Végül nem megyek el Jungkook házába. Sétálunk a környéken, közben sokat mesél arról, milyen volt a szüleivel felnőni és milyenek ők. Bár sok dolog van, ami nem tiszta, azért rájövök arra, hogy jó dolog az, ha van szülőd. Nálunk persze felesleges, ezért is alakították úgy a régiek, hogy ne így történjen a gyermek nemzés és annak nevelése, mint itt a Földön. Persze én éreztem, hogy ez nem teljesen jó rendszer, de valószínűleg egyedüli aménuszi vagyok, aki ezt így gondolja. Legalábbis sohasem találkoztam senkivel, aki hasonlóan gondolkozott volna vagy érzett volna, mint én.

Otthon jelentek Khijának, most viszont nem kell eltitkolnom semmit. Aggaszt, amit tettem, de tényleg nem kockáztathatom a küldetésem és a helyemet az itinéáriuszok között. Ezután lefürdök és hajat is mosok, eszem, majd lefekszem aludni.

Az első testnevelés óra életemben. Eddig bevallom, nem mentem be egyre sem, ennek pedig több oka is van. Az első és legfontosabb, hogy a sok földi között kell átöltöznöm és meztelenkednem. Aménusziak között nem zavarna, nincs mit szégyellnem, de ezek mások, ők emberek. Második pedig, hogy az ő testüket sem akarom látni, mégha szinte teljesen ugyanolyan is a felépítésünk. Már csak a gondolatától is rosszul vagyok, hogy lássam őket, ezért inkább ma is úgy döntök, hogy nem megyek be az órára, de Jungkook megszólít.

-Ma is ellógsz tesiről? - érdeklődik, mikor nem megyek velük oda, ahol átöltöznek.

-Igen. - bólintok.

-Jimin, ha nem jársz be, baj lehet belőle! Ki is rúghatnak a suliból!

-Kirúgnak, vagyis többé nem járhatok ide? - kérdezek rá. Az nagyon nem lenne jó, hisz ez a feladatom, hogy itt legyek. Muszáj a földi iskolába járnom!

-Igen, szóval lassan el kellene kezdened bejárni tesire! - mondja, majd meg is indul, hisz nem sok idő van öltözködni.

-Jungkook! - kiáltok utána, mire megfordul és érdeklődve figyel. - Nem akarok a többiekkel öltözni!

-Akkor hol szeretnél? - lepődik meg. Benne bízom és ő nem taszít engem.

-Veled akarok! De csakis veled! - jelentem ki határozottan, mire jobban ledöbben, aztán furán elmosolyodik. - Már megint nagyon ijesztő vagy! - jegyzem meg neki.

-Bocs, csak elkalandoztam. - szólal meg, mihelyst rájön mit tett.

-Akkor? Öltözöl velem?

-Jóhogy! - bólogat gyorsan. Nem szédül el? - Az öltöző mosdójában átöltözhetünk! - int, majd elindul, én pedig utána sietek és követem egészen a szobáig.

Odabent egyből a mosdó felé biccent és engem előre engedve megyünk be. Megkopogtatja az összes fülke ajtaját és alaposan körül néz. Azért teszi, mert meg akar bizonyosodni arról, hogy senki nincs itt? Jungkook egy rendes földi, pedig azt hittem mind barbár.
Nem sok időnk maradt, ezért azonnal vetkőzni kezdek, mivel benne megbízom, nem is zavar egyáltalán a jelenléte.

Leveszem a pólómat és a nadrágom is hamar lekerül, de Jungkook meg sem mozdul, csak engem bámul, mintha fel akarna falni. Én nem étel vagyok, habár tudok róla, hogy a fajuk között vannak, akik embert esznek és komolyan megijeszt, hogy ő is úgynevezett kannibál lehet.

-Miért bámulsz így? Kannibál vagy? - kérdezem komolyan aggódva.

-Már miért lennék? Hogy jön ez ide? - lepődik meg újra, majd zavartan pislog rám.

-Mert úgy nézel rám, mintha meg akarnál enni! - magyarázom meg a felvetésem.

-Van benne némi igazság... - motyogja az orra alatt, de olyan halkan, hogy nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy ezt mondja, pedig jó a fülem.

-Micsoda? - kerekednek el a szemeim döbbenetemben. Tényleg meg akar enni?

-Csak vigyázok rád Jimin! Nem akarom, hogy bárki meglásson így! - közli velem. Hatalmas adag levegőt fújok ki. Ez megnyugtató és nagyon rendes Jungkooktól. Tényleg más, mint a többi ember.

-Akkor vetkőzz te is és csináljuk! - parancsolok rá, hiszen nem érünk rá. Pár földi perc múlva becsöngetnek és mennünk kell az órára, de még fel is kell vennünk az erre szánt ruháinkat.

Jungkook ismét elvigyorodik és kissé meg is rázza a fejét. Nem tudom mit gondolhat ilyenkor, mikor ilyen fejet vág, de kiváncsi lennék rá. Szeretném megvizsgálni az agyát, de ahhoz az amofonom elektródáját rá kellene kapcsolnom, viszont ez nem lehetséges anélkül, hogy észre ne vegye.

Leveszi a pólóját és ez az első alkalom, hogy embert így látok. Tudom, hogy ugyanúgy nézünk ki, mármint anatómiailag, de én még ilyen felső testet nem láttam. Gyönyörűen ki vannak dolgozva az izmai és a mellkasán egy szem szőrszál sincs, pedig a karja szőrös. Barnább a bőre, mint az enyém, de ez csak jobban kiemeli izomzatát.

Akármennyire is nem akarok emberekhez érni, ezt muszáj megfognom. Közelebb is lépek, aztán kezeimet a mellkasára rakom, hogy végigsimítsak azon. Nagyon kemény és egyben selymes is. Érdekes. Jungkook nem mozdul, de nem foglalkozom vele, hanem lejjebb haladok felső testén és a hasát is megtapogatom.

-Nagyon szép izomzatod van! Sosem láttam még ilyen kidolgozott humanoid testet! - dícsérem meg. Rengeteg fizikumot láttam már, de mi aménusziak, nem vagyunk sportos alkatok.

-Köszönöm! - nyel nagyot és némi levegőt is kifúj. Hátrébb lép egyet, mire én is feleszmélek. Mit csináltam? Miért nyúlkálok állandóan Jungkookhoz? Ezt megint nem jelenthetem Khijának, ami már a második szabályszegésem lesz. Ha ez kiderül...

Hamar felöltözöm és Jungkook is megteszi, majd utolsónak érünk a terembe, ahol az osztálytársaink már egy férfi előtt sorakoznak.

-Á! Az új madárkánk is megtisztel minket! - mondja és mintha megvetés lenne a hangjában. Elég félelmetes földi. - Mi az indoka arra, hogy nem járt testnevelés órára?

-Nincs indokom tanárúr! - felelek megszeppenve. Nem mondhatom, hogy nem akartam a többiekkel öltözni. Azt pedig végképp nem jegyzem meg neki, hogy nem vagyok madár...

-Legalább nem felesel, ez is valami! - bólint.

A kezdeti ellenszenve lágyulni látszik és valamivel kedvesebb is lesz, de azért rendesen megfuttat minket. Ezt hogyan lehet kibírni? Én már a második kör után rosszul érzem magam és a tüdőm is mintha égne, a lábaimmal együtt, pedig az fizikailag lehetetlen!

-Ez egy kegyetlen óra és soha többé nem akarok menni! - jelentem ki fáradtan, mikor Jungkookkal a mosdóba megyünk, hogy visszaöltözzünk a rendes ruhánkba.

-Vicces is voltál futás közben! - kuncog rajtam.

-Nem vagyok hozzászokva a testmozgáshoz! - háborodok fel és mérgesen vetkőzöm, háttal a fekete hajú fiúnak. Nálunk az Aménuszon ez kínzásnak számítana és igazából szükségünk sincsen rá, hiszen olyan gyors az anyagcserénk, hogy senki nem kövér. Ráadásul harcolni sem harcolunk, csak az elménkkel, ahhoz pedig nem kell mozogni.

Alsónadrágban hajolok le a földre, mert ott van a táskám, amiből kiveszem a ruháimat, hogy aztán felvegyem őket. Először a pólómat, aztán megismétlem a mozdulatot és a nadrágom is kiveszem a táskából. Mikor megfordulok, Jungkook megint úgy bámul, mint az óra előtt.

-Már megint bámulsz! - szólok rá.

-Jimin, indulj el nélkülem a terembe, nekem van egy kis dolgom! - feleli gyorsan beszélve és maga elé teszi a kezét, az ágyéka közelében, mintha takarna valamit, majd bemegy az egyik fülkébe. Most meg mi a baja? Talán székelnie kell?

Összeszedem a dolgaimat, majd olyan gyorsan hagyom el a mosdót, amilyen gyorsan csak tudom, hiszen Jungkook éppen ürít, amit nem szeretnék hallani. A folyosón sietek éppen, mikor Yejun jön velem szembe és megállít.

-Szia Jiminie! Jungkook hol van? - tudakolja meg.

-Éppen az öltöző mosdójában székel! - biccentek a helyes irányba.

-Mit csinál? - kérdez vissza.

-Kakál. - magyarázom meg földiesebben.

-Mi a franc?! - nevet fel. - Honnan tudod?

-Mert fura arcot vágott, mikor öltöztünk a mosdóban, aztán magát takargatva ment a vécére. Talán szorulása van és fájt a hasa! - ötletelek. Elég jól ismerem az emberi szervezetet és elképzelhető, hogy ez a baja. - Vagy éppen nagyon híg a széklete... - vetem fel a másik lehetőséget.

-Inkább ne beszéljünk arról, hogy Jungkook fosik! - rázza meg grimaszolva a fejét Yejun. - De várjunk csak... Te előtte vetkőztél le?

-Igen, ott volt! - helyeselek a fejemmel. Miért olyan fontos ez?

-Akkor felállt neki! - vigyorodik el ő is furán.

-Felállt? Mi állt fel? - értetlenkedem. Fogalmam sincs, miről beszél. Mi áll fel az emberi testen?

-Jobb ha nem tudod Jiminie, te ehhez túl ártatlan vagy! - legyint, majd felajánlja, hogy elkísér a teremig, ahol az osztályom tartózkodik, közben megint vidáman csacsogva. Mitől ilyen jókedvű állandóan?

Köszönöm, hogy elolvastad!👽