-Jimin, arra gondoltam, ma suli után elmehetnénk az uszodába. - mondja Jungkook az első óra előtt, amikor már mindenki a teremben ül és a tanítót várja.

-Uszoda? - kérdezek vissza. Hallottam már róla, de nem pontosan tudom mi is az. Az emberek tudnak úszni, mi aménusziak viszont nem. Szárazföldi lények vagyunk, nincs szükség úszásra, de ők valamiért nagyon szeretik. Érdekes. - Nem tudok úszni!

-Megtanítalak! Én nagyon jó úszó vagyok! - jelenti ki büszkén. Miért büszke arra, hogy egy kifejletlen, vízi lényhez hasonlóan tud úszkálni a vízben? Arra egy buta hal is képes...

-Yejun is jön? - nekem ugyanis még mindig az a feladatom, hogy a szőke közelében legyek és őt tanulmányozzam.

-Jun? Nem! - rázza meg a fejét azonnal.

-Akkor nem megyek. - fordulok előre, mivel a tanító is belép.

-Jó, elhívhatjuk őt is... - suttogja közel hajolva a fülemhez. Máskor nagyon zavarna, hogy a DNS-ét hallójáratomba juttatja ily módon, de jelen esetben teljesen más érzés jelenik meg bennem és az még mindig nem az undor.

Az iskolai idő mindig hamar eltelik a számomra. Egészen érdekes dolgokat is hallani, mert a földi történelem pont oly érdekes, mint a miénk, de sokkal véresebb, ami nem lep meg. A földi egy sokkal agresszívabb és kegyetlenebb humanoid faj. Véleményem szerint, soha nem fognak elérni a mi szintünkre, előbb ölik meg a bolygójukat, ezáltal pedig önmagukat is.

-Srácok! - integet hevesen Woojin a tanoda épülete előtt, a furgonjának dőlve, amivel a tűzijátékra is mentünk. Én visszaintek neki, hisz ez egy ilyen földi gesztus, én meg földinek akarok látszani, de a mellettem lépkedő Jungkook csak az orra alatt morog.

-Nem hiszem el...

-Woo! - rohan ki Yejun az ajtón, el sietve mellettünk, egyenesen a csapat másik fekete hajú földijéhez.

-Tudhattam volna! - morgolódik rébuszokban mellettem még mindig Jungkook.

-Mi az? - kérdezek végre rá.

-Szóltam Yejunnak, hogy jöjjön velünk, erre ő tuti elpofázta a többieknek is, így most mindenki jön!

-És?

-És? Én csak veled akartam menni, kettesben! - jegyzi meg sértődötten.

-Én nem bánom, hogy jönnek! - vonok vállat, eddigre pedig az autóhoz is érünk.

Jungkook még a kocsiban sem hagyja abba a duzzogást, mire a többiek incselkedni kezdenek vele. Kezdem kiismerni a földi szokásokat. Ha valaki megsértődik vagy haragszik, azzal civakodni kell. Olyat is láttam már, hogy megölelik egymást, ami által a mufurc fél felvidul. Jungkook mellettem elég mufurcnak tűnik, de mivel a többiek zaklatják és nem lesz boldogabb, a másik lehetőség mellett döntök, hogy azt próbáljam ki, emiatt közelebb húzódom hozzá és oldalról átölelem. Három döbbent szempár kezd vizslatni, míg fel nem nézek a fekete hajúra és meg nem látom a negyediket. Elrontottam volna valamit?

-Mit néztek? - kérdezem. Nem láttak még aménuszit, aki éppen egy földit ölel át? - Jungkook mérges, úgy tudom az ölelés segít ez ellen az érzés ellen!

-Végülis... a tiéd biztos! - gondolkodik el Woojin.

-Haver, többször kellene felidegesítenünk téged, akkor Jimin mindig ölelgetne! - vigyorog Chanhyun is a vezető mellett lévő ülésről hátra fordulva. Elengedném Jungkookot, mert véleményem szerint felvidult, hisz a barna hajúra mosolyog ő is, de megregadja karjaim és visszahúz magához.

-Még nem érzem magam túl jól Jimin. Ölelgess még! - motyogja szomorúan. Nagyon gyorsan változik a földiek érzelmi világa, vagy lehet nem jól láttam és nem is mosolygott, alig harminc földi másodperccel ezelőtt.

Nekem nem fáj az ölelés, sőt, egész jól is esik, emiatt nem bánom és tovább ölelgetem a földi fiút. Mindig azt hittem a fizikai kontaktus csak visszataszító lehet, pláne egy másik faj egyik példányával, de jelen esetben ez a hipotézisem megcáfolódni látszik. Ezen a bolygón sok eddig vélt feltevésem lesz semmissé, illetve változik meg és kezdem megérteni a fajuk fizikai érintkezésre való hajlamát. Jó érzés. Ha pedig valami örömet okoz, akkor logikusan folytatni kell azt a tevékenységet. Vajon ez a közösülés szempontjából is így van? Ezért teszik még mindig primitív módon, mert élvezetes?

-Hozd ki a fürdőgatyád Jimin, aztán megyünk is tovább a mieinkért! - szólal meg Chanhyun, emiatt feleszmélek gondolatmenetemből. Fürdőgatya? Én meztelenül fürdöm, ők ruhában?

-Nekem nincs olyanom! Én mindig csupaszon fürdök!

-Lenne meglepetés az uszodában, ha ott is így tennél! - kuncog Yejun, a többiek pedig hasonlóan vidám hangulatban bólogatnak.

-Azért én megnézném... - motyogja Jungkook.

-Mert szerelmes vagy és enyhén perverz! - nevet fel Woojin, mire a többiek is csatlakoznak hozzá, kivéve engem. Szerelmes? Jungkook szerelmes? Úgy tudom az az egyik legintenzívebb érzelem.

-Amúgy nem vagyok az! - szólal meg végül a mellettem ülő fekete hajú földi.

-Még nem! - javítja ki Chanhyun.

Végül anélkül indulunk el újra, hogy bárki kiszállna az autóból és Woojinék felé haladunk. Azt mondja neki van egy fürdőnadrágja, amit sosem hordott, mert mindig is kicsi volt rá, szerinte pedig rám tökéletesen illeni fog. Nem értem miért van szükségük olyan holmikra, amiket nem tudnak hasznosítani. Nálunk az Aménuszon, mindenkinek egy hétre elengedő ruhaneműje van és csak akkor szerezhetünk be újat, ha egy tönkre megy belőlük. Akkor a nagy varrodába kell mennünk és igényelni egyet a méretünkben. Sokféle ruhát lehet választani, nekem mégis csak fehérből áll az otthoni ruhatáram, mivel az a kedvenc színem.

x

-Megérkeztünk! - szólal fel Woojin, majd mindenki kiszáll az autóból. A táskáinkat bent hagyjuk, egyedül törölközőt és fürdő nadrágot viszünk magunkkal. Különös szag terjeng az épületen belül, amit még soha nem éreztem, de határozottan nem tetszik.

-Jungkook! - nyúlok keze után, hogy megállítsam. - Mi ez a büdös?

-Igaz? Én se tudtam soha megszokni a klór szagot! - fordul vissza Yejun is.

-Klór?

-Ezzel fertőtlenítik a vizet. - magyarázza meg Jungkook.

Beljebb megyünk, a szag pedig erősödik. Felhúzom a pólómat az orromra, hátha az anyag megszűr abból valamennyit. Egy pulthoz sétálunk, ahol a fiúk valami napi jegyet vesznek, Jungkook kettőt, mivel az egyiket nekem veszi, majd egy lépcsőn megyünk le, balra fordulunk, ott pedig két oldalt szekrények helyezkednek el, középen pedig kabinok. Alaposan felmérem a terepet.

-Lepakolunk, átöltözünk és irány a medence. - mondja Jungkook. - Ha gondolod, lehetünk egy szekrényben!

-Szekrénybe kell bújnunk?

-Mi? Ja, nem! - nevet fel a fekete hajú. - Úgy értem, pakolhatunk egy szekrénybe!

-Rendben, így máris érthetőbb. - bólintok.

Az egyik kis kabinba terel be engem Jungkook, aminek a másik oldala is nyitható, de azt bezárja nekem, nehogy valaki rám nyisson, a másik oldalt pedig én zárom, majd levetkőzöm és szépen összehajtogatom levetett ruháim, aztán magamra húzom a Woojintól kapott, élénk piros színű, fura anyagú nadrágot. Kicsit szűknek érzem, de nem szorít sehol, csak éppen ágyékom eléggé kivehető, viszont úgy gondolom ennek így kell kinéznie. Talán az úszás miatt, hiszen a testre simuló anyagok csökkentik a víz ellenállását.

-Jimin, kész vagy? - kopog be Jungkook az öltözőm ajtaján. Kinyitom a zárat, lenyomom a kilincset és kilépek onnan. - Azta! - tátja el a száját, miközben szemeit végig járatja rajtam.

-Mi az? - nézek én is végig, majdnem meztelen testemen. Nem látok semmiféle hibát magamon. A testem is átlagos, valamint szinte ugyanolyan, mint a földieké. Fehérebb vagyok, lila hajú és szemű, nyaktól lefelé teljesen szőrtelen, de ezt leszámítva, kívülről pontosan olyan, mint ők.

-Nagyon... nagyon jól áll ez a naci! - harapja be alsó ajkát.

-Jó. - indulok meg a szekrényünk felé, de még hallom, ahogy Jungkook egy nagyot sóhajt mögöttem. Fejemet oldalra fordítom, hogy lássam őt, aki pedig egyenesen a fenekemet bámulja, amit ismét csak nem értek. Miért bámulja ilyen szokatlan, már-már éhesnek tűnő arckifejezéssel az ülő gumóimat? Azok nem ehetőek! Észreveszi, hogy bámulom, az arca vörös lesz és megköszörüli a torkát, majd utánam lépdel.

A szekrényünkhöz érve kinyitom annak ajtaját és meglátom a fekete hajú ruháit begyűrve abba. Rosszallóan fordulok felé, aki vállat von, de én utálom a rendetlenséget, így nem tudom közönyösen tűrni. Leteszem a saját holmim a mögöttünk lévő kis padra, majd kiszedem övéit és hajtogatni kezdek.

-Ne már Jimin! Nehogy összehajtsd! Menjünk már végre a medencéhez! - türelmetlenkedik hisztis hangon.

-Addig nem, amíg rendet nem raktam! - rázom meg a fejem nemlegesen.

-A többiek már rég úsznak! - sóhajt fel úgy, mintha nem egy fiatal férfi lenne, hanem egy elkeseredett kisfiú. Az aménuszi porontyok jutnak eszembe róla, akik habár nagyon okosak, még nem túl fegyelmezettek és sokszor nyavalyognak valamiért. Eszembe jut, hogy a kocsiban is segített neki az ölelésem, ezért abbahagyom a rendrakást, majd rögtön Jungkook derekát körül ölelve fogom össze kezeim háta mögött, teljesen hozzásimulva meztelen felsőtestéhez, hisz rajta is csak egy fekete úszónadrág van.

Más érzés így ölelkezni. Nincs köztünk a ruha, ami megakadályozná a bőrünk érintkezését. Megdöbbentő, de még ez sem vált ki belőlem undort. Jungkook vállaimnál húz közelebb, pedig már így is össze vagyunk nyomódva. Tarkómon beletúr a hajamba, amitől kiráz a hideg és testem beborítja a libabőr. A fejem búbjára is nyom egy puszit, nekem pedig még ez is tetszik. A hasam viszont újra begörcsöl és feszít is, valamint a szívem is gyorsabban kezd dobogni mellkasomban. Megint rosszat ettem volna? Talán a szendvicsek tehetnek róla, amiket Woojin adott? Felettébb érdekes. Ha hazaérek, biztosan lefuttatok egy analízist a testemen az amofonommal, mert egyre zavaróbb ez a különös érzet a testemben, mely leginkább Jungkook közelében jön elő.

Régóta tervezem a galambocskák kiruccanását az uszodába, tehát ha van némi párhuzam más történetekkel kapcsolatban itt a wattpadon, az csak a véletlen műve! Gondoltam szólok, mielőtt szó érné a ház elejét.

Másrészt, remélem tetszett nektek!

Köszönöm, hogy elolvastad!👽