Eléggé félek az estétől, ugyanis ma van a napja annak, hogy Jungkookkal és a többi földi fiúval megyek bulizni. Jungkook azt mondta végig maradjak mellette, mert sokan isznak majd, ami miatt méginkább tartok az egésztől.

Utánanéztem mi az eljárás ilyenkor, hogyan kell kinéznem, hogy ne lógjak ki a sorból. A legtöbb helyen azt említették, hogy dögösen és szexin kell kinézni, ami picit érthetetlen a számomra. Szerencsére Jungkook megadta a telefonszámát, amin elérhetem őt ha segítségre lenne szükségem, amire most határozottan van.

A gond csak az, hogy ő nem jöhet a lakóegységembe, mert arról Khija hamar tudomást szerezne és akkor véget is érne a küldetésem, amit nyilván nem akarok. Végül abban egyezünk meg, hogy átmegyek hozzá, de vinnem kell legalább három felső ruházatot és ő majd azokból kiválasztja a megfelelőt. Szépen összehajtva pakolok el három pólót a táskámba még a földi pénztárcám mellé, amit tegnap szereztem be a földi pénzemnek és irataimnak, aztán szokásos ékszereimet magamra rakom, ezután pedig elindulok Jungkookhoz.

-Most komolyan Jimin? Három ugyanolyan fehér pólót voltál képes elhozni magaddal? - fordul felém Jungkook hüledezve.

-Nem is ugyanolyanok! - morranok fel. - Ennek más a nyakán a kivágás, annak van egy állat minta baloldalt, ez pedig egy sima póló! - mutogatok a ruhákra és kissé fel is háborodom. Miért nem használja a szemeit? Attól, hogy valaki kancsal, még lát!

-Ja, ugyanazok! - legyint a fiú és a saját szekrényéhez lép. - Nem mehetsz fehérben egy ilyen buliba, mert összekoszolhatnak és azon minden meglátszik! - magyaráz, miközben feltúrja a ruháit.

-Akkor ebben megyek! - fordítom tekintetem a jelenleg rajtam elhelyezett öltözékre.

-Az sem jó. Ezt vedd fel! - nyújt felém egy fekete inget. - A nadrágod megfelelő. - biccent a rajtam lévő, kék színű farmer anyagú alsó ruházatra.

-Feketét? - húzom el a számat a kezében tartott anyagra. - Nem szeretem ezt a színt! Ilyen az űr is, sötét és hideg!

-Azt nem tudom milyen az űr, nem voltam még ott, de ebbe a buliba ez illik! - lóbálja meg előttem a felsőt.

-Nem is leszel soha. - motyogom, majd beletörődően elveszem tőle az inget.

-Honnan tudod? Simán kijuthatok! - húzza ki magát.

-Nem sok esélyt látok rá, Jungkook! Itt nem olyan egyszerű, mint... - majdnem elszólom magam, de még időben jelet küldök a beszédközpontomba, hogy ne mondjak többet.

-Mint?

-Mint gondolnád! - találok ki gyorsan valamit.

-Lehet. Amúgy meg nem is akarok kimenni az űrbe, ahol csak úgy repkednek az ufók! - kuncogja el magát, de nekem felkelti a figyelmem ezzel.

-Honnan tudod? Láttál valamit?

-Nem?! - néz rám zavarodottan. - Miért te igen?

-Nem! Mondtam már, hogy nem léteznek földönkívüliek! - hárítok egyből, majd inkább vetkőzni kezdek, hogy átvegyem az inget, amit tőle kaptam. Vajon ezt megoszthatom majd Khijával, hogy egy földi ruháját hordom? Talán ebből nem lehet baj, hiszen a cél érdekében történik.

Leveszem a pólómat és az ágyára hajtogatom azt, mert ez nálunk mindenki szokása. Rendszeretőek vagyunk. Miután ezzel végzek, magamra veszem a kapott felső ruházatot, de mielőtt begombolhatnám az inget, észreveszem Jungkook milyen furán bámul rám, megint.

-Soha nem tetszett még neked senki? - szólal meg végül, majd mellkasomról felvezeti tekintetét az arcomra.

-Nem. - rázom meg a fejem azonnal. Nálunk nincs is ilyen, mert mint ahogy mondtam, testi kapcsolat egyáltalán nincs, csak a magány elkerülése végett vannak együtt a párok, de csak barátként.

-Tőled sem akart soha senki semmit?

-Nem. - adom újra a választ. Nem vagyok túl népszerű a bolygómon, hiszen másabb vagyok mint ők, ezért sosem tudtam semmilyen kapcsolatot kialakítani az aménusziakkal, ami egyébként kicsit elszomorító. Otthon elég magányos vagyok, de már szinte teljesen megfeledkeztem erről, hisz itt viszonylag sok időt töltök Jungkookkal és a többi földivel. Meglepő lehet, de élvezem a fekete hajú társaságát. Az aménuszi közvéleménnyel ellentétben, ez az ember nem olyan agresszív.

-Az hogy lehet? - lepődik meg azonnal. - Ne ijedj meg, amiért ezt mondom, de szerintem te nagyon helyes vagy!

-Miért ijednék meg? - kérdezek vissza.

-Nem tudom... A lényeg, hogy szerintem szép vagy! - jegyzi meg félénken.

-Szép? Én? - meglepődve fordulok a Jungkook szekrényén lévő nagy tükör felé. Az ing még mindig nincs begombolva, így világos bőrszínem sápadtabbnak tűnik a fekete anyag miatt. Arcom viszont a szokásos kinézetű, ezért sem értem mi lenne szép rajtam. Ugyanolyan vagyok mint bármely aménuszi és az emberektől sem különbözöm különösképpen... Soha nem mondta még nekem senki, hogy szép vagyok.

-Igen. - Jungkook mögém lép és a tükörben találkozik a tekintetünk.

-Humanoidok nem lehetnek szépek! - tiltakozom egyből. Csak a táj vagy a művészet lehet szép, élőlények nem.

-Hát... akkor te kivétel vagy Jimin! - mosolyodik el.

-De miért lennék szép? Átlagos vagyok, olyan mint bárki más. - nem szeretnék kilógni a sorból, megint, és be is kell illeszkednem.

-Te minden vagy, csak nem átlagos! - rázza meg fejét azonnal. - Nézd csak meg az arcodat. Sosem láttam még ilyen bájos fiút, mint te. Gyönyörű, dús ajkaid vannak és cuki orrocskád, a szemeid pedig nagyon igézőek. - jobb kezét óvatosan felemeli és lassan megsimítja az arcomat, amit kissé értetlenül figyelek. - A bőröd pedig hófehér és nagyon puha. - egészen közel hajol a nyakamhoz, én pedig nagyon megrémülök. Mit akar? Megharapni?

-Jungkook! - szólok rá. - Nehogy megharapj! - húzódom el tőle. Mi van ezekkel a lényekkel? Pont most jegyeztem meg magamban, hogy ő nem is agresszív.

-Mi? Miért harapnálak meg?

-Akkor mit akartál?

-Kiszívni a nyakad! - ránt vállat vigyorogva.

-Micsoda? - kérdezem teljesen megdöbbenve és bepánikolok. - Mi az, hogy kiszívni a nyakamat? A véremet akarod?

-Viccelek Jimin! Nem akartam semmi olyasmit! - kuncogja el magát.

-Hülye vagy Jungkook! Miért mondassz ilyeneket? Tudod mennyire megijedtem? - háborodok fel és mérgesen húzom össze a szemöldökeimet.

-Ne haragudj Jimin! - kuncog tovább és az orromra üt egy nagyon picit a mutató ujjával.

-Tényleg csinálnak ilyet az emberek? Kiszívják egymás nyakát? - tudakolom meg félve. Annyira furák!

-Csinálnak. A párok például, hogy jelezzék másoknak, hogy foglaltak. Vagy szex közben, mert nagyon vágynak egymásra... - mondja, miközben leül az ágyára, én pedig mellé telepedem. Tehát, ha jól értem, megjelölik egymás területét, mint az állatok, mikor körbe vizelik azt? Vagy az emberek is körbe vizelnek dolgokat?

-De miért? Szex, vagyis közösülés? Te csináltad már? - tudnom kell, mi olyan jó benne, hogy az emberek nem hagyják el ezt a formáját a gyermeknemzésnek!

-Tényleg tudni akarod? - kérdez vissza.

-Igen! - adom a biztos választ.

-Sokszor szexeltem már. Nagyon szeretem!

-És nem undorító?

-Már miért lenne az? - értetlenkedik.

-Mert hozzá kell érned a másikhoz és ott van a sok gusztustalan biológiai folyamat, mint például a váladék termelés! - fintorodom el arra gondolva, mennyire visszataszító lehet.

-Amíg nem próbáltad, nem tudhatod, mennyire jó érzés! - jegyzi meg.

Csakhogy volt már orgazmusom, amit a szimulátorral értem el, ráadásul váladék kibocsátása nélkül, tehát pontosan tudom, hogy ahhoz nem kell senki más, hogy örömöm legyen. Sajnos itt nincs egy gépezet sem, amivel kielégíthetném magamat, de egyenlőre nincs is rá szükségem. Viszont ha megnő a libidóm, nem tudom hogyan csillapítom majd a szexuális vágyamat, amely havonta egyszer megtörténik. Ez nagy hiba egyenlőre bennünk, aménusziakban, de még nem tart ott az evolúciónk és a tudományunk sem, hogy kiküszöböljük ezt.

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤