magas, sötétbarna hajú fiú. - Kérsz egyet?

-Igen - bólintok.

A fiú több üveget maga elé tesz, nem tudom mik vannak azokban, de van átlátszó, kék, sőt vörös színű innivaló is bennük. Végig figyelem, ahogy az ember nagyon ügyesen elkeveri az italokat, majd az övéhez hasonló pohárba tölti és átnyújtja nekem. Azonnal nagyot kortyolok abból, mert száraz a torkom és azért is jöttem ide, hogy igyak valamit.

-Finom - közlöm az emberrel, aki kancsalul vigyorog rám.

-Ja, tudom - feleli, aztán kimegy a helyiségből.

Melegség járja át a testemet, a fejemben pedig valami különös lesz. Ismerem ezt, ilyen volt a legutóbb is, amikor alkoholt ittam. A poharat jobban megnézem és rájövök, talán ebben is alkohol van. Nem akartam inni, de most, hogy mégis megtettem, már egyáltalán nem zavar. Kiürül a fejemből minden gondolat és csak a zene marad meg. Szeretem a zenét, főleg azt, amit a banda csinál.

Eszembe jut az, hogy táncolni kell erre és vissza menve a nappaliba látom, az emberhad hogyan mozog. Jungkook kabatját és a pulóverem a kanapéra teszem, majd megiszom a maradék innivalómat, aztán leteszem a poharat a bútor mellé a földre. Megfordulok és Jungkookot figyelve megyek közelebb hozzájuk. Megállok egy olyan helyen, ahol kevesebben vannak, majd leutánozva a földieket, valamiféle táncba kezdek. Mosolyogva ugrándozok a zene ütemére. Még sosem éreztem magam ennyire... Ennyire... Szabadnak. Igen, azt hiszem ez a jó szó erre. Egész életemben szigorú szabályok szerint éltem és sosem tehettem azt, amit éppen akartam - persze eddig nem is akartam semmi olyat, amit nem lehetett volna. Az életem minden egyes pillanata meg volt tervezve, még a születésem is. Az egyetlen dolog, amiben önmagam dönthettem az az volt, hogy jelentkeztem erre a küldetésre és idejöttem. Most úgy gondolom, életem legjobb döntése volt.

Az egész testemből áradni kezd a meleg és teljesen leizzadok. A hajam a homlokomra tapad, ez pedig zavar, így mindkét kezemmel tincseim közé túrok és hátra simítom azokat. Közben Jungkookot figyelem, akinek a látványától méginkább meleg leszek. Az alkohol ellazítja az izmaim, de a hasamban lévő görcs erősödik. Miért ilyen intenzív?

Az utolsó zenét befejezve, Woojin szólal meg, de nem értem mit mond. Tulajdonképpen minden nagyon zavaros és el is vesztem az egyensúlyomat.

-Bassza meg Jimin! - hallok egy nagyon ismerős hangot, mikor megfog valaki.

-Jungkook? - kérdezem kábultan.

-Te ittál? Mondtam, hogy ne tűnj el a szemeim elől! Ki adott piát? Hol az a fasz? - mérgelődik, majd mikor nem válaszolok - mert szinte fel sem fogom a szavait - újra rám pillant. - Miért ittál?

-Én nem akartam... Két lány rólad beszélt és mérges lettem, aztán meg szomjas és az az ember csinált színes innivalót! - motyogom bódultan. - Szeretem a színeket...

-Alig vagy magadnál - jegyzi meg halkan. - Ülj le ide és várj meg! El ne menj! - parancsol rám, amint valami puhára ér a fenekem. A fények villódzni kezdenek, ez pedig nagyon zavarja a szemeimet, így muszáj lehunynom azokat. - Gyere! - ránt fel Jungkook. Majdnem elesek, de ismét elkap és a derekam köré rakja jobb karját. A nyakához bújok, ahol erőteljesebben érzem az illatát. Így maradunk pár földi percig, képtelen vagyok felfogni, pontosan meddig is. - Tényleg nagyon szép vagy, Jimin, nagyon szexi - suttogja a fülem mellett.

A meleg levegő súrolja a cimpámat. Megborzongok miatta és sóhajtok egyet, mikor a görcs még erősebb lesz a hasamban. A levegőt gyorsabban kezdem kapkodni, kezeimmel pedig Jungkook vállaiban kapaszkodom meg, úgy nézek fel rá. Sötét szemeivel megvizsgálja az arcomat, bal kezével meg is simítja. Sosem tettem még ilyet, de most beharapom alsó ajkamat. Az ember felém hajol.

-Nem vagyok valami jól - mondom, mielőtt közelebb érne. A fejem fáj és szédülök is.

-J-jó, akkor menjünk.

Jungkook rám adja a pulóverem, majd felveszi a dzsekijét és kikísér a házból. Szinte fel sem fogom merre megyünk, sőt azt sem, milyen veszélyben vagyok. Teljesen egy földire hagyatkozom és meg sem tudnám magam védeni ebben a helyzetben ha kellene, azonban Jungkook mellett biztonságban érzem magamat. Vele nem félek, földi kifejezéssel élve, valami azt súgja, nem is kell.

-Woo ideadta a próbaterem kulcsát, mert az van a legközelebb és ilyen állapotban nem igazán cipelnélek messzire - támogat az utcán a fiú. - Nem tudom miket ittál össze, de most rosszabb állapotban vagy, mint a múltkor... - zsörtölődik aranyosan.

Már csak arra eszmélek ezután, hogy teljes testem puhára kerül és egy takaró landol rajtam. Mellém fekszik Jungkook is, elég szorosan, így megint megcsap az illata. Felé kúszom, hogy méginkább megszimatolhassam őt, fejemet még kemény mellkasára is hajtom, jobb kezem a hasára teszem. Hogy elvonjam figyelmem arról, mennyire nem vagyok jól és a fura görcsről is az alhasamban, mely - eddig sosem tapasztalt erősséggel - a libidóm megnövekedését jelzi, Jungkook izmos hasfalára kezdek jeleket rajzolgatni.

-Jhiminh - sóhajtja a fiú, mire nyelnem kell egy nagyot. Bizseregni kezd a lábam között. Összeszorítom a szemeimet.

-Jhungkookh - nyöszörgöm én is és lemászok a földiről, majd el is távolodom. Félek, mert olyan dolgokat észlelek, melyeket eddig soha. Teljesen fel vagyok ajzva és érzem, hogy a nemi szervem megtelik vérrel, de fogalmam sincs mit tegyek.

-Jól vagy? - kérdezi aggódva az ember.

-N-nem - rázom meg a fejemet. A szemeim könnyezni kezdenek a rémülettől, a fejemből pedig kimegy az alkohol okozta kábulat. Most mit tegyek? Nem voltam még ilyen helyzetben és szimulátor nélkül nem tudom megoldani a testi vágyaim kielégítését, amik sürgetően fájdalmasan jelzik, hogy muszáj tennem valamit.

-Mi a baj? Hánynod kell? Hozzak vizet? - ül fel a fiú.

-Fáj... - mondom sírós hangon - amilyet még sosem hallattam, pontosabban csak a világra jöttömkor, hisz mi aménusziak nem sírunk - a lüktető hímvesszőm miatt.

-Hol fáj? - nyugtalankodik.

-Itt! - fogom meg a kezét és hirtelen mozdulattal az ágyékomra simítom, hogy pontosan tudja mi a baj, viszont arra nem számítok, mit vált ki belőlem az érintése. Valamiféle mámoros érzet cikázik végig a testemen, a hímtagomból kiindulva, amihez foghatót életemben nem tapasztaltam. Felnyögök.

-Neked... Neked... Te teljesen felizgultál! - suttogja a fiú álmélkodva, miközben ágyékomon levő keze, és szemeim között jár tekintete.

-Segíts! - kérlelem a földit, aki nyel egyet. - Azt mondtad segíteni fogsz! - emlékeztetem remegve őt. Nem tudom miért produkálja ezt a testem, talán a félelem miatt, vagy mert olyan jó, ahogy a meleg tenyere a péniszemen van.

-Segítek! - feleli elszántan, tizenegy földi másodperc elteltével, amit bambulással töltött.

Gondolatotok -> "Na, ez a hülye megint a legjobb résznél hagyta abba..."

Tehát, lassan bele csapunk a lecsóba! Kinek mi a véleménye a részről? Írjátok le, hogy tudjam. ^^ Én nem vagyok megelégedve vele, de már meg sem lepődöm.😅

Köszönöm, hogy elolvastad!👽