Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. 6óra.
Miért kell mindig korán kelni egy utazáshoz?
El is felejtettem mondani
Spanyolországba költözünk, de azt nem tudom hogy minek.
Habár lehet, hogy azért mert apámat a hatalmas Slenderman-t, aki most kénytelen emberi alakot felölteni magára, keresi az egész rendőrség.

És mivel Spanyolország Európában van ezért eszükben sem lesz ott keresni minket.
A Cp-ék csapata is feloszlott. Néhányan mióta egyedül vannak teljesen ki keltek önmagukból, van aki nevet változtatott és úgy éli az életét mint egy normális ember. Sally-t és Lazari-t örökbe fogadta egy rendes család.
Na de ideje elkészülni!

A ruháimat még tegnap elpakoltam, de a pizsimet még csak most mivel abban aludtam. Közben felvettem azt a ruhát amit ki raktam a székre. Fekete póló, kék farmer és egy bőr dzseki.

Gyorsan megmostam a fogam és felfogtam a hajam egy laza coffba. A telefont a zsebembe csúsztattam majd le mentem reggelizni. A szüleim már lent voltak.

- Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva.

- Szia drágám! - köszönt vissza anya

- Jó reggelt! - köszönt apa majd bele ivott a kávéjába

Csináltam magamnak egy kakaót, majd leültem hozzájuk. A reggelit gyorsan elfofyasztottuk, majd a csomagok be a taxiba és go a reptér.

Egy hosszú és unalmas repülés után már Spanyolországban voltunk.
Mostantól ez lessz az otthonom. Még szerencse hogy tudok spanyolul. Különben kicsit nehéz lenne barátkozni.
Egy emeletes házban fogunk lakni. A negyedik emeleten. Még szerencse hogy van lift.
A szobámban már ott voltak a bútorok, szóval már csak el kellett pakolnom.
- Kicsim elmentünk a boltba! -ordított anya- Kérsz valamit?
- Ha van kakaós csiga akkor azt. -ordítottam vissza
- Rendben. -mondta apu

Olyan 10 perce mehettek el mikor valaki csöngetett. Kinyitottam az ajtól és egy srác volt ott.

Méjfekete haj, migyoró barna szemek, dús ajkak, magas termet és egy kicsit húsosabb testalkat(magyarul nem deszka és nem egy izomkolosszus).

- Szia........ -köszöntem neki

- Szia -köszönt ő is- Ha jól tudom te vagy az új szomszédom.

- Igen.

- És...............hogy hívnak?

- Dia. És téged?

- Row

- Érdekes neved van Row

- A tiéd sem minden napi, főleg Spanyolországban nem

- Nem vagyok spanyol szóval.......-miért vagyok ilyen? Hiszen olyan kis cuki feje van!

- Azt levettem az akcentusodból-nevetett. Olyan édes a nevetése! Wait WHAT?! Még csak most ismertem meg!

- Ha nem haragszol nekem még van egy kis dolgom-mutattam a szobám felé.

- Ohhh oké! Akkor hagylak pakolni-lesütötte a tekintetét.
Most miért lett szomorú? Ahhjjjjj

- Esetleg nem akarsz segíteni?-kérdeztem- Nagyon sok a cucc és egyedül nem tudnék végezni vele-mosolyogtam rá kedvesen.

Egyből rá bólintott. Furcsa ez a gyerek.
Beengedtem és elmentünk a szobámba amiben nem kis kupi volt. Nagyon elszégyeltem magam! Először van itt fiú, oszt erre úgy néz ki a szobám mint egy csata tér!

Bő egy óra múlva végeztünk is, és a szüleim még mindig nem értek haza. Pedig már nagyon éhes vagyok. Na mindegy akkor rendelek pizzát.

- Hé Row! - fordultam a fiú felé - Tudod a pizzázó telefonszámát?

- Igen.

Oda adtam neki a telómat, ő pedig beírta a pizzázó számát. És ahogy látom a sajátját is.

- A saját számodat miért írtad be? - fürkésztem a telefonomat

- Gondoltam majd jól jöhet - rám kacsintott

Erre nem mondtam semmit, inkább csak tárcsáztam a pizzázót.
Leadtam a rendelésem, ami 3db extra sajtos pepperónis pizza volt.

Kb 1óra múlva hozták is.
Nem tudom hogy a szüleim hol vannak ennyi ideje, de nem baj.
Kicsit olyan mintha megkedveltem volna a srácot.

Mondjuk nagy hülyeség ilyet mondani mivel még csak 1napja ismerem őt.

- Szóval te is szereted azt amikor sok sajt van a pizzán? - kérdezte Row

- Azt ki nem szereti? - mindig is szerettem kérdésre kérdéssel válaszolni

- Jogos haha. - cuki a nevetése

- Itt haljak meg, de én nem hiszem el hogy fiú vagy! - mondtam durcás fejjel

- Mert nem is vagyok az. Lánynak születtem, de mindig is azt éreztem hogy nekem fiúnak kell lennem. - mondta szomorúan

- Szóval Transznemű vagy?

Csak bólintott. Tudom ez milyen érzés, mindenki elítél csak mert más vagy. Én is átéltem ezt.

- Tudod, engem is elítélnek néhány dologért. - mostmár ha törik ha szakad elmondom neki az igazságot

- Például? - nézzet rám gyönyörű mogyoró barna íriszeivel

- Nézz csak rám, a kinézetem is furcsa meg a stílusom is. Most komolyan ismersz olyat akinek hó fehér a bőre, a haja allja fekete, de egyébként barna a haja és fehér tincsek vannak a fufrujában?

- Igen. Téged - a végére egy kicsit elnevette magát, de én is kuncogtam

- Most mutatok neked valamit, de ezt nem mondhatod el senkinek. Ja és ígérd meg hogy nem borulsz ki.

- Megígérem! - a szivére tette a kezét

Mély levegőt vettem majd át öltöztem a régi gyilkos ruhámba. Már csak a ruha miatt rémült volt az arca. Vajon mi lesz ha meglátja a csápjaimat?

- Row. Minden rendben?

- Igen, csak emlékeztet valakire ez a ruha össze állítás.

- Oké. Nem a ruha amit mutatni akarok, hanem valami sokkal rosszabb. Biztos nem fogsz kiborulni?

- Igen biztos.

Bólintottam majd megint mély levegőt vettem. Kinőttek a csápjaim és lesütöttem a tekintetem.

- Ez miatt ítélnek el engem. - rá mutattam a csápjaimra

Row felállt és ide sétált hozzám - Dia..........

- Ige............. - megölelt. Eddig még senki sem ölelt így meg. Mindig megkaptam azt a mondatot, hogy "Ha majd nem látom a csápjaidat megölellek!". Ő az első aki így ölelt meg. És ezért hálás vagyok.

Vissza öleltem majd hallottam, hogy megjottek a szüleim. Gyorsan eltűntettem a csápjaimat, leültem - persze Row is leült - és elkezdten enni a pizzát - pont úgy ahogy Row- .

Ez után nyugisan telt a napom, lett egy barátom Row személyében és talán az is lehet, hogy kicsit többet érzek iránta mint barátság.

De az már a jövő zenéje, hogy ő is ugyanígy érez-e.

~Folytatjuk~