Nagyon különösen viselkedem az utóbbi pár földi napon, mióta én és Jungkook játszottunk. Ami pedig a legzavaróbb, hogy a földi egyes testrészeinek több figyelmet adok, mint kellene, többek között a szájának is. A földinek egészen szépek az ajkai, pedig csak egy egyszerű testrész, amely mindenkinek van, hisz ez az emésztőcsatorna kezdeti része. Viszont eddig senki nem ért az enyémhez a sajátjával, egyedül ez a földi. Valójában kissé rossz érzés és eleinte tartottam tőle, hogy elkapok valami fertőzést, de az amofonom sokadjára is csak a vonzalom jeleit mutatta ki, semmi fertőzést, ez pedig eléggé feszélyez engem.

A libidóm is növekszik, pluszban ez, pedig különösen veszélyes a számomra. Fogalmam sincsen hogyan fogom kielégíteni a szexuális vágyaimat, így, hogy nincsen szimulátorom, az amofonomban pedig nincs ilyen funkció. Khija azt javasolja, intézzem földi módjára, de képtelen vagyok rá. Magamhoz nyúlni...

-Hahó, Föld hívja Jimint! - lengeti meg kezét Yejun előttem. Egyből rátekintek a fiúra, de nem értem azt, mit mond. Hogyan hívna a Föld engem, hisz az itteniek nem tudják ki vagyok, ráadásul itt vagyok, nem kell hívniuk. Az Aménuszról hívhatnának, de ők is csak Khiján és a társaimon keresztül. - Elbambultál.

-Gondolkoztam. Neked és a fajtádnak is kellene néha - mondom, továbbra sem rá figyelve.

-Hé! Szemét vagy! - háborodik fel.

-Nem, nem vagyok szemét! Nem is lehetnék! - rázom meg a fejemet.

-Ott van Jungkook! - kiáltja el magát a szőke hajú földi, majd a teremajtó irányába mutat, amerre gyorsan fordulok és palpitációm is lesz, azonban bármennyire is figyelek, a fekete hajú fiú sehol nincs. - Bevetted! - neveti el magát, míg én mérgesen pillantok felé. - Szóval... te és Jk... Volt már valami köztetek?

-Egy Pocky - felelem.

-Pocky? - zavarodik össze. - A csokis ropi féle Pocky?

Bólintok.

-Vagyis játszottatok? Csók is volt? - kérdezi izgatottan.

-Csók? Nem, fúj! - rázom meg a fejemet azonnal grimaszolva.

-Nem akarsz Kookkal smárolni? Pedig ő akar veled!

-Akar? - lepődöm meg. - De...

Jungkook azt mondta, azzal akarnak az emberek csókolózni, aki iránt romantikus érzelmeik vannak, vagyis akkor Jungkook érezne irántam valamit? Az nem lehet! Ő földi, míg én aménuszi vagyok. Köztünk nem lehet semmi kapcsolat!

-Sziasztok! - lép mellénk az imént emlegetett fiú, aki egészen eddig a büfében volt. - Jimin, hoztam neked csokit! - nyújtja felém a finomságot, amit rögtön kiveszek a kezéből. Imádom a csokoládét!

-Kook, beszélhetnénk? - kérdezi Yejun Jungkooktól, aki bólint, majd az asztalnál hagynak, de nem is bánom. Most csak az édesség érdekel.

Csak becsöngetés után ér vissza Jungkook, mire én is megeszem a kapott csokit és a szemetet is kidobom. Na ez például igazi hulladék, mármint az édesség csomagolása. Ezért nem is értem, hogy hogyan hasonlíthatott ehhez engem Yejun? Felfoghatatlan.

-Jimin... Holnap este lesz egy házibuli, amibe meghívtak minket zenélni egy kicsit. Van kedved jönni? - ül mellém a fiú, miközben enyhén mosolyogva bámul rám.

-Olyan, mint a múltkori?

-Nem teljesen, de hasonló! - bólint.

-Nem is tudom...

-Jó lesz! Gyere el a kedvemért! Lesz zene és táncolhatunk!

-Tényleg? Oké, akkor megyek! Tetszik a táncolás! - lelkesedek fel én is. Habár most tényleg nem akarok inni. Akkor is csak véletlenül került a szervezetembe és most külön figyelek majd, mert hiába volt kellemes érzet a testemben az alkoholtól, nincs szükségem arra.

A földi iskola nagyon egyszerű a számomra és a legtöbb dolgot már eleve tudom, így van időm jobban megfigyelni az embereket. Már nem döbbent meg annyira, hogy mennyire igénylik egymás társaságát, mert kezdem megérteni. Mióta itt vagyok, én is szeretek az emberekkel lenni, legalábbis Jungkookkal és a barátaival. Izgalmasabb az életem most, hogy eljöttem a Földre, azonban lassan közeledik a nap, amikor el kell mennem és mindent hátra kell hagynom, ebben pedig Jungkook is benne van. Valahogy rossz érzés van a mellkasomban attól a gondolattól, hogy többé nem láthatom a földit. Megnyomogatom az említett testrészem, hátha eltüntethetem a sajgást, pedig tudom, ez nem így működik. Kezdenek bevésődni a fura emberi szokások és dolgok... A reménykedés például ilyen. Ők nem mindig nézik az objektív tényeket és képesek annak ellenére is bizakodni, hogy tudják, semmi esélyük. Miért teszik? Miért nem fogadják el úgy a dolgokat, ahogy vannak? Ezt sosem fogom megérteni.

-Rosszul vagy? - bök meg a könyökével a mellettem ülő.

-Mert?

-Mert a mellkasod nyomogatod! Fáj valami? - pillant felém és úgy gondolom aggódik. Értem nem aggódott még a földieken senki. Szeretem, hogy ennyire figyelnek rám és fontos vagyok valakinek és az is tetszik, hogy az a valaki Jungkook.

-Nem. Nincs semmi bajom - hazudok. Nagyon megy már nekem ez is, ami megint csak egy tipikus földi szokás. Hazudni, hazudni és hazudni.

A nap végéig elmélkedem ezeken a dolgokon, de nem jutok előrébb. Az emberek sok logikátlan dolgot csinálnak és bárhogy is igyekszem, nem tudom felfogni miért. A szerelem például pont ilyen. A fajfenntartáshoz nincsen rá szükség, mi is anélkül szaporodunk, ők mégis a - mondhatni - modern világukban is érzik. Mi lehet benne olyan jó? Vajon én is képes lennék megtapasztalni ezt az emóciót? Ha érzek vonzódást Jungkook iránt, bele is szerethetek? Túl sok kérdés és semmi válasz. A fejem is sajogni kezd tőle.

Meg akarom érteni az érzelmeket!

-Azokat nem tudod - hallatszik mellőlem, mire kissé megrezzenek, hiszen váratlanul ér a hang. Értetlenül fordulok a földi felé, akivel az iskola előtt álldogálunk és várjuk, hogy Yejun is kijöjjön. - Hangosan gondolkodtál! - kuncogja.

-Talán ti nem tudjátok, de én nem olyan vagyok, mint... - befejezem a beszédet, mert megint elfeledkeztem arról, hogy nem szabad a földi előtt ilyesmiket mondanom, de valamiért vele mindig figyelmetlen vagyok, ha van szó és ez ismét csak idegesít.

-Hát Jimin, pedig azokat még te sem tudod megérteni! - rázza meg fejét nemlegesen. - Az érzelmeket érezni kell és érezheted, de meg nem értheted és nem is irányíthatod!

-Jungkook, az érzelmek a testben lezajló kémiai reakciók, amik a külső hatásokra jönnek létre!

-Az lehet, de ez csak annak a magyarázata, mi hozza létre. Attól még nem fogod érteni! - ellenkezik tovább.

-És ha például éreznék szerelmet, akkor sem tudnám megérteni?

-Miért? Szerelmes vagy? - döbben meg a földi, aki még teljes testével is felém fordul.

-Nem, de vonzalmat érzek és azon gondolkodom, hogy talán szeretni is tudnék, akkor pedig képes lennék megérteni milyen az.

-Vonzódsz valakihez? Kihez? - kérdezi izgatottan.

-Yejun!

-Yejunhoz vonzódsz?

-Nem, hanem ott jön! - mutatok a tanoda ajtaja felé, ahonnan az emberek jönnek ki, köztük a szőke fiúval.

-Baszki, megállt a szívem! - teszi a testrészére a kezét, miközben fajtársai felé néz.

-Akkor már holtan estél volna össze, mielőtt ezt kimondtad, tehát semmi baja a szívednek! - magyarázom a fejemet ingatva. Buta Jungkook.

-Na hali skacok! - lépdel mellénk vigyorogva Yejun.

-Szia! - köszön vissza Jungkook. Én már reggel köszöntem neki és nem látom értelmét minden egyes találkozás után köszöngetni, szóval ezúttal nem teszem.

-Mehetünk, tubicáim? - kérdezi a szőke.

Megforgatom a szemeimet, mert már megszoktam, hogy mindig állat nevekkel illetik egymást az emberek, ezzel engem is. Újabb logikátlan dolog.

A próbaterem felé haladva Yejun megy elől, míg én és Jungkook egymás mellett, lemaradva tőle. A fekete hajú földi keze többször az enyémhez ér, ami miatt rá pillantok, de a fiú előre figyel csak. Véletlen lehet, valamint abból adódhat, hogy közel vagyunk egymáshoz, ezért nem tulajdonítok neki nagy figyelmet, egészen addig, míg meg nem ragadja a végtagom és ujjait enyémek közé nem dugja. Már egyáltalán nem zavar, ha hozzámér, sőt, tetszik, emiatt pedig viszonzom tettét, miközben újra felpillantok rá. Ő nem néz rám, de mosolyog, amitől nagyon aranyos lesz az arca, így nekem is mosolyognom kell.

-Látlak ám titeket galambocskáim! - szólal meg előlünk Yejun, miközben megáll és a kezeinkre pillant, ijesztően vigyorogva.

-Te csak fogd be és haladjál! - löki meg Jungkook erősen, amire abból következtetek, hogy a szőke hajú földi majdnem elesik.

-Ya! Óvatosan! - dühödik fel egy pillanatra Yejun, de hamar újra teljes fogsorát kimutatva vigyorog vagy inkább már vicsorog. - Két szerelmes pár, mindig együtt jár! - szökdel előttünk énekelve, Jungkook morog, én pedig nem foglalkozom egyikőjükkel sem.

Köszönöm, hogy elolvastad!👽