Alaposan tervezem megmosni magam mindenhol, hogy az egész nap rám ragadt piszok lejöjjön a bőrömről. Nem hoztam magammal semmit, sem tusfürdőt, sem fogkefét, de az előbbit találok a kád szélén, amit felnyitva bele is szippantok. Jó illata van, mint Jungkooknak. Tetszik. Megnézem a flakont, amire a citrus szó van írva. Nyomok egy keveset bal tenyerembe, jobbal összedörzsölöm azt, hogy egy kevés habot kapjak, amit testemen elkenek. Az egész fürdőhelyiséget betölti a citrusos illat, amit a pára jobban felerősít. Leöblítem a vegyszert magamról.

Elzárom a csapot és kilépek a kádból. Jungkook nem adott törölközőt, ezért nem tudom magam megszárítani. Eltöprengek mi legyen. Szólnom kellene neki.

Kinyitom a mosdószoba ajtaját, viszont megcsap a hideg, mely odakintről áramlik be és nedves, felhevült testem miatt sokkal hűvösebbnek érzem. Gyorsan bezárom az ajtót és inkább bentről igyekszem szólni Jungkooknak.

- Jungkook! - kiabálok a földinek.

- Igen? - hallom meg a hangját.

- Nincs törölközőm!

- Adok egyet! - mondja, de egy kis ideig nem történik semmi, majd lenyomja a kilincset és résnyire nyitja az ajtót. - Várj, csupasz vagy?

- Persze! Meztelenül szoktam fürdeni! - felelem. Mostmár tényleg érdekelne ők miben...

- Akkor csak beadom az ajtón! - nyújtja be a kis résen a fehér törölközőt, amit a derekamra is tekerek.

- Fogkefét sem hoztam!

- Rajtad van a törcsi?

- Igen.

A fiú kitárja az ajtót, amivel szemben én állok. Szemei egyből végigjárnak rajtam, mintha megint szkennelne, pedig azt mondta nem tudnak olyat. Egy ideig így állunk.

- Jungkook! - szólok rá, ugyanis eléggé fázok a bejövő hűs levegő miatt. Miért bámul mindig sok földi percig? Talán leáll ilyenkor az agya, ami nagy baj. Ki kellene vizsgáltatnia magát!

- Bocs - indul el a mosdó feletti szekrényhez, aminek kinyitja egyik fiókját és kiszed belőle egy becsomagolt fogkefét. - A múltkor vettem magamnak, mert esedékes a csere, de neked adom. Majd veszek másikat - vonja meg vállait, miközben felém nyújtja.

- Jó - bólintok.

Nem mozdul csak áll velem szemben, és megint ruhátlan mellkasomat vizsgálja. Nem zavar. Talán valamit érdekesnek talál rajtam, ezért figyeli meg azt. Elfordulok és ledobom a törölközőt magamról. Felesleges lenne használni, ugyanis elegendő idő telt el ahhoz a fürdésem óta, hogy megszáradjak.

- Jimin! - kiált fel Jungkook.

- Igen? - fordulok azonnal vissza, de a fiú már összeszorított szemhéjakkal álldogál mögöttem.

Nem szól semmit, csak kisietne a fürdőből, de szemei csukva maradnak, ezért nem lát, ami miatt bele is rúg az ajtóba. Felszisszen, mégis nagyon gyorsan távozik, maga után hangosan becsapva az ajtót. Jungkook fura. Mire volt ez jó neki? Nem értem...

Felöltözök és azonnal hívom Khiját, kinek hologramja azonnal meg is jelenik.

-Üdvözöllek Khija!

-Üdvözöllek Nijim! Kezdjük is el! Csatold fel az elektródát! - siettet, amivel egy kissé kíváncsivá tesz.

Sejtene valamit? A mai nappal kapcsolatban nincs sok titkolni valóm, tehát nyugodt vagyok, miközben visszaemlékszem a történtekre. A fagyi, a rámen, a pizza és a hamburger volt a kedvencem. Meg Jungkook.

Kissé megrezzenek, ahogy felvillan a földi arca előttem, amint éppen rám mosolyog, de hamar elterelem a gondolataim. Úgy érzem Jungkook valami olyasmi, amiről nem szabad tudniuk a társaimnak.

- Rendben van Nijim, leveheted az elektródát! - adja meg az engedélyt a piros hajú, én pedig azonnal teszem, amit mond. - A napokban az amofonod némi zavart érzékelt a testedben. A pulzusszámod mind közül a legaggasztóbb. Mondd csak, hogy érzed magad?

- Minden rendben van velem Khija. A testem megfelelő állapotban van! - felelem azonnal, habár megijedek. Tényleg sejtene valamit?

- Mostantól a Jungkook nevű földivel kell lenned a leginkább. Őt tanulmányozd! Tőle tanulj! - utasít.

- Tényleg? - kérdezek vissza vidámabban, mint kellene, ezért gyorsan elkomolyodom. Ösztönös volt, mert szeretek ezzel a földivel lenni.

- Nijim, a képzőközpontban meséltek nektek a *Nagy Fejlődés előttről származó legendákról?

- Nem. Semmit nem tanítanak a Nagy Fejlődés előttről, ami legendákkal kapcsolatos! - rázom a fejem nemlegesen.

- Akkor a régi mítoszokat nem is ismered? Sosem hallottál egyet sem?

- Nem - rázom meg újra a fejem. - Khija, szabad tudnom miért érdekel?

- Nem! - szól rám szigorúan.

- Értettem! - hajolok meg kissé megszeppenve a előtte, hogy kimutassam megbánásom. Sosem szabad megkérdőjelezni vagy faggatni a felettesünket.

Befejezem a hívást, rendet rakok a fürdőszobában, majd az összehajtogatott ruháimmal visszaindulok Jungkook szobájába. Amikor benyitok a helyiségbe, a fiú érdekes látványa tárul szemeim elé. Hason fekszik az ágyán, arcát pedig a párnájába nyomva tartja. Kissé megijeszt, így meg is lehet fulladni! Közelebb lépdelek és megbökdösöm mutatóujjammal a lábát.

-Meghaltál?

Mond valamit, de semmit nem értek, annyira torz.

-Micsoda?

Kicsit elfordítja a fejét, de nem felém, hanem a másik irányba.

-Fel vagy öltözve? - kérdezi.

-Igen - felelem azonnal. Rajtam van az a derékig érő, kissé bő fehér póló és a rózsaszín rövid nadrág, ami a fenekem alá ér picivel. Egész kényelmes. Többet kellene ilyet hordanom, mert azokban a szűk nadrágokban nem lehet így mozogni.

Felül és óvatosan kinyitja szemeit, majd egyenesen rám pillant.

-Basszus, ez se jobb! - veszi fel párnáját, hogy ezúttal elölről nyomja arcába.

-Mi nem jobb? - ülök mellé törökülésben. Így még több levegő jut intim részemhez. Komfortos.

Elveszi a párnát maga elől, de nem néz rám, hanem felugrik az ágyról és kiszalad a szobából, de az ajtóból visszaszól, a padlót bámulva.

-Az a gatya a volt barátnőmé!

-És?

Nem értem mi a baj ezzel. Ki van mosva, nem?

-Az, hogy... Hogy is mondjam... - gondolkodik el, miközben felém pillant, viszont szinte azonnal visszanéz a földre. - Nem illik olyan ruhát hordani, amely egy előző kapcsolatból maradt meg!

-Akkor miért nem dobtad ki?

-Elfelejtkeztem róla! A lényeg, hogy nem kellene azt hordanod! - mondja, utána el is megy fürdeni.

Elgondolkodom. Nem illik hordani? Miért nem? Ez csak egy ruha, aminek semmi baja, vagyis logikátlan az eldobása, hisz használható! A földiek rengeteget pazarolnak, ha ilyesmik miatt eldobnak ruhákat... Jungkookot viszont láthatóan nagyon zavarja a dolog... Még megfulladni is hajlandó lett volna miatta, annyira elszomorítja! Akkor... vegyem le?

Megvonom a vállaimat és meg sem próbálom megérteni ezt a földi szokást. Felállok az ágyról, letolom a nadrágot, amit összehajtok és az íróasztalára teszek, aztán felemelem a takarót és bebújok alá. Megállapítom magamban, hogy majdnem meztelenül lenni is kellemes érzés.

Az Aménuszon ez sosem jutott eszembe, ahogy senkinek. Csak a fürdés és a vizsgálatok alatt lehetünk ruha nélkül. Alváshoz ugyan lehet rajtunk kevesebb anyag, de az határozottan nem meztelenkedés. Itt nincs ilyen szabály, viszont a pólót inkább nem veszem le. Még szoknom kell ezt a különös helyzetet.

Jungkook visszaér és eléggé piros az arca, ami újra eszembe juttatja azt, hogy egyszer agyvérzést fog kapni, ha mindig a fejébe megy a sok vér.

- Jól van a tested? - érdeklődöm meg.

- Igen! - pillant rám gyorsan, aztán rendesen meg is fordul. - Most már - jegyzi meg halkan, fogalmam sincs mire utalva.

- A szüleid mikor jönnek?

- Keddenként mindig nagyon későn! Van, amikor csak szerda reggel.

- Nem fogsz tanulni?

- Nem, nincs kedvem!

- Pedig neked kellene! Nem vagy okos! - tájékoztatom.

- Kösz szépen! - morogja durcásan, majd az ágyhoz lép és befekszik mellém. Egy ágya van, így gondoltam, hogy mindketten abban alszunk, tehát nem zavar.

- Szívesen! - felelem, amit szoktak a köszönet nyilvánításra, habár nem tudom mit köszön ezen. Talán nem tudott róla, hogy buta és azt köszöni, hogy elárultam neki? Igaz, az ostoba lények nem szokták tudni, mivel annyira nincs sok eszük, hogy fel sem fogják.

Jungkook megforgatja a szemeit.

-Van kedved megnézni még egy filmet? Ez most nem akció! - közli gyorsan, mielőtt tiltakozhatnék.

-Akkor milyen?

-Romantikus!

-Romantikus?

Tudom mi az a romantika. A szerelemhez van köze. Akkor csókolóznak Jungkook szerint az emberek, ha romantikus érzelmeik vannak és bejönnek egymásnak. Talán tanulhatok valamit a filmből.

Előveszi a laptopját és bekapcsolja, majd beállít rajta valamit. Kényelmesen elhelyezkedem.

Elmondása szerint nem egy nagy szám a film, amit el is magyaráz mit jelent, hanem egy egyszerű tini film. Érdekes. Az Egyesült Államokban játszódik, egy ottani középiskolában. Eltér az ittenitől. Egy lányról szól, aki nem népszerű, de kapcsolatot akar egy fiúval, amiben egy másik fiú segít neki.

- Csókolóznak! - mutatok a képernyőre. - Nem értem. Nem is ezzel a fiúval akart lenni!

- Ez változhat!

- Ilyen gyorsan? - döbbenek meg. - Te is ilyen hirtelen változol érzelmileg? - pillantok felé.

- Nem, ahogy ők sem! Jobban megismerték egymást és rájöttek, hogy tetszenek egymásnak!

- Az a fiú nem rég még egy másik lánnyal volt! Nem értem!

- Igen, de végül a szíve után ment!

- Hogyan? A szíve a mellkasában van, ha nem lenne, meghalna! - zavarodok teljesen össze. Jungkook felkuncog.

- A szíve ebben az esetben a fekete hajú lány, azért ment utána. Ezt átvitt értelemben kell érteni!

- Érdekesen fogalmaztok... - motyogom magam elé. - Azt még mindig nem értem, miért jó a csókolózás?! A szádba kerül a másik nyála!

- Az abban a pillanatban egyáltalán nem érdekli az embert, főleg ha olyannal csinálja, akihez nagyon vonzódik.

- Az mégis hogy lehet? Én biztosan nem tudnék megfeledkezni a tényről, hogy egy másik humanoid nyála a szájüregembe kerül! - rázom a fejem hitetlenül. Undorító az egész!

- Akarsz csókolózni? - kérdezi, mire kitágulnak a szemeim. Vele? - Mármint majd egyszer! Azért érdekel, mert úgy beszélsz, mintha terveznéd, hogy egyszer csókolózol valakivel! - hadarja gyorsan és a jobb kezét is tarkójára simítja, szemeivel pedig a takarót nézi.

- Biztos, hogy nem! - jelentem ki. Emberekkel nem fogok, egy aménuszit pedig végképp lehetetlen lenne megcsókolni. Nincs olyan példa előttem, amiből tudnám, hogy mi lenne annak a következménye, ha megpróbálnám, persze nem is tenném. Nem akarok senkit megcsókolni!

- Ó, azt hittem... - motyogja Jungkook és mintha csalódott lenne. Ebben nem vagyok biztos, nem is találok okot arra, amiért ezt érezhetné. - Eléggé elálmosodtam, aludhatunk?

-Igen - bólintok. Nem vagyok a felettese, nem parancsolhatok meg neki semmit, szóval ha aludni akar, akkor aludhat.

Kikapcsolja a laptopját és elrakja azt az ágya alá, majd lekapcsolja a kicsi lámpát az ágya melletti apró szekrényen, ami egészen eddig világított. Hanyatt fekve helyezkedik el. Én is lejjebb csusszanok, csupasz alfelem siklik a lepedőn, a pólóm picit feljebb tolódik. Kijjebb húzódom az ágy széle felé, hogy távolabb legyek Jungkooktól, majd háttal fordulok neki és lehunyom a szemeimet. Nem forgolódom és nem gondolkozok, azonnal elalszom, mivel az agyam tudja, hogy ezt kell tennem.

*Nagy Fejlődés: az Aménusz virágkora, ami hétszáztizenöt aménuszi éve kezdődött és jelenleg is tart a bolygón. 

Köszönöm, hogy elolvastad!👽