Reggel kipihenten kelek fel és elégedetten veszem tudomásul, hogy a belső órám itt is ugyanúgy működik mint otthon. Még mindig nehéz felfognom, hogy egy másik bolygón vagyok, de ahogy kitekintek az ablakon és teljesen más tájat pillantok meg, mint amit megszoktam, rá kell jönnöm ezúttal nem álmodok, hiába álomszerű az egész.

A konyha részlegre érve újra felfedezni vélek tápláléknak szánt dolgokat, de tudom, hogy csak olyan ételek vannak jelenleg a házban, melyek nem romlanak meg hamar, ezért be kell vásárolnom. Ez izgalommal tölt el, hiszen az Aménuszon nincsennek élelmiszerboltok, hanem előre összeállított élelmiszer csomagokat kapunk a fizetésünk mellé. Alkalmam nyílik többféle táplálékot kipróbálni és az internetet is használatba fogom venni, amiről már annyit hallottam. Sok mindent tudunk onnan, de minket a gyakorlati dolgok jobban érdekelnek, hiszen hiába olvasok arról milyen íze van például a rámennek, mivel nálunk semmi nincs amihez hasonlítani tudnám, az nem mond semmit. Most, hogy megkóstoltam, sokkal bátrabban fogok nyitni a földi ételek felé.

Evés után felöltözöm azokba a ruhákba, melyeket a hálószoba szekrényében találok. Szívem szerint fehéret viselnék, mert az a kedvenc színem és otthon is mindig fehér színű ruhákat viselek, de nem igazán találok ilyen holmikat. Egy erős pink színű felső és fekete, fura anyagú nadrág mellett döntök. Az aménusziak, akárcsak a földiek, szeretik az ékszereket, ez alól persze én sem vagyok kivétel. A füleim több helyen ki vannak lyukasztva és fülbevalókat is hordok.

Eddig minden olyan megtervezett volt az életemben, semmi kétségem nem volt soha, most viszont minden kiszámíthatatlan, mert az emberek nem olyanok mint mi és nem is úgy gondolkodnak. Fogalmam sincs hogyan fognak rám reagálni és bármit is mondott Khija, tartok attól, rájönnek, hogy én nem vagyok földi.

Az amofonomban lévő információkat tanulmányozom, miközben a lélegeztető maszkot is felveszem, mert érzem, hogy kissé fáj a tüdőm. A földi iskolához egy metró nevezetű tömegközlekedési eszközzel kell eljutnom, aztán még pár földi percet sétálok és ott is leszek. A földiek könyvekből tanulnak és füzetekbe írnak, melyek papír alapúak. Mi más mutathatná jobban mennyire primitívek? Szerencsére az itinéáriuszok mindent beszereztek nekem ehhez, így már nem kell bajlódnom semmivel. Mi nem írunk kézzel, de az inkubátorban ezt is belém táplálták, tehát elvileg mennie kell.

Miután kilépek a házból, a biztonsági rendszer automatikusan lezárja azt, mivel érzékeli, hogy nem vagyok bent. Az amofont magam elé tartva követem az útirányt. A metró a föld alatt közlekedik, ez ismerős, mert nálunk is van hasonló jármű, így nem vagyok teljesen elveszve. Odalent egy jegyautomatához megyek és az amofonomat a géphez emelve, az azonnal intézkedik helyettem és a gép kiköp magából egy bérletet, mely egy földi hónapig érvényes lesz. Ezután az embereket leutánozva, jól megfigyelve teszem, amit ők.

Valahogy sokkal szabadabbnak tűnnek mint mi aménusziak. Eddig azt tapasztaltam, hogy szeretnek egymással beszélgetni és sokat nevetnek. Látok egy társaságot, akik kifejezetten hangosak és jól szórakoznak, ettől pedig nekem is mosoly húzódik az ajkaimra, amit észrevéve egyből ledöbbenek. Velem ilyen még sosem történt. Értetlenül ácsorogva folytatom utam a metróval, majd a megfelelő megállónál leszállok és újra az amofonom instrukcióit követve közelítem meg a földi iskolát.

Nem kell olyan sokat gyalogolnom, pontosan hat földi perc múlva oda is érek a kívülről kissé kopott épülethez. Megállok előtte és alaposan megfigyelem a létesítményt. Az udvar tele van fiatal emberekkel, akik az én életkorom körül járhatnak és a már eddig tapasztalt hangoskodás veszi körül őket. Kezdem azt gondolni az emberek nem igazán szeretik a csendet, pedig kifejezetten megnyugtató lehet néha.

Ahogy elindulok, szinte azonnal észrevesznek és szemmel követnek engem. Minden pillantást magamon érzek, de igyekszem kizárni ezeket és a legfeltűnésmentesebben lépdelek be. Khija szavai visszhangzanak a fejemben, miszerint nem tudhatják, hogy földönkívüli vagyok. Logikus, hiszen sosem találkoztak még egyel sem és azt hiszik egyedül vannak, tehát akármilyen különcnek is tartanak vagy látnak engem, kizárt dolog, hogy rájöjjenek arra ki, vagy mi vagyok.

Nyugodtságot erőltetek magamra és az igazgatói iroda felé megyek, amit szintén pontosan tudom merre találok, hisz a fejemben van az iskola alaprajza. Tudom, hogy először jelentkeznem kell nála, miszerint megérkeztem, mint új diák.

Az irodája előtt megállok és mély levegőt veszek. Végig gondolom mit fogok mondani, de igazából terveim szerint semmit ha nem muszáj. A lehető legföldiesebbnek kell tűnnöm, amivel van egy kicsi probléma, hisz én nem vagyok az és egyenlőre fogalmam sincsen hogyan viselkednek az emberek. Nem igazán tudom mi a teendő, hogyan adom a földi tudtára, hogy itt vagyok. Több percig toporgok ott, mikor kinyílik az ajtó és már meg is lepődnék, hogy önműködő nyílászáró van, illetve nem is olyan buták mint hittük, de az ajtónyitón egy kezet veszek észre, vagyis manuálisan nyílt ki.

-Ó. Te biztosan az új diákunk vagy, Park Jimin, igaz? - kérdezi az ember igen okosan megállapítva.

-Igen. - bólintok. Fura ezt a nevet hallani, Park Jimin...

-Gyere beljebb. - beinvitál és hellyel is kínál, én pedig feszengve, de leülök. - Már minden információt megkaptam rólad, ami bevallom szokatlan. Sosem kaptam még ennyire precíz jelentkezést...

Nem tudom erre mit kellene felelnem, így inkább csendben maradok és a figyelmem a szoba belsejére fordítom. Én egy egyszerű széken ülök, a földi férfi pedig egy nagy faasztal mögött, valamilyen bőr anyagú fotelben. Egy nagy ablak van jobbra mellettünk, balra pedig egy szekrény, melyen rengeteg papír dokumentum van, az asztalon viszont van egy kompjúter, vagyis nem reménytelenek...

-Már úton van az osztályfőnököd, aki elkísér az új osztályodba. - szakít ki gondolataimból. Fogalmam sincsen miről beszél, mi az az osztályfőnök, de újra bólintok, miszerint tudomásul vettem. Várjunk csak. Osztály és főnök. Ha én egy osztályba fogok járni, az ember pedig annak a főnöke, akkor az azt jelenti, hogy a felettesem lesz?!

Kopogás. Honnan jön a kopogás? Magam mögé nézek, mikor az igazgató engedélyt ad a belépésre és egy nőnemű ember lép be hozzánk, ki tőlem három centiméterrel alacsonyabb és hosszú sötét barna haja van. Ezzel adják egymás tudtára, hogy az ajtó előtt vannak? Végülis logikus, zajjal jelzik, ez annyira... földi.

-Szia, Kim Minji tanárnő vagyok, én leszek az osztályfőnököd. - nyújtja felém kezét, mire zavartan pillantok arra és vissza rá. Mit akar? Hosszú másodpercek múlva, különös arckifejezéssel húzza el végtagját és újra megszólal. - Gyere, elkísérlek az osztályodba.

Most csend van a folyosókon. Csak nagyon halk neszek csapják meg a füleim, melyek a termekből szivárognak ki, ahol oktatás folyik. A felettesem megáll egy ajtó előtt és megint kopogással jelzi belépési szándékát. Bentről jelzik, szabad a belépés, a nő pedig ki is tárja az ajtót.

-Sziasztok gyerekek! - lép be én meg követem. Az összes szem rám tapad, újra, mire ideges leszek, mert az rendben van, hogy nem láttak még aménuszit, de itt földiként vagyok, akkor meg miért bámulnak? - Mint mondtam, ma új osztálytársatok lesz. Jimin, kérlek gyere beljebb. - teszem, amit mond, hisz mégiscsak a felettesem. - Én megyek is, innen a tiéd a pálya Minseok. - közli az előtte álló magas, erős testalkatú férfival, majd megfordul és elhagyja a termet.

-Szia. Oh Minseok tanárúr vagyok, a történelem tanárod. Mutatkozz be légyszíves.

Mutatkozzak be?

-Elég a nevedet elmondani és, hogy honnan jöttél. - segít ki a tanító.

-Park Jimin vagyok és innen jöttem, Szöulból. - mondom, majd várakozóan tekintek felé.

-Őő... Jól van. Ülj le oda, Jungkook mellé. Jungkook emeld fel a kezed! - kéri meg az egyik diákot.

Egy fekete hajú, mély barna szemű fiú teszi fel a kezét, gondolom ezzel kell jeleznie, hova menjek. Okos. Odaérek a padhoz és leülök a földi fiú mellé. Megcsináltam. Eddig minden rendben ment és nem is gyanakodnak arra, hogy egy földönkívüli van közöttük.

Eddig úgy látszik, mégsem tetszik nektek annyira ez a fici... Legalábbis a legutóbbi részre kicsit kevesebben reagáltatok.😕
Azért remélem mégsem így van, csak én vagyok hülye.🙄

Köszönöm, hogy elolvastad!👽