-Nekem mennem kell srácok! - szólal meg Yejun a telefonját nézve. - Anya szólt, hogy vendégek jönnek vacsorára és segítenem kell neki.

-Veled megyek! - állok fel gyorsan a Jungkook szobájában lévő asztalka elől, ahonnan eddig hallgattam őket.

-Dehogy jössz! Te maradsz Kookkal, amíg a szülei meg nem érkeznek! - parancsol rám a srác és még csúnyán is néz, emiatt kicsit megszeppenek.

Nem értem minek maradjak. Jungkooknak nincs semmi baja azon kívül, hogy kissé még gyenge, hiszen az amofont úgy alakították ki, hogy ne okozzon maradandó sérülést a testben a sokkolás alatt. Otthon ilyen fajta szerkezetet csak a külső területeken élő aménusziak használnak, a betévedő vadállatok ellen. Itt a Földön viszont minden lény vad, köztük az emberek is, emiatt kaptam én is ilyen műszert. Ez a faj rabja a szexualitásnak, melynek igazából szerepe van a fajfenntartásban, de miért kell ilyen primitív módon zajlania az egésznek? Steril környezetben, mesterséges megtermékenyítéssel sokkal hatékonyabbak lennének, ráadásul fájdalom mentes a nőneműek számára is, hiszen testükön kívüli burkokban növekszenek a magzatok.

-Mi van Jimin, csak nem félsz tőlem? - kérdezi Jungkook engem figyelve.

-Nem félek tőled, inkább neked kellene tőlem, hiszen jelenleg én vagyok fizikai fölényben! - jegyzem meg neki, mire veszélyesnek tűnően húzza össze szemeit. Nagyot kell nyelnem, mert még így, kábán is elég félelmetes tud lenni, habár nem gondolom, hogy tényleg bántana. Leginkább azért, mert akkor úgy lesokkolom újra, hogy nem csak a hólyag záró izmai lazulnak el, hanem végbél záró izmai is és akkor igaz lesz a mondásuk, miszerint leszarnak valamit.

-Miért mit teszel? Újra sokkolsz? - érdeklődik fura hangsúllyal. Tényleg nem gondolatolvasók?

-Akár. - bólintok.

-Na jó, én megyek és hagylak kibontakozni titeket ebben a fura előjátékban! - mondja Yejun köztem es Jungkook között járatva szemgolyóit.

-Mi az az előjáték? - ráncolom homlokom értetlenül. Az valami játszadozás bemelegítése lehet, ami felkészít a komolyabb játékra, de földieknél sosem lehet tudni... Mégis milyen játék az, amire elő kell készíteni magunkat?

-Majd JK elmondja. - kacsint a szőke, aztán kinyitja az ajtót, amin ki is lép, viszont Kolbász besurran a kis résen, ami marad az ajtó és az ajtófélfa között, felugrik az ágyra és Jungkook hasára telepedik. Nagyon aranyosnak találom, ezért elmosolyodom rajta, majd közelebb lépek, hogy megsimogassam puha szőrét, de megbotlom az ágy előtti kis szőnyegben. A cica felugrik, én pedig az agyon fekvő humanoidra esem, mire az felnyög az esésem következtében.

Arca nagyon közel kerül az enyémhez, annyira, hogy meleg lélegzete nekem csapódik, de most nem menta illatú, sőt, semmi különöset nem érzek. Feje két oldalán támaszkodom meg és hiába tudom, nem kellene ilyen közel kerülnöm hozzá, mégsem mászok le róla.

Ilyen távolságból egész máshogy néz ki a fiú. Nagy, sötét szemei enyémeket vizslatják és bennem megint az a különös reakció jön létre, ami már korábban is előfordult. A szívem hevesen dobog, a gyomrom furán görcsöl, a pulzusom megemelkedik, ráadásul most még valami másféle feszültség is megjelenik bennem. Ahhoz hasonló, mikor megnő a libidóm, viszont ez lehetetlen. Addig még van időm, sőt, a hibernálás miatt ki is bővült ez az idő, mivel az némi hatással volt a szervezetemre, akkor mi lenne ez?

-Mit szeretnél Jimin? - kérdezi az alattam fekvő, amivel elgondolkodtat. Mit is szeretnék? Sosem kérdezte még senki tőlem én mit akarok. Otthon minden tettünk természetes, nincs bizonytalanság, teszed, amit kell, de itt ez más.

-Éhes vagyok. - mondom nehézkesen, mert ez az egy az, amiben itt a Földön is biztos vagyok. Az éhség.

-Mire éhezel? - húzza össze szemeit újra, de ez most egészen más, mint az előbb. Kicsit sem ijeszt meg, inkább erősíti bennem a betegség tüneteit.

-Jól esne most szopni. - motyogom a jégkrémre gondolva. Az nagyon finom és megnyugtatna. Talán a gyomromban lévő fura érzést is enyhítené. Jungkook elmosolyodik, majd megpróbál elfordulni, hogy legördítsen magáról. Mellé hemperedem az ágyára, amiből Jungkook kellemes illata árad, így abból is mélyet szippantok.

-Ezt sosem fogom megszokni. - motyogja kettőnk közé.

-Mit?

-Semmit. - rázza meg a fejét még mindig vigyorogva. - Van lent a mélyhűtőben jégkrém, de nekem nincs annyi erőm, hogy hozzak neked. Teljesen kicsináltál.

-Megijedtem.

-Én is. Megijeszt, hogy minden ellenére, ugyanolyan hatással vagy rám. - hátára fordul és a plafonját vizslatja, mintha olyan érdekes lenne. Én is oda pillantok, de ahogy gondoltam, csak egy sima, fehér színű felület.

-Milyen hatással?

-Egyszer talán elmondom. - mormolja orra alatt.

-Rendben. - bólintok. - Mi az az előjáték? - ez még azóta is foglalkoztat, ezért szintén rákérdezek a földinél.

-Azt is később mondom el. - közli, de nem értem miért nem most. Okosabb vagyok mint az átlag földiek, teljes mértékben megérteném mi az. Akkor miért nem magyarázza most el?

Ezután nem beszélünk, én pedig megkeresem a jégkrémet a konyhában, Jungkook utasításait követve. Hamar meg lesz a rúd, így visszamegyek a földihez, aki közben felült az ágyán és a Kolbászát simogatja. Kibontom a hideg, édes finomságot és ajkaim közé dugom azt.

-Te is megsimized? - biccent Kolbász felé a földi fiú.

Bólintok egy aprót, majd óvatosan közelítem meg a két lényt. A Jungkook ölében lévő Kolbász felé nyúlok, majd óvatosan megcirógatom annak fejét, ami nagyon puha. Az kicsit megrándul ujjaim miatt, de látszólag élvezi a simogatást. Közben ajkaim közé veszem ismét a ragacsos rudat, amit ki és be tologatok, nyelvemmel nyalogatva azt és hümmögve, ahogy a földi tanította. Egyre jobban kedvelem Kolbászt is, amit szopás közben simogatni igencsak kellemes érzés.

-A hétvégén tűzijáték lesz a városon kívül. Van kedved jönni?

-Mi az a...?

-Majd meglátod Jimin. Így bonyolult lenne elmagyarázni.

-Kíváncsivá tettél, úgyhogy úgy a logikus ha kielégítem ezt a vágyamat, tehát megyek. - bólogatok, eltüntetve a jégkrém maradékát ajkaim között.

-Minden vágyadat kielégíted? - húzza fel egyik szemöldökét.

-Persze. Elnyomni felesleges ezeket. Sajnos a szervezetünk még nem tart olyan elől az evolúcióban, hogy a primitív ösztöneinket elhagyjuk, tehát logikus ha úgy csillapítom a vágyaim, hogy kielégítem magam. - magyarázom el neki meglátásomat.

Magától soha nem múlik el a sóvárgás, kár lenne hiú reményeket táplálni. Ezt mindenki tudja az Aménuszon, bár az is igaz, ott nem találkozunk ennyi féle dologgal, nincs ránk különös hatással semmi, hisz mindenre van szabály és keretek közé vagyunk zárva, nem úgy, mint itt a Földön. Zárkózottnak kellene lennem és tartani a távolságot, de itinéáriusz vagyok, egy felfedező. Mint felfedező pedig, nem zárkózhatok el az újdonságoktól, mégha rémisztőek is.

-Mondd csak, vannak... Szexuális vágyaid is? - hangja halk, de igazán érdeklődő. Rég nem közeledett felém, ezért nem akarom megszakítani ezt a folyamatot, hiszen ez csak beszélgetés. Az emberek így ismerik meg egymást.

-Vannak, de szerencsére csak ritkán. - mondom könnyedén. Ez ugyanolyan téma, mint bármely másik.

-És olyankor mit csinálsz? Hogy elégíted ki a vágyadat? - puhatolózik tovább. Erre nem igazán tudom mégis mit mondjak, hisz azt nem mondhatom, hogy egy erre a célra készült szimulátorral...

-Megoldom. - motyogom, pedig ez nem igaz, mert nincs nálam semmilyen gép, ami segíthetne rajtam, máshogy pedig nem lehet orgazmust előidézni. Kicsit aggaszt ez a dolog, de talán Jungkook tud mondani egyéb lehetőségeket. - Te mit csinálsz, ha megnő a libidód, de nem akarsz senkihez sem nyúlni? Van olyan lehetőség, amit egyedül is véghez tudsz vinni? - igazán érdekel mit mond, ezért közelebb hajolok hozzá. Ő érdeklődve figyeli minden mozdulatom, de nem hajol el, hanem közelről pislog rám úgy, ahogy az előbb is, mikor rá estem.

-Vannak lehetőségek Jimin, de nem hiszem, hogy neked tetszenének, legalábbis egyenlőre. Ha viszont bajban vagy... Akkor... Segíthetek majd neked... - feleli egyre elbizonytalanodva. Ismét riadt lesz a tekintete, amivel összezavar. Tőlem fél? Amiért lesokkoltam vagy esetleg mással is megrémisztettem?

Instagram: watti_evokelin09
Ha gondoljátok kövessetek be. ^^

Köszönöm, hogy elolvastad!👽