Valami rezgést hallok, de még mindig annyira fáradt vagyok, hogy nem bírom kinyitni a szemeimet és ez nagyon szokatlan, sőt, lehetetlen, hiszen az agyunk intézi az elalvást és a felkelést, ha pedig nem lett volna elég a pihenés, még mindig aludnék. Egy érdekes illatot érzek meg szaglószervemmel, amit egyből felismerek. Ez Jungkook szaga. Azonnal felnyitom a szemhéjaimat és meglepődöm, hogy előttem fekszik, de azon mégjobban, hogy ölelkezve alszunk. Ez egyáltalán, hogy lehetséges és hol vagyok?

Az amofonom még mindig sürgetően jelez, ezért kimászom Jungkook izmos karjai közül és azonnal kezembe veszem az asztalra tett műszeremet.

-Khija... - suttogom, mikor tudatosul bennem, hogy nem jelentettem tegnap este, pedig ez a kötelességem lenne.

Kisietek a helyiségből, ekkor pedig egyből felismerem, hol is vagyok. A fiúk próbatermében, amely Woojin lakóegységének udvarán található. El kell bújnom a földi elől, ezért bezárkózom a fürdőszobába.

-Fogad! - veszem fel a hívást, majd Khija mérges hologrammja is megjelenik. - Üdvözöllek, Khija.

-Üdvözöllek Nijim. Nem jelentettél tegnap. Hogy lehetséges ez? - von azonnal kérdőre a piros hajú itinéáriusz.

-A buliban voltam, sok ember vett körül és nem volt biztonságos a jelentés. - mondom az első kifogást, ami eszembe jut. Elhanyagoltam a kötelességemet és ez nem fordulhat elő mégegyszer. Így is túl sok mindent titkolok már a társaim elől, ami miatt komoly bajba kerülhetek.

-Többé ne forduljon elő Nijim. Az a dolgod, hogy mindennap jelents! - mondja szigorúan, de aztán enyhül az arckifejezése. - Ezt még elnézem neked, mert eddig nem volt veled baj. - bólint aprót megerősítésül. - Most pedig csatold fel az elektródát és lássunk neki.

Azonnal teszem, amit mond és halántékomra erősítem az eszközt. Most is sok eseményt ki kell hagynom a jelentésből, ezért csak addig jelentek, amíg az együttes lejött a színpadról, illetve átalakítom az emlékeimet, miszerint nem érintkeztünk Jungkookkal. Nálunk bizalmon alapszik a társadalom, így nem fog gyanút Khija sem, hogy folyamatosan hazudok, illetve mostmár az emlékeimet is hamisítom. Ha rájönnek, itthagynak a Földön és egyedül maradok. Sosem térhetek haza, talán még az Aménuszon is elhíresülök, mint az Újkor száműzöttje és velem ijesztgetik a porontyokat, hogy legyenek hasznosak a társadalom számára, különben úgy végzik mint én. Kitaszított leszek. Ha pedig a földiek rájönnek, nem tartozom közéjük, kísérletezni fognak rajtam. Felszabdalnak vagy rosszabb...

-Nijim, ezt a Yejun nevű földit nagyon érdekesnek találom. Tölts vele több időt és hanyagold a Jungkook nevűt! - adja a parancsot.

-Igenis Khija! - bólintok tiszteletet adva a felettesemnek.

Ezután bontjuk a hívást, majd a tükörbe nézek és alaposan megfigyelem az arcom. Semmi sérülés nem látszódik rajta, amit jó jelnek veszek. Egy nagy fekete pulóver van rajtam, amely az illatából és emlékeim alapján ítélve a Jungkooké, de nem jut eszembe, hogy került rám. Vécézek is egyet, ugyanis eléggé tele van a húgyhólyagom vizelettel, amin nem csodálkozom, hiszen régen ürítettem már. Szerencsére nekünk az agyunk képes szabályozni az ilyesfajta testi folyamatokat, ezért napokig kibírom anélkül, hogy behugyoznék. Miután összeszedem magam, visszamegyek a szobába, hogy megtudjam Jungkooktól, miért vagyok itt és legfőképp, miért aludtunk egy ágyban, ölelkezve?!

-Hogy kerültem ide? - kérdezem a fiú elé állva, aki az ágy végében ül és a padlót nézi, pislogás nélkül. Felemeli a fejét, de szemei nem fókuszálnak, ezért eléggé ijesztő látványt nyújt.

-Ömm... Berúgtál és elaludtál, ezért nem tudtalak hazavinni. - motyogja, még mindig meredten bámulva, csakhogy mostmár az arcomat.

-Miért vagy ilyen? - érdeklődöm a homlokomat ráncolva.

-Nem... Nem lényeges. - nyel egy nagyot. - Te jól vagy? Mit csináltál a mosdóban?

-Én... Csak hugyoztam! - jelentem ki azonnal.

-Miért így mondod? Ez tök undorító! - húzza el a száját.

-Már miért lenne az? - kérdezek vissza és komolyan is gondolom. - Húgyhólyagnak nevezik, ahol a felesleges folyadék összegyűlik, azt pedig a húgycső továbbítja és a húgycsőnyíláson távozik. Eszerint nyugodtan hívhatom húgynak, mert minden testrészt így nevezünk, aminek köze van a vizelethez! - magyarázom meg szóhasználatomat.

-Oké, végülis igaz... - bólint tétován.

-Miért aludtunk egy ágyban? - biccentek a tárgy felé.

-Mert nincs másik ágy... - fordul ő is hátra, hogy szemügyre vegye a helyet, ahol az éjszakát töltöttük.

-Logikus. - veszem tudomásul, hiszen ha csak egy ágy van, nyilván abban kellett aludnunk mindkettőnknek... - Tegnap alkohol hatása alatt álltam? - kérdezem, mire bólint egy egészen aprót. Különösen viselkedik. Olyan távolságtartó. Ahogy mellé ülök az ágyra, befeszül a teste és picit arrébb is húzódik. Nyújtózkodni kezdek, de mikor felemelem a kezeim, Jungkook megrezzen mellettem, mintha megijedne. Felé fordulok, de ő rémült tekintettel vizslat engem. Nem értem mi történik vele. - Te félsz tőlem? - adok hangot kérdés formájában az észrevételemnek, mert a teste egyértelműen a félelem tüneteit produkálja, vagyis a lélegzete gyorsabb az átlagnál, valamint a pupillái is ki vannak tágulva. 

-...Dehogyis! - nevet fel, viszont véleményem szerint ez nem igazi kacaj, sőt, szerintem csak tetteti.

-Biztos? - csusszanok közelebb, mire újra eltávolodik, amit zavarodottan figyelek. - Tettem valamit? - szomorúan tekintek rá. Valamiért rossz érzés, hogy ilyen rideg velem, hisz eddig ő közeledett hozzám. Nyomást érzek a mellkasomban, oda emelem jobb kezem és megtapogatom azt, de nem múlik el. Megbetegettem volna?

-Nem tettél semmit, csak... Csak nem vagyok túl jól. - feláll az ágyról és elkezdi felvenni cipőit. - Hazakísérlek!

Az úton csendbe burkolózva haladunk. Jungkook mégcsak rám sem néz, ami megintcsak különös, hiszen ő meglepően sok időt tölt azzal, hogy engem bámul. A lakóegységem előtt megállok, de ő tovább megy, ezért kénytelen vagyok utána szólni.

-Jungkook! - Megfordul és kérdőn pillant rám, én meg a házra mutatok, melyben jelenleg élek. - Itt lakom!

-Bocs, elgondolkoztam. - motyogja, majd visszajön hozzám. - Akkor szia, Jimin! - elköszön és megindul újra.

-Holnap találkozunk az iskolában?

-Aha. - bólint egyet felém fordítva fejét, de rögtön ezután megsokszorozza lépteit és gyorsan eltűnik a szemeim elől, ahogy az utca végén lekanyarodik. Komolyan, mi baja van?

Belépek a házba, ahol teljesen biztonságban érzem magamat és a konyhában készítek egy könnyű ételt, majd evés közben végig gondolom az este történteket. Szóval alkoholt ittam és táncoltam. Emiatt elmosolyodom, mert nem gondoltam volna, hogy valaha megfogom tapasztalni a mozgás eme formáját. Jungkook jut eszembe, ahogy megtanított és hozzámért. Még meg is ölelt, ami nem is zavar még így, tiszta fejjel sem. Érzem, ahogy a pulzusom megemelkedik, ahogy egyre inkább elmerülök a Jungkookkal kapcsolatos emlékeimben. Amikor magamtól ráugrottam és köré tekertem a végtagjaimat, ő pedig a fenekemnél fogva tartott meg, majd a nyakába hajtottam az arcomat és belélegeztem a földi, meglepően jó illatát. Reggel pedig őt öleltem alvás közben és fogalmam sincsen ez, hogyan történhetett meg, de  határozottan kellemes volt. Emelkedő pulzusom mellett, valami belülről, enyhén csikizni és feszíteni kezdi a gyomor falamat. Értetlenkedve nézek a szendvicsemre és lerakom azt a tányérra, mert minden bizonnyal valami megromlott benne, ezért megbetegedhettem tőle.

Egész nap nem találom a helyemet. Irreális, de hiányzik a földi. Megszoktam, hogy majdnem minden szabadidőmet vele töltöm és az is zavar, hogy olyan érdekesen viselkedett ma velem. Ismét megjelenik az a nyomasztó érzés a mellkasomban és el is szomorodok miatta. Talán az alkohol utóhatása lehet ez is és a pulzus emelkedésem, meg a gyomrom enyhe feszülése is, nem pedig az ételé. Tényleg nem szabad többet innom, habár ezeket leszámítva teljesen jól vagyok.

Köszönöm, hogy elolvastad!👽