- Szerintem rakjuk át a cicis képet elsőre.

- Jaja, szerintem is. Nagyon szexi.

Nincs is gázabb annál, ha 22 évesen még mindig szűz vagy. Egyedül talán az, ha barátnőid ezt még gázabbnak tartják. De nem az én hibám, hogy eddig nem talált meg a szerelem nyila - és más, kicsit intimebb nyíl sem - egyszerűen csak senki nem olyan mint, én. Azaz, én sem vagyok olyan, mint én. De próbálkozom.

- Talán a cicis képet én hátrébb raknám.

- Ne már Hédi! Hogy fogsz így bepasizni?

Örök probléma. Kata és Szandra, amióta eszemet tudom barátnőim, és talán ez az egyetlen ok, amiért még mindig nem váltunk meg egymástól. Vagyis ők nem váltak meg tőlem. Két teljesen külön világ vagyunk mi hárman: amikor ők már tizennégy évesen egy lepukkadt pesti kocsmában próbáltak végzősöket felszedni, én otthon ültem az ötlyukas pizsamanadrágomban és pop cornban, meg egyéb egészségtelen nasikban eltemetve magam néztem újra a Star Wars valamennyi részét. Mai napig, még ha a legmélyebb álmomból is vernek fel, kívülről fújom az összes sorát.

- Jóvan, talán mégis mehet hátrébb a cicis. De akk ezt rakjuk előre!

- Jaj, Hédi ezen annyira szép vagy!

De azért annak ellenére, hogy én másik bolygóról származom - szeretném hinni, hogy ez a Dagobah - egészen megtanultunk egymás mellett megmaradni. Mivel én mindig is túl makacs voltam, ők elsajátították testvéries kompromisszum kötést, aztán mikor egy idő után már elszégyelltem magam, hajlandó voltam a nagyobb bulikba én is sminkelni. Két lépés előre, egy vissza.

Most éppen a Tinder profilomon dolgoztunk. Tudom. Borzasztó. A legalja. De már tényleg nem volt más esélyem. Voltam már duplarandin Szandrával, pasijával, meg valami Ernővel. Ernő sosem engedett szóhoz jutni, úgyhogy egy idő után ott is hagytam gyertyatartónak. Próbáltam már szórakozóhelyen is bepasizni: de bárki, aki megközelített hulla részeg volt, vagy legalább negyven fölött. Esetleg mindkettő egyszerre. Egyszer még egy osztálytársam is elhívott randizni. Amint megtudta, hogy én is az informatikával szeretnék tovább tanulni, húsz percen át röhögött rajtam. Mert hogy a lányok nem értenek a számítógépekhez. A lószart nem. Szóval maradt a Tinder, remélhetőleg nem sokáig. Azért szeretném, ha egy csöppnyi méltóságom megmaradna, mielőtt megütöm a harmincat. A Tinder Szandra ötlete volt, ő is ott szedte fel a pasiját, és azóta már szinte csak azt halljuk, hogy milyen jó vele a szex. Állítása szerint olyanok, mint a nyulak. Remélhetőleg kevesebb gyerekkel. Szóval talán nekem is van valamennyi esélyem. Kata csak azért nem töltötte le, mert az ő kerületi templomjában elapadhatatlan pasiforrás van. Mindig a jógyerekek a legelvetemültebbek.

- És az meg mi, hogy nyelvek kettőspont angol, francia, Phyton, Java, cé pluszplusz?

- Milyen piton?

- Az Phyton. Programozási nyelvek. Ti mondtátok, hogy írjam le a legfontosabb dolgokat magamról.

- Legfontosabb egyenlő nem uncsi. Piton egyenlő dögunalom.

Kata mindig olyan büszke volt magára, ha matematikai kifejezéseket használt beszélgetés közben. Szerinte ilyenkor meglátszik, mennyire kulturális.

- Ja, ez nem életrajz. Az összes okos faszságot ki kell hagyni. A fiúk nem szeretik, ha egy lány okosabb náluk.

- Akkor tanuljanak!

Csattantam fel Szandra kiábrándítóan őszinte megjegyzésére, majd kivettem a kezéből a telefont. Szomorúan néztem a bio-mat, majd csak azért is kitöröltem, amit eddig írtam. Végülis a tanítványnak hallgatnia kell a mesterére. Különben lehetnék apáca is.

- De akkor mit írjak?

- Hmmm, azt tuti ne írd, hány centi vagy.

- Minek írnám?

- Szokták, hogy könnyebben el lehessen képzelni egymást.

- Akkor én miért nem írhatom?

- Senki nem akar egy magas lányt.

- Ahh, egyedül fogok meghalni!

Megragadtam Kata tűsarkús párnáját, majd elkeseredetten az arcomba nyomtam. Én a rózsaszín babzsákon feküdtem, Szandra mögöttem az ágyon terült szét, éppen a körmét festve, figyelve az eseményeket. Kata pedig mellettem ült, miközben a szekrény alól próbálta kicsalogatni a házisünijét.

- Najó, mit szólsz ehhez: ha sikerül lenyűgöznöd itt, én is lenyűgözlek ott.

- Ez tök jó! Olyan hédis!

- Fúj nem! Nekem ez túl szabad szellemű, ráadásul semmi értelme nincs. Nem lehetne inkább valami Star Wars idézet?

Szinte egyszerre vágtak nekem egy párnát, "nem"-et sikítozva.

- Jólvanna! Csak megkérdeztem - süllyedtem el mégjobban a babzsákban.

Órákig ültünk még a témán, mire sikerült megszülni a tökéletes profilt. Még én is egész elégedett voltam vele, de azért Szandráék keze igen erősen meglátszott benne. Ők tudják, mi jön be manapság a pasiknak, szóval muszáj leszek ehhez alkalmazkodni a jövőben.

Idő közben már teljesen elterelődött a téma, valahogyan, mint a legtöbbször, amikor nem pasizásról beszélgetünk, a Starbucks-nál lyukadtunk ki. Mindketten teljesen be voltak zsongva: mivel már elég rendesen az októbert tapostuk, megjelent, vagy visszajött valami tökös ital, amit hirtelenjében mindketten szörnyen megkívántak. Állításuk szerint, szinte látták maguk előtt, milyen jól fog a zöld logós ital mutatni az insta oldalukon. Kávé ez egyáltalán?

Nekem, személy szerint már elegem volt a Starbucks-ból. Az árak túl magasak, a sorok túl hosszúak, ráadásul csak sípoló hangú általános iskolások, meg dizájner táskás gimis lányok mennek oda. Felvetettem, hogy esetleg próbáljunk ki egy másik helyet, ha már öt éve, csak ide hajlandóak betenni a lábukat, és bár először hallani sem akartak róla, egy olyan fél óra után sikerült meggyőznöm őket. Még jó, hogy ppt-t nem kellett csinálnom hozzá.

Egy ideje már kinéztem magamnak a Frei kávézót. Árban egész elviselhetőnek tűnt, ráadásul a hangulata is sokkal közelebb állt hozzám, mint egy tömegtermelésű tinihely. A lányok pedig igazán hajlanak erre az egzotikusabb koncepcióra, mivel ha nem is a legnépszerűbb cég, legalább szintúgy jól mutat a social media-n.

Úgyhogy miután összeszedtük magunkat, és Szandrának is megszárattak az újonnan pinkre festett körmei, elindultunk a legközelebbi Frei irányába. Talán ott majd találok olyan embereket, akik kicsit jobban hasonlítanak rám, gondoltam, miközben a két barátnőmet néztem, akik éppen egy meztelen képen nevetgéltek, amit Katának küldött egy srác. Mióta csinálnak ilyet?

Legtöbbször annyira elütök tőlük, hogy az emberek többségének fel sem tűnik, hogy mi hárman együtt vagyunk. Szandráék mindig a szinte mindenkin látott ruhákat, és abból is a feszülőseket hordják. Egy profi sminkest megszégyenítően festik ki magukat nap mint nap. Legtöbbször kivasalt hajuk pedig amióta ismerem őket derékig ér. És ők gyönyörűek így. Azzal tisztában vagyok, hogy nem ők életem legéleseszűbb barátai, de valahogyan mégis ők maradtak mellettem, annak ellenére, hogy néha frászt kapnak egy-egy húzásomtól.

Például, amikor múlt héten levágattam a hajam. Nem voltak hajlandóak felismerni. Túl sok macera volt a hosszú göndört karban tartani, úgyhogy szinte az egészet lenyisszantattam. Még az egyik oldalát fel is nyírták, amit én egészen addig pöpecnek tartottam, amíg Kata majdnem elsírta magát a látványán. Elmondása szerint csak azért, mert aggódik értem: a legtöbb srác nem szereti a rövid hajú lányokat, főleg nem, ha magasabbak és okosabbak, mint ő.

Amikor a kávézóba értünk éppen nem is volt sor. Szerencsétlenségünkre. Azzal tisztában voltam, hogy van egy pár kivételes italuk, de amint megpillantottam térképes táblákat, elsöpört a bőség zavara. A lányok viszont még esetlenebbül áltak, a pult mögötti srác pedig már egész idegesen nézett ránk, nem beszélve a mögöttünk álló, idő közben egész szépen felgyülekező sorról.

- Kértek is valamit, vagy csak melegedni jöttetek?

Milyen bunkó! Értem én, hogy nem mi vagyunk álmai vevői, de mégiscsak az ő feladata lenne szépen, modorosan kiszolgálni minket.

- Hédi mondd te először, úgyis te akartál idejönni!

Löktek előrébb a lányok. Hirtelen eszembe jutott amikor még valaki a zaccos kávékat dícsérte innen, úgyhogy mintha nagyon értenék a témához, rákérdeztem. A pultos srác kicsit sietősen, de azért meglepően részletesen elmagyarázta a procedúrát, egy-két érdekesebb tudnivalót belecsempészve mondanivalójába. Kicsit meglepődtem a tudásától, de azért tetszett is, ki nem állhatom azokat a dolgozókat, akiknek fogalmuk sincs arról, milyen terméket forgalmaznak. Végül azt kértem, amit ajánlott - azt hiszem illetlen az ilyesmit visszautasítani, de egyébként is rég meggyőzött már - majd megvártam, amíg Szandráék rendelnek két mezei lattét. Legalább egyszer mernének mást kipróbálni!

Leültünk a kávézó egyik sarkába, majd tátott szájjal néztem körbe. Nagyon meleg volt, amiért nem tudtam elég hálás lenni, a dekoráció pedig eszméletlen jó hangulatot keltett. Egy szőke srác még ki is nevetett, amikor véletlen ránéztem. Már nem is érdekelt a zaccos kávém íze, ha rossz is, biztosan vissza fogok ide jönni.

- Úristen, láttátok milyen helyes a pultos srác?

- Igen! Én is azt néztem...

A lányok természetesen nem értékelték a helyet úgy, ahogy én, de azért valamilyen mértékben mégis elégedettek voltak. Ha csak az egyik alkalmazottal is.

- És egész sokat beszélt Hédivel...

- Ajj, igen olyan irigy vagyok!

Mindketten rám néztek, valamiféle reakciót várva gondolom.

- Hogy ízlik a kávétok?

Csak mosolyogva megforgatták a szemüket, majd visszatértek a kiszolgáló srác életének boncolásához. Mi lehet a kedvenc színe, filmje, van-e barátnője, mekkora lehet neki... csak a szokásos.

Na és be is mutatkoztak a főszereplők, esetleg van már valakinek kedvence? Nekem mindenképpen Zéte lenne az, ami szerintem meg is látszik, nagyon próbálom kiölni magamból de egyelőre még túldominálja a többit. Remélhetőleg a jövőben azért majd kicsit jobban szétkülönülnek a narrálások :) ha van esetleg valami tippetek/kritikátok szívesen fogadom :)