Asahi szemszög

- Asahi-san..- kezdett bele a következő témába, megszakítva a nyugodt csendet. - Neked tetszik valaki?

- Igen..- válaszoltam, kerülve a tekintetét.

- És, ki az?- kérdezte, kissé csalódottan.

- Nem szeretném elmondani..

- De azt megtudhatom, hogy legalább ismerem-e? - úgy tűnik nem adja fel, erre kicsit elmosolyodtam.

- Talán. - miután válaszoltam el vettem a telefonomat, hogy megnézzem van-e jel, amivel a tudtára adtam, hogy a témát lezártnak tekintem. Ez után már nem nagyon szóltunk egymáshoz. Most ezért miért érzem magam szarul? Beállt a kínos csend. Közben Noyáék is megjelentek és leültek mellénk, és megállapítottuk, hogy bizony itt és a közelben sincs jel.
Telt az idő, és kezdtem éhes lenni, ezért elpusztítottam a táskámban lévő szendvicset, amivel a többiek sem voltak másképp. Már egy olyan másfél órája itt vagyunk. Most komolyan, legalább a tanárnak és a többieknek feltűnt, hogy nem vagyunk ott? Nem kellet volna már megtaláljanak? És mi lenne ha, most megtámadna valami? A tanárok felelőssége ha lesz velünk valami. Egyszer csak a közeli bokorból hangokat hallottam. Azt hiszem elszóltam magam.. Gyorsan felszöktem a kevésbé kényelmes helyemről és beálltam védekező pozícióba egy fa mögött. Egy kis idő múlva a többiek is észre vették a helyzetet. A lányok követték a példámat, de Nishinoya nagyon óvatosan, elindult a bokor felé. Hirtelen a fiú olyant ugrott, mint egy macska, amitől esküszöm megijedtem.

- Noya? - néztem rá kétségbeesetten, kérdőn, miután földre landolt.

- Ez..- lassan rám emelte a tekintetét - Ez csak egy süni. - nézett rám fülig érő vigyorral és csillogó szemekkel. Megkönnyebbülten sóhajtottunk hárman, majd oda mentünk megcsodálni a kis állatkát.
Már négyen bámultuk a sünit. A másik lány, akiről időközben kiderült, hogy Maya a neve, meg akarta simizni a fejét de a süni el kezdett hátrálni és ránk eresztette a tüskéit (?), ezért Noya elkapta a lány kezét.

- Lehet ha aranyos, de fél töllük. - mondta Noya mindentudóan, még a csillagot is láttam a feje mellet de közben meg a süni eltipegett. Kicsit elszomorodtunk, majd visszaültünk az előbbi helyünkre.

.....

Már egy ideje elfogyasztottuk minden kajánkat, meg vizünk is alig maradt.

- Nem akarok itt meghalni! - kezdett el látványosan szenvedni Rajna majd a vállamra dőlt és "sírni" kezdett. Kénytelen voltam megvígasztalni , de hirtelen egy ötletem támadt.

- Ömm..- erre mindenki rám figyelt, ami miatt kicsit elbizonytalanodtam.- Itt egy dolog, hogy nincs térerő, meg úgy az egész erdőben sem. De szerintem jó ötlet lenne térerő vadászatra indulni.- mondtam az előbb beugró gondolataim, majd vártam a többiek válaszát.

- Ez egy jó ötlet, de mivan ha még jobban eltévedünk? - szólt Maya, Noya mellől. Ezekre a szavakra Rajna és Noya helyeslően el kezdték döntögetni előre- hátra a fejüket.

- És ha két személy itt maradna? - kezdett bele a mellettem ülő is az elmélkedésbe.

- De attól még az a két személy ugyanúgy is eltévedhet. - szólt újra Maya.

- És mivan ha..- állt fel Noya és felmutatta a mutató ujját- Ha az a két személy valamivel megjelzi az útvonalát! Ezt csinálom a Minecraftban is csak ott minden.. körülbelül tíz blokk után leteszek egy, a környezetétől életerő blokkot! - drága liberóm megnyílvánulása utána be állt a fél perc kínos csend, de aztán Rajna felszökött.

- Ez remek ötlet! - emelte az égbe a kezeit, majd ugrálásba kezdett, amihez Noya is csatlakozott. Mi csak Mayával ilyen "wtf" fejjel egymásra néztünk.

- De.. ezt most komolyan gondoljátok? - kérdeztem félve, majd ők csúnyám rám néztek.

- Igen! - szóltak egyszerre.

- És mégis miket akartok szétszórni az erdőbe?

- Számoljuk össze, hogy kinek milyen tárgyai vannak amik használhatóak! - Noya neki kezdte kiüríteni a táskáját. Ő most tényleg komolyan gondolja.. Miután kiöntötte a táskája tartalmát, köré gyűltünk és megnéztük, mik vannak benne. Volt egy üres kulacs, a kajájának a papírja, egy pulcsi és ennyi. Hát ezekkel az biztos, hogy nem megyünk semmire. De Noyától mit vár az ember? De mégis olyan.. aranyos. Ez után Rajna szedegette ki a cuccait a táskájából. Itt sem volt semmi használható. Ez után én jöttem. De semmi. Már kezdtem feladni, de ez a terv amúgy is kudarcra volt ítélve, hiszen ez nem Minecraft emberek! Maya volt a soron következő. Már egy ideje feltűnt, hogy nagy a táskája de eddig nem szenteltem neki különösebb figyelmet. De most, ahogy nézzük, hogy önti ki azt a rakás felesleges dolgot a táskájából, úgy érzem megvilágosodtam. Noya el is nevette magát, hogy a terve mégis bevállik. Volt itt az alap kellékek mellet szúnyog irtó, pót aksi, könyv, kalap, cellux és egy tíz méter hosszú kötél meg még ki tudja. De, hogy minek kell az a kötél, az örök rejtély. De legalább, most hasznát vesszük.

- Szerintem menjen Asahi-san, mert ő elég magas és könnyebben találhat telefon jelet. - kezdte a terv megbeszélését Maya.

- De, hogy függ össze a magassággal? - vágta be a durcit Noya. - És ha megy Asahi akkor én nem mehetek, mert a lányok nem lesznek el egyedül.

- Én megyek! - nyújtotta fel a kezét hirtelen Rajna. A hirtelen megnyílvánulására mind meglepődtünk, de aztán belementünk. Igazából nem szívesen hagyom itt Noyát de nincs választásom.
Kénytelenek vagyunk keresni egy kisebb dombot, mert ott jobban megtalál a net, és a hasonlók. Tapasztalat egy elég unalmas sátorozásból..
Mikor annyira messze jártuk, hogy már épp, hogy még láttuk Mayáékat Rajna hozzá kötözte a kötelet egy fához és a többi részét magával húzta amíg lehetett. Én eközben az égnek tartottam a telefonom, és folyamatosan ellenőriztem, hogy mikor lesz már vonal azon a kis cuccon ami a telefonon, a százalék mellet helyezkedik el. Nagyon gáz a szituáció, de ez volt az egyetlen ötlet ami eszünkbe jutott, akár milyen szokatlan is. Miután elfogyott a kötél hossza oda kötöztük egy másik fához. Megint sétáltunk egy kicsit, de addig míg épp, hogy láttuk a kötél végét, majd hozzá celluxosztuk a szúnyog írtót egy fához. Ezt így folytattuk egy ideig.
Egyszer csak egy vonal bukkant fel a telefonomon.

- JESUS! - kiáltottam fel amire Rajna nyakon csapott, mert megijedt, de arra én is. - Van egy vonal! Kit hívjak?

- A tanárt- valami eszébe jutott- Vagyis inkább egy osztálytársad, mert mivan ha ők már a megállónál vannak ahol van net meg minden, és a tanár minket keres. Vagyis lehet ha nem tudjuk őt felhívni!- csapott a tenyerébe, akár egy zseni. És ez nekem eszembe sem jutott! Szép Rajna! Már hívtam is az egyik osztálytársam. Szerencsére elértem, és fel is vette. Kiderült, hogy már egy ideje keresnek. Nagy nehezen körül írtam, hogy hol vagyunk. Igazából ő is keresett a tanárral, aki jól ismeri az erdőt így hamar megtalált. Elsőnek jól lecseszett minket, hogy miért nem figyelünk jobban a környezetünkre, meg hogy miért vagyunk ilyen felelőtlenek, amik igazából rájuk is elmondható.. de aztán megdicsérte Noyát a hülye, de hasznos ötlete miatt. Visszavezettek a többiekhez akik már nagyban élvezték az ebédet egy kisebb épületnél, ami nem tudom mit keres itt a semmi közepén.

Igen.. szünetet tartottam xd. Animét kellet nézzek meg.. csak szenvedjek az ágyban egész nap. Nem volt kedvem írni, meg ihletem sem. És erre a sztorira igazából nem vagyok valami büszke de.. MEGVAN, HOGY MIT ÍROK A KÖVETKEZŐ PÁR RÉSZBEN, úgyhogy most jönnek a részek újra. És.. bitch 1150 szó, örüljetek xd!