A bútor szállítok kora délután végeztek,így egyedül maradtam az új szobámban,a világ legnagyobb rumlijának kellős közepén.Egyszer csak megpillantottam az egyik doboz tetején a naplómat,aminek a létezéséről eddig nem is tudtam.Igazából teljesen elfelejtkeztem erről a kis naplóról.Anyu vette nekem még nyár elején.Anya szerint a napló minden tizen éves legjobb barátja.Ezt a szakkön,vből szedte,amit előszeretettel böngész.A szüleim a tinédzserré válásomat tragédiaként élik meg,pedig szerintem teljesen normális tizen éves vagyok.Most nézve a naplómat kedvem támadt tele írni az üres lapokat.Először be akartam mutatkozni,viszont meggondoltam magamat,mert ez végülis az én naplóm,és magamnak minek mutatkozzak be?Úgyhogy a dolgok köepébe vágva belekezdek az írásba.Úgyis van időm,a költözés kellős közepén per pillanat annyi a feladatom
-azon kívül,hogy feltúrjam a bedobozolt kacatjaim-,hogy várjam anyut,aki a szülői után jön haza,és akkor együtt pakolunk ki.
Eddig nagyon tetszik az újkörnyék,bár sosem laktam Budán.A szüleim már régóta elakartak költözni,viszont nem akartak kizökkenteni a megszokott környezetből.Viszont amikor felvettek a Szent Johannába,a költözés nem is volt kérdés.
Anyu számított arra,hogy nem boldugolok el egyedül,ezért meg sem lepődött hogy ugyanabban a rumliban talált meg,mint amikor elment.Anyu szerint haladtam egy kicsit,mondjuk szerintem is.Megkérdeztem hogy milyen volt a szülői,anyu pedig komolyan lelkesnek tűnt.
-Csodás!-nem értettem,hogy mitől lehet annyira csodás egy szülői,de én nem vagyok felnőtt így nem érthetem.-Az osztályfőnökod nagyon sajnálja,hogy nem mész a gólya táborba,de ha mégis megjönne a kedved hozzá akkor holnap reggel nyolckor szívesen várnak az iskola előtt.
-Anyu ezt már megbeszéltük!
-Rendben.
Kora este,amikor befejeztük a rámolást,segítettem anyunak behordani a kocsiból a szülőin kapott dolgokat.Az összes tankönyvem mellett-amiket félretettem,majd később átnéztem-volt sokkal érdekesebb is.Például egy egész iskolai csomag,ami következőket tartalmazta:
-tornazsák,benne egyenpóló,egyenmelegítő,baseball sapkával;
-lefűzőmappa,iskolaizsebnaptár,ceruzák és tollak,passtartó;
-négy darab kitűző,egy kötött sál,egy svájci sapka;
-plusz egy egyenruha.

-Ádám a színjátszó szakkör érdekesnek tűnik-mondta anyu.
-Nem is tudom.Annyira nem érdekel-vontam meg a vállamat.
-Ne butáskodj,az általános iskolában is színjátszós voltál,és imádtad!-Ráadásul milyen nagyszerűen sikerült a darab amiben nagyobb szereped is volt!
Hát hogy is mondjam...Az a nagy szerep egy fa volt.Igazából csak annyi volt a dolgom,hogy egész végig a színpadon legyek.
-Majd még meggondolom-zártam le végül a színjátszós témát,és inkább a házirendet böngésztem tovább.
Hogy is mondjam,azért vannak elég szigorú szabályok...Például külön fejezet van a lányoknak és a fiúknak...
-Ez konkrétan olyan lesz,mint egy katona képző iskola-néztem fel a házirendből.A szüleim kérdőn összenéztek,majd egyszerűen elmagyarázták,hogy csak azért vannak ezek a szabályok,mert elmondják hogyan illik iskolába járni.
Így,hogy már van tévém és netem is,teljesen jól elvagyok az egyébként borzalmasan rumlis szobámban.Most gyorsan összesítem a napom,gondoltam,ha már naplót vezetek,akkor valami féle pontozásos rendszerben kéne értékelni,meet az olyan vicces.

Naplóvezetés:5/5
Új szoba:5/3-hogy is mondjam...rumlis.
Pakolás:5/1-még kell egy kis idő.
Sulis egyenholmik:5/5-tetszenek.