• 15 • columba •
Kolbász nagyon aranyos cica. Nálunk nincsennek olyan állatok, amelyeket magunkkal tarthatnánk a lakóegységeinkben, mind vadon élnek és jól megférünk egymás mellett. Alapjában véve húst sem eszünk, mármint nem igazit, hanem egy megtévesztésig ahhoz hasonló ételt hoztak létre elődeink, melyben sokkal több a tápanyag és egészségesebb is. Valahogy mégis jobban ízlik nekem az itteni állatok húsa.
Jungkook ágyán ülök és Kolbászt simogatom. Nagyon tetszik, hogy ennyire puha a bundája, hozzá pedig valami rezgő hangot ad ki, Jungkook szerint ilyen az ha a macska dorombol, mégpedig azért, mert élvezi, ahogy cirógatom őt. Engem is teljesen megnyugtat, nagyon jó érzés Kolbászt simogatni.
-Jimin, szombaton lesz egy fellépésünk a bandával. Van kedved eljönni? - szólít meg Jungkook a hosszú csend után, mialatt végig engem bámult, mint mindig, én meg már nem teszem szóvá. Lehet nem is engem néz, csak nem sikerült helyrehozni a szemtengelyferdülését.
-Fellépés? Milyen fellépés? - kérdezem kissé zavartan.
-Előadjuk a dalainkat a többi ember előtt is.
-Sok ember egy helyen? - ijedek meg egyből. - Nem akarok sok ember között lenni!
-Nem is kell! Végig velem lehetsz! Amíg mi a színpadon vagyunk, addig meg a szélén állhatnál!
Jó alkalom lenne, hogy megfigyeljem hogyan is zajlanak ezek a földi események, mint a bulik, de még mindig rettegek attól, hogy közéjük menjek.
-Vigyázok rád Jimin! - hangzik el Jungkook szájából.
-J-jó elmegyek, de akkor tényleg vigyázz rám! - fenyegetem meg a mutatóujjammal. Egyébként ezt a mozdulatot tőlük lestem el és észrevettem, ha így mondanak valamit egymásnak, azt parancsnak veszik, tehát most megparancsoltam Jungkooknak azt, hogy védjen meg. Egyébként is, ő a barbár földi, neki kell viaskodnia a fajtájával.
-Velem biztonságban leszel Minie! - mosolyodik el.
-Minie? Az én nevem Jimin, nem Minie! - rázom meg a fejemet. Igazából Nijim az, de ez most lényegtelen.
-Tudom, csak véletlenül becéztelek. - húzza el a száját.
-Ne csináld, nem tetszik! Jiminnek hívj! - mondom szigorúan.
-Oké... Te viszont nyugodtan becézhetsz! Anyáék néha Kookie-nak vagy Jungkookie-nak hívnak!
-Nem, a te neved Jungkook és én így foglak hívni. - felelem. Mi a bajuk a földieknek a nevekkel? Ha már van egy, minek találnak ki még többet ugyanannak a személynek vagy esetleg tárgynak?
-Rendben Jimin. Hívj, ahogy akarsz. - motyogja, talán letörten. Most mondtam neki, hogy Jungkooknak fogom hívni, nincs szükségem megint az engedélyére. Tényleg ilyen figyelmetlen?
-Fiúk, kész a vacsora! - kiabál Jungkook anyja.
-Megyünk! - ordít vissza a fekete hajú, amivel csaknem beszakítja a dobhártyámat.
-Ne kiabálj már! - morgom az orrom alatt.
-Bocsi. Menjünk enni! - elindul kifelé én pedig azonnal követem, hisz ételről van szó.
A földszintre érve, Jungkook egy asztalhoz kísér, ahol négy tányér ki is van rakva evőeszközökkel. Leülök az egyik helyre, mellém pedig Jungkook, majd egy rá meglehetősen hasonlító, mégis öregebb férfi lép hozzánk.
-Megdöbbentő milyen mértékben örökölted az apád génjeit! - ámulok el, miközben szemeim a két férfi között járatom. Az arc formájuk és az orruk teljesen ugyanolyan, viszont Jungkook helyesebb szerintem, valószínűleg mert fiatalabb.
-Köszi?! - mondja Jungkook.
-Szia, Jeon Jooheon vagyok! - mutatkozik be az apja.
-Park Jimin. - mondom meg én is a nevemet. A férfi nem akar hozzámérni és a személyes terembe se tolakszik bele, mintha Jungkook már előre figyelmeztette volna őket. Legalább hasznát veszem a földinek.
-Itt is vagyok! Remélem Jimin szereted a spagettit! - rakja az asztalra a nagy tál, finoman illatozó ételt Harin.
-Persze, hogy szereti! - válaszol helyettem Jungkook. Nem tudom mi ez, de nagyon jó illata van és már most a számat nyalogatom, mert alig várom, hogy megkóstoljam.
-Igen, azt látom! - hallom még előlem, viszont én már csak az eledelre tudok koncentrálni, amiből a nő egy nagy adagot ki is szed nekem. Azonnal megfogom a villát és enni kezdem, nagyokat hümmögve, ahogy szoktam ha valami finom és ízletes van a számban.
-Na és, mi jót csináltatok? - kérdezi kis idő után a férfi.
-Először Jungkook megmutatta a Kolbászát, aztán szophattam! Nagyon finom volt, az a kedvencem és örülök, ha csinálhatom! - válaszolok egyből lelkesen. A jégkrém valami Aménuszon túli dolog és szívesen szopnék minden nap, jó sokat.
A társaság elcsendesedik, az evőeszközök megállnak a levegőben, Jungkook pedig köhögve hadonászik maga előtt, míg a szülei kerek szemekkel pillantanak hol rám, hol utódukra. Mi történt?
-Mi bajod? - fordulok én is a mellettem lévő fiú felé értetlenül. - A légcsövedbe ment az étel? - ijedek meg rögtön és erősen ütögetni kezdem a hátát. A gyermek aménusziak is gyakran szoktak így járni.
-Jól vagyokh, már jó, már jó! - húzódik el tőlem felkiáltva a fiú alig pár ütés után és a hátához próbál nyúlni, arcán valamiféle grimasz látszódik.
-Jungkook fiam, megmagyaráznád az iméntieket? - kérdez újra a fiú atyja, de most mérgesen.
-Tele szájjal történő beszéd, -mozgás, -hirtelen légvétel kapcsán előfordul a félrenyelés, mikor a gégefedő nem tud megfelelően lecsukódni és a lenyelni kívánt táplálékból kevés vagy néha több a gégébe, rosszabb esetben mélyebbre, a légcsőbe, esetleg a hörgőkbe jut, ezt aspirációnak nevezzük.
A félrenyelés általában egy másik reflexes folyamatot, heves köhögési rohamot vált ki, ennek kapcsán a légutakba jutott idegen anyag távozik. Ez történt most Jungkookkal. - adok gyors magyarázatot. Megint nem tudnak ilyen alap dolgokat és ez nagyon különös. Kijutottak a holdjukra, de nem tudják mi az a félrenyelés...
-Köszönjük Jimin! - mosolyog rám tizenhét csendes földi másodperc múlva a nő.
-Kolbászt mutattam meg neki, a macskámat és jégkrémet ettünk, csak Jimin mindig szopásnak hívja! - hadarja fennhangon Jungkook.
-Biztos? Jimin, a cicát nézted és jégkrémet ettél? - néz rám a férfi.
-Ezt mondtam! - bólintok. Miért kell mindent elismételni nekik?
-Hú, már azt hittem kihasználod ezt az édes fiút! - teszi mellkasára a jobb kezét Harin megkönnyebbülten.
-Anya, én nem csinálnék olyat! - háborodik fel a fekete hajú.
-Jól van na, csak olyan furán jött ki... - motyogja a nő.
A vacsora ezután hamar eltelik, én pedig két tányérral is eszem abból a finom ételből, amit a földi nő készített. Jungkook azután ismét hazakísér és közben a szombati buliról mesél, milyen lesz majd.
-Ittál már alkoholt?
-Nem! Az alkohol kis mennyiségben fogyasztva vidámságot okoz, nagy mennyiségben a helyes gondolkodásra, cselekvésre képtelenné tesz. Italként valójában a nyugtatók közé sorolható drog, lassítja az életfunkciókat. A túlzott fogyasztása kómát vagy halált okozhat. Rendszeres fogyasztása függőséghez vezet és visszafordíthatatlan károsodást okoz létfontosságú szervekben. Mégis miért inna bárki alkoholt?
-Hú, ez aztán pontos definíció volt! Néha elfelejtem, mennyire okos is vagy... - jegyzi meg halkan. Hát igen, okos vagyok! - Ha keveset iszol, nagyon jó érzés! Én sem szoktam hulla részegre inni magamat, de ha csínján bánunk vele, rohadt jó hangulatot tud okozni! - bizonygatja.
-Én biztos, hogy nem iszok! - jelentem ki. Ki tudja milyen hatással lenne rám...
-De jó lenne és vigyáznék rád Jimin! - erőlteti.
-Jungkook, nem!
-Egyszer úgyis ráveszlek valahogy! - mormolja elszántan. Arra kíváncsi lennék. Soha semmire nem tudna rávenni a saját szórakozása miatt!
Köszönöm, hogy elolvastad!👽
Kaptam egy kihívást bettinakuksi - tól és most el sem felejtettem kirakni (csak majdnem)😄
1. Hm... inkább nem😬
2. Tavaly márciusban kerestem meleg sztorikat, mert azokhoz támadt kedvem és így.
3. Van.
4. Az a villám tolvajos? A filmet láttam.
5. Zsiráf és medve.
6. Minden jóra fordul. Akkor még nem gondoltam komolyan bele ebbe az írás dologba, csak kiváncsi voltam menne-e. Elég gagyi is lett, de merem remélni már jobb vagyok.XD
7. Igen. PicsArt a neve az alkalmazásnak. Nem vagyok a legjobb, de szeretem csinálni és igyekszem mindig megfelelő hangulatú borítót gyártani, mégha nem is tűnik fel.
8. Inkább telefon.
9. Nem sajnos. Általánosban hat évig tanultam furulyázni, alton és szopránon is, de már csak a szoprán menne, annak is az alapjai. Egyébként zongorázni nagyon szívesen megtanulnék.
10. Kisváros.
11. Nincs.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top