Jungkook

-Ha van kedved, ma eljöhetsz hozzánk a próba után! - ajánlom fel Jiminnek az újabb lehetőséget, hogy lássa a macskámat.

-A szüleid otthon lesznek? - kérdez azonnal vissza. Nem szereti az idegeneket, amit amúgy meg tudok érteni, mert én sem.

-Otthon, de nem kell tőlük félni! Ők nagyon kedvesek! - mondom, de még mindig ellenkezik, ezért muszáj vagyok bedobni a titkos fegyvert, aminek nem fog tudni ellenállni. - Van otthon jégkrém!

-Amilyet a múltkor ettünk? - csillan fel rögtön a szeme. Annyira aranyos ilyenkor.

-Igen és anya is nagyon jól főz! - adom hozzá a másik dolgot, ami meggyőzheti őt.

-Étel? - töpreng el, miközben megnyalja a száját. Ez a mozdulata úgy vonzza a szemeimet, mint a mágnes és bevillan a tegnapi kis incidensünk is az öltöző mosdójában, amikor is ki kellett vernem magamnak. Soha a büdös életben nem történt még ilyen és nem is gondoltam volna, hogy megeshet velem: a suliban kell önkielégítést folytatnom. - Rendben, elmegyek! - bólint rá. Elmegy, mint én tegnap, miközben rá gondoltam...

-Szuper! - vigyorodom el.

Kicsit lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy kihasználtam a tudatlanságát és ártatlanságát, amikor a jégkrémet etettem vele a minap, de elborult az agyam, amint megláttam a szája közelében azt. Az szintén nem segít, hogy azóta is a péniszem képzelem annak helyébe, mikor esténként magamhoz nyúlok, viszont tegnap óta a gyönyörű és hófehér, majdnem teljesen meztelen teste is gyakran eszembe jut, meg a kerek feneke, amint pucsít nekem.

Mély levegőt kell vennem, ha nem akarok megint felizgulni erre a bájos fiúra, aki most is úgy ül mellettem, mint aki karót nyelt. Az enyémet. Bassza meg, nem szabad ilyeneket képzelegnem Jiminről. Ő nem olyan, mint én és a barátjának tekint én meg szemét mód kihasználom. Az ártatlansága rohadtul beindít. Büntetést érdemelnék... Tőle. A francba is már! Mióta vagyok ennyire perverz?

A próbára ismét velem jön Jimin, de a többiek közelében még mindig elég feszült, kivéve Yejunt. A szőke fiún sokszor kacarászik angyali hangján, ami egy kissé zavar engem. Velem sosem nevetgél, legalábbis nem ennyit.

-Féltékeny vagy? - kérdezi halkan Woojin. Vajon abból jött rá, hogy mereven fixírozom, már majdnem gyilkos tekintettel a legjobb barátomat és azt a fiút, aki tetszik nekem?

-Nem. - vágom rá azonnal az egyértelmű hazugságot.

-Jól kijönnek Yejunnal, de ha kérdez valamit, akkor mindig hozzád fordul. Ha pedig megijed, mindig a közeledbe férkőzik, mögéd bújik, szóval felesleges féltékenykedni. Veled érzi magát biztonságban, ami csakis jót jelenthet. - veregeti meg a vállamat bíztatóan, miközben közli velem az észrevételeit, amelyeket már ilyen rövid idő alatt is leszűrt. Végülis igaza van, ráadásul senkihez nem ér hozzá, engem viszont simán letapizott és tényleg velem jön mindenhová.

Hazafelé csak úgy áradozik nekem a zenénkről, persze magához mérten. Nagyon helyes így hadonászva, mert eddig még nem láttam, hogy ezt csinálná. Valóban egyre közvetlenebb velem, viszont sosem beszél magáról, de én nagyon kiváncsi vagyok. Kik nevelték fel, ha nincsennek szülei? Miért él tizennégy éves kora óta egyedül?

-Hova jártál iskolába, mielőtt hozzánk jöttél? - szakítom félbe a mondandóját hirtelen.

-... Az nagyon messze van innen! - ködösít, mint mindig.

-De pontosan hol?

-... Svédországban! - mondja egy kis töprengés után. Most komolyan el kellett gondolkodnia ezen?

-Svédország? Ott éltél? - lepődöm meg egyből. Mondjuk ez pár dolgot megmagyaráz. Például, hogy miért nem tudott pálcikával enni vagy, hogy nem ismeri a koreai ételeket.

-Igen, ott! - bólogat hevesen.

-Kivel?

-Ez bonyolult Jungkook és nem szeretnék beszélni róla! - visszavonulót fúj azonnal. Beharapja alsó ajkát és feszülten pislog maga elé. Valami rossz történt volna vele? Megőrjít ez a tudatlanság!

Szerencsére hamar a házunkhoz érünk és be is engedem magunkat, ezzel pedig a köztünk lévő feszült hangulat is megszűnik. Az előszobában levesszük a cipőnket, majd a konyhába tessékelem Jimint, aki ugyan megszeppen, de szót fogadva követ.

-Szia anya! - köszönök a helyiségben szorgoskodó nőnek.

-Szia - fordul meg nagy mosollyal arcán - sztok?! - pillant érdeklődve a lila hajú fiúra.

-Anya, ő Jimin, tudod az új osztálytársam! - mondom, közben jelzek a fiú mögött, hogy fogja vissza magát. Anya kicsit nyomulós tud lenni, csakhogy Jimin azt nem viseli túl jól. Eben szintén hasonlítunk és anya néha még nekem is sok.

-Szia Jimin, én Jungkook anyukája vagyok, Harin! - mutatkozik be visszafogottan. Jimin nem mond semmit, csak egy apró mosolyt ejt, de nála már ez is haladás.

-Mi felmegyünk a szobámba, majd szólj ha kész a vacsi! - közlöm anyával, közben a mélyhűtőből előveszem a jégkrémeket.

Jimin csendben topog utánam, közben mindent alaposan felmér. A lépcsőnél lévő falon egy csomó kép van felrakva a családról, ami le is köti a lila fiút.

-Ez te vagy? - kérdezi, miközben az ötéves önmagamra mutat.

-Igen. - felelem én is a képet tanulmányozva. A közeli játszótéren készült, amikor még nem volt úgy lestrapálva és éppen a mászóka előtt feszítek vidám arckifejezéssel.

-Nagyon aranyos kisfiú voltál!

-Köszönöm! - mosolyodom el félénken. Tök jó érzés, hogy ezt mondja, ő, a kis ridegség.

-De volt egy enyhe szemtengelyferdülésed! - jelenti ki lazán, amivel egyből lefagyasztja a mosolyomat. Tipikus.

-Volt, de megműtöttek... - felelem zavarodottan. - De honnan tudtad? Annyira nem látszik!

-Van tapasztalatom, sok gyermeket láttam! - ránt vállat.

-Hol?

-Jungkook, elolvad a jégkrém! - mutat az ételre.
Észbe kapok és elindulok a szobám felé, ahol Kolbász is ott heverészik kivételesen. Attól még nem felejtem el, amit mondott, ámbár mára eleget faggatóztam. Noha az még megfordul a fejemben, hogy árvaházban nevelkedhetett, ha sok gyereket látott.

-Kolbász! - közelítem meg mosolyogva a fehér és szürke cicust, aki nyávogni kezd. Rásimítok a határa, Kolbi dorombol, Jimin pedig ámul. - Megsimogatod?

-Nem! - rázza meg egyből a fejét rémülten. Adok neki időt, hogy barátkozzon az állattal. Nem lep meg, hogy megijedt tőle, mert Kolbásznak kissé idétlen a nyávogása, olyan körülbelül mintha nyúznák, de egyébként nagyon szelíd cica.

Kibontom a jégkrémeket és az egyiket Jimin kezébe nyomom. Elkezdi úgy enni azt, ahogy tanítottam neki. A fejem kiürül és csak arra tudok figyelni, ahogy majszolja.

-Nagyon finom! - nyalja körbe a száját, majd ajkai közé veszi és hümmögve szopogatja azt. Nem tudom megállítani a képzelgéseimet. Újra a péniszem vizionálom húsos párnácskái közé, mire el is indul lefelé a vérem a déli tájakra. Nem izgulhatok most fel!

Elfordulok és inkább hellyel kínálom őt, aki az ágyamra is ül, én pedig gyorsan a hideg jégkrémemet eszem, hátha az lehűt, közben a macskámat simogatom.

-Nem bánt egyébként! - biccentek a cicára. - Simítsd meg! - noszogatom.

-J-jó! - nyel aprót. Közelebb csusszan, majd óvatosan belesimít az állat bundájába. - Hú, milyen puha! - döbben meg aranyosan. Bátrabban cirógatja Kolbászt, aki neki is dorombol, ami Jiminnek hatalmas mosolyt csal az arcára. Szemei eltűnnek, fogai kivillannak. Nagyot kell nyelnem a látványra. Én még ilyen gyönyörű lényt, mint ő, nem láttam.

Ahogy megeszi a jégkrémét, az ölébe is adom a cicát, ami egyből befészkeli magát oda. Meg tudom érteni, én is odahajtanám a fejem szívesen.

-Mutatsz zenét? - teszi fel a kérdést kíváncsian.

-Aha! - egyből előveszem a telefonomat és csatlakoztatom a kis hangfalamhoz, majd keresek egy lassabb számot, amiben szintén a zongora dominál, mert tudom, Jimin azt nagyon szereti.

Így üldögélünk tovább egymás mellett, miközben Jimin Kolbászra figyel és csak vele foglalkozik, de ez most egyáltalán nem zavar, mert így van időm bámulni őt. Minél tovább nézem, annál szebbnek gondolom és hiába nem tudok róla szinte semmit, mégis azt érzem, hogy kezdek komolyan érezni iránta valamit. Meg akarom ismerni, mindent tudni akarok róla és meg szeretném szerezni őt. Annyira más, mint azok az emberek, akik eddig körül vettek.

Ezt a számot kapcsolja be Jungkookie.
Kis érdekesség: olvastam régebben egy ficit és abban egy Empty Space nevezetű dalról is szó esett, én meg tökre megörültem, hogy más is ismeri ezt a dalt, mert én nagyon imádom. Viszont később, mondom már rákeresek erre a címre és rájöttem, hogy nagy valószínűséggel rohadtul nem erről volt szó, hanem azt hiszem egy James Arthur? dalról. Szóval igen... Nem igazán a mainstream zene világában mozgom, szerintem a legmainstreamebb zene, amit hallgatok az a BTS.😄😄

Azért remélem nektek ez az Empty Space is tetszik, meg a picit nyugisabb rész is...😊

Köszönöm, hogy elolvastad!👽