Asahi szemszög

Miután tele ettük magunkat pizzával, mindenki már el is felejtette azt a fura játékot. Igazság szerint már kezdtem unni magam, ezért úgy döntöttem, hogy haza megyek. Szólni is akartam Sugának. Ha valakinek valamire szüksége van vagy hasonló akkor mindig Sugának szólt. Ez már ilyen megszokás.
- Suga, azt hiszem én megyek. Nem láttad Noyát?

- Uhh, máris mész? Pedig még maradhatnál. - elszomorodott- Nem tudom, hogy hol van. De talán az emeleten. - máris indultam, fel az emeletre ahol amúgy még egyszer sem voltam. Noyának szerintem kéne szóljak, hogy megyek. Hiszen mégis nállam van a hétvégén. Amikor felértem a lépcsőn, úgy érzem, hogy nem akartam látni azt ami a szemem elé tárult.

Yuu szemszög

Szegény Asahi-san úgy elsápadt amikor közöttünk állt meg az üveg. Igazából nem tudom, hogy mi baja. Vajon rosszul érzi magát? Túl sokat ivott? Nem hiszem, hogy tetszenék neki. Vagyis, biztos, hogy heteró. Amiért én meleg vagyok, attól még nem hiszem, hogy ő is az lenne. Most komolyan, mennyi az esély rá? Igaz, sok meleg férfi él japánban. Sajnos ezt tapasztalatból tudom.. Na mindegy! Három pizzát simán elpusztitottuk Ryuuval. Nem értem, olyan sokat eszek de mégsem növök. De miután a pizza elfogyott, Ryuu lekapcsolta a villanyt és betett valami fura zenét full hangerőn. Hirtelen megfogta a kezem és felhúzott az emeletre.

-Ryuu?- szóltam, de nem figyelt rám. Fent egy ajtó mellet hirtelen a falhoz szorított, közben gyengéden lefogta a számat. 

- Noya-san, tudom, hogy akkor ott befelyeztük ezt. De nekem még kellesz.- mondta mélyen a szemembe nézve, kipirosodott arccal, amben az alkohol is közrejátszott. Én esküszöm, hogy megpróbálltam kiszabadulni karjai közűl, de hát mégis csak nagyobb, és erősebb nállam. Ahhh, miért vagyok ilyen kicsi? Hirtelen kopasz barátunk a nyakamra tapadt, és elkezdte lassan csókokkal behinteni a vékony bört. Lassan a gyengéd csókok kezdtek át menni szívásba. Huh, nem kéne nyomot haggyon rajtam, ezért egyre durvábban próbáltam kiszabadúlni, de hát nem ment. Amikor oldalra néztem egy a lépcsőről feljövő megdöbbent szempárt láttam, ami egy nagy maci tetshez társult. Igen, egyértelműen Asahi-san volt az. Hirtelen amikor felfogta a helyzetet megindult Ryuu felé, és amikor azt hittem, hogy megüti, mégis visszahúzta az öklét és megkocogtatta a vállát. Esküszöm, ez olyan Asahi-sanos volt, szinte elnevettem magam. Ryuu a váll kocogtatója felé fordította a fejét kérdő tekintettel. 

- Izé.. Tanaka, Noya-sannal épp haza indulnánk!- probálta össze szedni magát de kevés sikerrel. Egy kis ideig Ryuuval szemeztek. Közben a számról lecsúszott a kéz, én meg hangos nevetésbe kezdtem. Mint ketten rám figyeltek hirtelen de én csak a kezemmel legyintettem, hogy semmi.

- Asahi-san, hogy, hogy ketten mentek haza? Tudtom szerint nem ugyanabban az irányba van az otthonotok.- mondta Ryuu miután befelyeztem a nevetést.

-Nállam van ezen a hétvégen.- mondta Asahi és elindult a karomtól húzva engem.

-Mi? Miért? Noya, megint mi történt?- erre már nem volt időm válaszolni, mert Asahi kihúzott a házból. Miután kihúzott az után sem állt meg. Elég ingerültnek tűnt, aminek nem értem az okát, de szerintem képes lesz az otthonáig húzni. 

- Asahi-san!-kitéptem a karom a keze közűl, mert lassan kezdett elegem lenni ebből. 

-Ez mi volt?- kérdezte még mindig háttal álva nekem. 

-Mi az, hogy mi? Ryuu túl részeg volt és letámadott.-a végén már egész halkan mondtam.

-Hah! Hogyne..- végre felém fordult és láthattam a sírástól kipirossodott arcát. 

-Asahi-san?-kissé megréműltem. Mi lelte őt?- Mi a baj?

-Oh..- letörölte könnyeit.- Inkább menjünk haza, eléggé fáradt vagyok. 

-Hát oké.- indultam is el, de máris egyből megbotlottam valamiben. Amint ezt Asahi-san meglátta a kezem után nyúlt és összekulcsolta a sajátjával. 

- Jobb ha így megyünk tovább. -elmosoljodott, és kézenfogva mentünk tovább a sötétségben, hajnalok hajnalán.

XD azt hittem, hogy nem lesz ez a rész valami jó. Alig tudtam elkezdeni. De aztán nagyon bele jöttem.
Amúgy OMG meg lett az 50 követőm *.*
Nagyon örülök ennek 🥺❤️