Nem történik semmi különös az úton hazafelé, egészen addig, amíg valami fekete ruhás ember nem közelít felénk. Nem látni az arcát és bevallom, nagyon megijeszt. Nappal talán nem lenne rám ilyen hatással, de nagyon sötét van annak ellenére is, hogy világítanak a köztéri lámpák. Azok nem adnak elég fényt, a fekete ruhás alak meg egyre közelebb ér, én pedig Jungkook felé húzódom, hiszen azt mondta megvéd majd engem. Ha az a földi megtámad, gondolkozás nélkül lököm Jungkookot oda, rendezzék le ők, addig nekem lesz időm elmenekülni.

A karjaink már összeérnek, én pedig csak az alakot tudom figyelni, aki szó nélkül mellőz minket. Megkönnyebbülve fújok ki egy nagy adag levegőt. Jungkook pedig kuncogni kezd.

-Ennyire megijedtél, hogy képes voltál megfogni a kezemet? - felemeli a jobb tenyerét, melyben az én jóval kisebb kezem helyezkedik el, szorítva az övét.

Elrántom azt és nadrágomba törlöm, mert kitudja milyen baktériumok tapadtak át rám. Nem tudok mit felelni, tudom, hogy nem jó dolog földihez érni, de Jungkook érintése annyira nem zavart, hogy észre sem vettem azt. Ezen gondolkodom végig és ha lehetséges, még abnormálisabbnak gondolom magam. Egy igazi aménuszi nem viselkedik így. Mi egymással sem vagyunk ennyire közvetlenek, hát még egy idegen fajjal. Nem vagyok benne biztos, hogy Khijának tudnia kellene erről, hisz elvehetik tőlem ezt a küldetést a legkisebb hiba miatt is.

Véghez akarom ezt vinni és tettetni, hogy földi vagyok, nem eggyé válni közülük. Az lenne a legnagyobb szégyen a bolygóm, és az én számomra is. Ha így történne, soha többé nem térhetnék haza, magamra maradnék egy idegen planétán és az maga a halál lenne. Én oda tartozom, nem ide.

-Megérkeztünk! - állok meg hirtelen a lakóegységem előtt.

-Ilyen nagy házban élsz, egyedül? - ámul el a földi, végig nézve az épületen.

-Igen. - bólintok. - Most megyek! - az ajtóhoz lépkedek, viszont nem akarom, hogy lássa a biztonsági rendszert, ezért meg is torpanok ott és felé fordulok. - Mostmár elmehetsz!

-Megvárom amíg bemész!

-Nincs rá szükségem! Haza kell menned! - parancsolom meg neki. Összeráncolja a szemöldökét.

-... Rendben van. Holnap találkozunk! - int egyet és végre elindul. - Majd' elfelejtettem! - pillant vissza. - Jó éjszakát Jimin! - bár sötét van, annyit látok, hogy mosolyog.

-Jó éjszakát Jungkook! - viszonzom elköszönését, csak menjen már.

Amint eltűnik szemeim elől, alaposan körbe nézek és kinyitom az ajtót. Kifújva magamat fekszem el a kanapén, de ekkor jelez az amofonom, hogy Khija hív.

Végül kihagyom a visszaemlékezésemből azt a részt, amikor megfogtam Jungkook kezét és leginkább a zenéjükre koncentrálok. Kicsit izgulok amiatt, hogy lebukok, de Khija semmit nem vesz észre, mert sikeresen elnyomom magamban a hevesebb reakciókat, amiket eredetileg a testem generálna. Lefürdök és lefekszem aludni, hisz holnap új dolgokat fogok tanulni és láthatom majd Jungkook Kolbászát, ami egy macska.

Reggel frissen ébredek, de eléggé éhes vagyok, emiatt rögtön a konyhában kezdem a napom. Otthon sosem ettem ennyit és őszintén, nem is hiányzott. Ettem, hogy életben maradjak. Itt viszont minden annyira finom, hogy szinte a rabjává válok az étkezésnek.

Miután tele eszem magam, a tisztálkodó helyiségben megmosakodom és rendbe hozom az arcomat is, majd felöltözök és ékszereket is rakok a fülembe, majd bepakolok a táskámba és elindulok az iskolába. Egészen megszoktam, pedig még csak ma van egy földi hete, hogy ide járok.

-Szia Jimin! - toppan mellém Yejun zajongva. - Mizu? Milyen volt tegnap Jungkookkal?

Nem tudom erre milyen választ vár, ezért figyelmen kívül hagyva, elindulok a bejárat felé.

-Na~ Jimin! Mesélj már valamit! - siet mellém.

-Mit meséljek? - megállok és felé fordulok. Egy történetet vár tőlem. Van egy nagyon híres aménuszi mese, amit elmondhatnék, de sajnos tele van olyan dolgokkal, ami itt a Földön nem megszokott.

-Például, hogy mi van köztetek Jungkookkal?! - halkítja le magát, közben az iskolához közeledő földi felé biccent.

-Most úgy 12,045 kg/m³ levegő. - adok választ miután lemérem szemmel a pontos távolságot, majd hozzáveszem, hogy hány °C van, így kiszámolva a levegő térfogatát, ami köztem és Jungkook között van.

-Hogy micsoda? - húzza fel szemöldökeit Yejun értetlenül.

Nem tudja, mi az a levegő? Butábbak, mint hittem...

-Levegő, pontosabban földi levegő. A Földet körülvevő gázok elegye. A földi légkör főbb alkotórészei: nitrogén 78,08%, oxigén 20,93%, argon 0,93% és egyéb (nemes)gázok, amik 0,002%-a térfogatának. Azonban tartalmaz nyomgázokat is, amelyek a földi levegő azon összetevői, miket csak nyomokban találunk meg. Nyomgázok például a szén-dioxid, metán, vízgőz, nemesgázok. - tisztázom vele saját bolygója légkörének alkotóelemeit.

-Sziasztok! - ebben a földi percben ér mellénk Jungkook. - Mi ez a bamba fej, Yejun? Tisztára lesápadtál.

-Én... Nem tudom mi történt! - rázza meg a fejét.

-Mit mondtál neki, hogy elállt a szava? Tudnom kell ezt a trükköt! - fordul felém a fekete hajú.

-Meg kérdezte mi van köztünk, én pedig...

-Nem akarod tudni haver! - szakítja félbe a mondandóm Yejun. - Azóta is fáj a fejem, a tudományos zagyvától!

-Neked nem fájhat a fejed, hisz üres! - vigyorodik el gúnyosan Jungkook.

-Már hogyan lenne üres a feje? Az fizikailag képtelenség! - értetlenkedek most én.

-Nem Jimin, ez egy mondás! Azt jelenti, hogy buta. - magyarázza Jungkook picit mosolyogva.

-Furák vagytok! - ráncolom a homlokom, hiszen ha valaki buta, akkor miért kell így fogalmazni? Csak mondja, hogy ostoba, vagy ilyesmi...

-Mi vagyunk furák? - kérdez vissza Yejun hitetlenül, legalábbis úgy tűnik.

-Igen, hisz rátok mondtam! - bólogatok határozottan, hiszen egyértelmű voltam, nem tudom miért nem érti. Talán igaza van Jungkooknak és Yejunnak tényleg üres a feje.

Belépünk a tanoda ajtaján, Yejun pedig elköszön tőlünk, aztán egy másik irányba megy, mivel nem velünk egy osztályba jár. Jungkook előre enged engem a terem ajtajánál, úgy megyek a helyemre és ülök a székemre. Kipakolok a táskámból mindent, amire szükségem lesz. Szeretek rendezett lenni.

-Szia Jimin! - áll a padunk elé egy földi lány az osztályunkból. Sötét barna haja van, mely a válláig ér és kicsi hullámok vannak benne. Szép és sima a bőre, a szeme kék, az orra és szája átlagos méretű. Valójában nem csúnya nőnemű ember. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamelyik nap meginni egy kávét, közben jobban megismerkedhetnénk! - egyik hajtincsét közben végig az ujjaival csavargatja, ami eléggé elvonja a figyelmem. Kicsit idegesítő.

-Kávé? Szeretem a kávét! - ragadom ki az egyetlen dolgot, ami érdekesen hangzik a számomra.

-Nem tud menni! - szól közbe Jungkook.

-Na és miért nem? - érdeklődik a lány, mérgesen nézve a mellettem ülő fiút.

-Mert nem ér rá!

-Nem téged kérdeztelek Jeon, hanem Jimint! - apróra húzza szemeit, de amint újra nekem intézi szavait, már mosolyog. - Akkor eljössz velem kávézni?

-P...

-Jimin, beszélhetnénk? - kérdezi Jungkook, mielőtt válaszolhatnék a lánynak.

-Igen.

-Jimin, az a lány randizni akar veled! - tudatja velem, miután kimegyünk a folyosóra, még becsöngetés előtt.

-Randizni? - sápadok el. - De csak kávézásról van szó!

-Igen, mert senki nem mondja, hogy menj vele randizni! Burkoltan fogalmaznak Jimin!

-Akkor most mit csináljak? Én nem akarok randizni Jungkook! - csöppnyit kétségbe esek. Most mi lesz?

-Bízd ide Jimin, majd lekoccolom a csajt! - mondja elszántan.

-Rendben. - biccentek, de valami felkelti a figyelmem. - Jungkook, te is kávézni vittél, akkor mi tegnap randiztunk? - az alapján, amit elmondott, elképzelhető.

-Mi~? Dehogyis, mi csak kávéztunk Jimin! - beharapja az alsó ajkát és feszengve toporog.

-De azt mondtad, hogy burkoltan fogalmaznak az emberek! - mutatok rá az előbbi indoklására.

-Én nem! Én csak kávézni akartam! - picit megemeli a hangját, úgy tagadja a randi tényét.

Megszólal a csengő, mely a földi tanóra kezdetét jelzi, Jungkook pedig berohan a terembe, míg én kissé értetlenül álldogálok még három földi másodpercet, aztán követem őt. A fiú az előbbi lány előtt álldogál és valamit nagyon hevesen magyaráz, de látszólag sikerrel jár, mert amíg a lány szomorúnak tűnik, a fiú ijesztően nagy vigyorral közelít közös padunk felé és ül mellém.

-Elintéztem Jiminie, nem kell aggódnod, többet nem hív senki randira! - húzza ki magát átváltva egy alattomos mosolyra. Engem viszont csak annyi érdekel, hogy békén fognak hagyni és nem zaklatnak ilyen butaságokkal, mint a randevú.

Köszönöm, hogy elolvastad!👽