Hallgass velem
Nem szólok többet hozzád
Elhallgatok, ez a helyes
Amikor többet mondani
sehogy sem tudnék...
Csak egy megrögzött gondolat
Hogy a magány kitaszít
És nem ment meg a sötétség.
Úgysem figyel senki
Most merhetek bármit mondani
Mégsem nagy a szám
Csak hallgatok.
Keresed a rímet, látom
Egy versszakokba sorolt monológban
De ne is figyeld
Az már réges régen eltűnt.
Művészet vajon egy semmire kellő vers?
A soraim hosszabbodnak
Úgy érzem most csak olyan őszínte vagyok.
Fáradt és szomorú
Nem vidít a szerelem sem
Pedig mindig édes mint a méz.
De a világ ideje véges
Egyszer ott végzem,
Pontosan ott, a mélyben.
És a világ elfelejt
Lehetek még híres?
S ér az majd bármit, ha 10 millió év is eltelt?
Semmi sem marad.
Nem fogom tudni végignézni
Csak vége szakad, mint egy álom
És meg sem érzed, észre sem veszed
Akár ha alszol, s csak reggel tudod ezt, mikor felébredtél.
Félelmek amiket nem lehet elnyomni
Amiket nem lehet megoldani.
Te mivel nyugtatnál, mondd el kérlek?
Nem tud senki segíteni
Ezzel a világgal együtt én is csak el fogok veszni.
2019.07.02.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top