Bea

Örömhír: megszabadulhatok a kosárcsapatomtól. Viktor a reggeli edzésen mondta, hogy Nyíregyháza női válogatottja kicserélne engem az egyik játékosára. Akárhogyis nézem, ez mindkét csapatnak kedvez. Debrecen kap egy erős dobóhátvédet, én pedig, szintén dobóhátvádként, csatlakozom Nyíregyháza csapatához. Az az egyetlen bökkenő a dologban, hogy ez a város nincsen a közelben. Igaz, hogy van autóm, de ahogy számoltam, vonattal gyorsabban odaérnék. Nem akarok odaköltözni; nem akarom itthagyni az itteni életemet. Inkább ingázom minden nap kétszer a kettő város között, korábban felkelek, de nem hagyom itt Debrecent. Lehet, hogy más huszonhárom éves örömmel elhagyná a szülői házat, de engem ide köt Krisz, akivel egymás nélkül semmit se érünk, és még valaki, akit így, ilyenkor, biztosan nem tudnék itthagyni. Van munkám is; egyszerűen minden tökéletes, a kosárlabdázást kivéve. Vállalnom kell az utazást azért, hogy újra tudjak sportolni, és meghagyjam a debreceni életemet.

Sokadjára nézem meg azt a kazettát, amit Ákos ebédszünet alatt odaadott. Nem tudom, hogy ez tényleg az én birtokomban áll most már, vagy csak meg akarja nekem mutatni, hogy hogyan haladnak a zenéléssel.

- Szerintem tetszeni fog neked - mondja, és közelebb húz magához. A vállunk összeér.

- Úgy gondolod?

Bólint.

- Igen. - Hümmög. - Hasonló a zenei ízlésünk, és nyilván olyan dalt írok, ami tetszik nekem.

- Azta, erre nem is gondoltam volna! - nyitom tágra a szememet, és az arcomra teszem a szabad tenyeremet.

- Szerintem elmehetnék tudósnak ezután a megállapítás után - nevet. Szép mosolya és nevetése van. A hangja kellemes. Ha egy sötét helyen suttogva beszélgetnénk, biztosan elaludnék. A karjai között, persze.

Erről eszembe jut a tegnap este, amikor megérinthettem a puha, selymes bőrét, az erős hátát. Nem is tudom, hogy ezt milyen kiindulásból csináltam. Talán a helyzet hozta ezt ki belőlem, talán a közelsége, vagy az a furcsa érzés, amikor olyan közel vagyok hozzá, hogy csak centik választanak el tőle, vagy amikor teljesen összesimulunk. Egyszerűen felemelő érzés fog el, amikor vele vagyok. Csiklandozó érzés volt, amikor a kicsit borostás arcát a nyakamba fúrta. Akkor teljesen elvesztettem az eszemet, amikor finoman megharapta a nyakamon a bőrt. Most is kiráz a hideg és libabőrös leszek, hogyha erre gondolok.

- Képzeld, le fogok szerződni Nyíregyházához - újságolom.

- Tényleg? Gratulálok! - mondja őszinte örömmel a hangjában. A gyömbér színű szeme boldogan csillog. Mosolyra húzom az ajkamat. Lóbálni kezdi az összekulcsolt kezeinket.

- Köszi.

- Nem fogsz elköltözni? - buggyan ki belőle motyogva a kérdés. Idegesen rágcsálja az alsó ajkát, a keze szorosabban fogja az enyémet, és izzadni kezd.

- Dehogy fogok - nyugtatom meg. A mellkasa felemelkedik, és egy halk sóhaj hagyja el a száját. Azért aggódott, hogy elmegyek innen? Aranyos. Megállok, Ákos pedig szembe fordul velem. Az erős vállára csúsztatom a kezemet, és a szemébe nézek. Biztatóan rámosolygok, ezzel jelezve, hogy tényleg itt maradok, és nem költözöm el egy másik városba. Miért kellene, amikor meg tudom oldani így is a helyzetet?

- Örülök, hogy itt maradsz.

Átöleli a derekamat, és odahúz magához. Szorosan átölel a hátamnál. Két nagy tenyere szinte beteríti az egész hátamat. A teste melege és az erős alkata biztonságérzetet kelt bennem. Viszonzom az ölelését, és olyan erősen szorítom magamhoz, hogy az ujjaimat szinte belevésem a hátába. Nem akarom elengedni őt. Mélyen beszívom az illatát. Most nincsen dohány szaga. Most friss illata van, amiről valamiért a nyár jut eszembe. Az ujjam köré csavarom a hátára omló puha sötétbarna haját. Olyan jó érzés volt tegnap beletúrni a hajzuhatagába. Jó génjei lehetnek, amiért ilyen szép tincsei vannak. Kicsit távolabb húzódom tőle, és megpuszilom az arcát. A lélegzete hirtelen elakad, a pupillája kitágul, és az arca egy melegebb árnyalatot vesz fel.

- Hány éves vagy? - kérdezem. Elenged, újra megfogja a kezemet, majd elindulunk.

- Huszonöt leszek szeptemberben. Te mennyi vagy?

- Huszonhárom lettem júliusban.

- Mesélsz a gyerekkorodról?

Elgondolkozva hümmögök, és megvakarom az államat.

- Sokat voltam a nagyszüleimnél a szüleim munkája miatt. Orvosként eléggé betáblázottak voltak a mindennapjaik.

- Mi egy kis lakásban laktunk öten, nem messze az óceántól.

- Mi is laktunk lakásban. Akkor költöztünk át egy kertes házba, amikor megszületett Krisz - mesélem. - Ti hol laktatok?

- Lisszabonban. Romantikus hely.

- Miért költöztetek Portugáliába?

- Disszidensek voltunk. A szüleim tulajdonképpen a kommunizmus elől menekültek, és nem akarták, hogy a gyerekeik ilyen világban nőjjenek föl. Négy évesen kerültem ki, nem emlékszem az utazásból szinte semmire. A rendszerváltás után költöztünk vissza Debrecenbe.

- És a lakást hogy szereztétek?

- A dédszüleim ott laktak. Az a lakás még mindig a családomé.

Csak ránéztem az arcára, és azon gondolkoztam, milyen érzés őt megcsókolni. Efelől irigylem Lilit. Ő már tudja, milyen, ha megérinti őt Ákos. Mondjuk, van egy erős sejtésem arra, hogyan jöttek össze.

- Min gondolkozol? - zökkent ki a gondolataim közül Ákos. Megrázom a fejemet, és csipkedni kezdem az ajkamon a bőrt.

- Semmi érdekesen - söpröm el a témát. - Mi a kedvenc ételed?

Elgondolkozva összeráncolja a homlokát.

- Talán a palacsinta. De nem tudom. Nem vagyok válogatós.

- Én válogatós vagyok - kuncogok. - De a palacsintát én is szeretem. Ki nem szereti? - vetem fel a kérdést.

- Az apám nem szereti. Pedig anya isteni palacsintát süt. - Sóhajt egyet, és megsimogatj a a hasát. - Éhes lettem. Tényleg, neked mi a kedvenc ételed?

- Körte - vágom rá.

- Az nem gyümölcs?

- Minden, amit megeszünk, az étel, nem? - érvelek, miközben a kezemben gesztikulálok.

- És ha a torkodon lenyomnak mondjuk egy kicsi Lego-kockát? Akkor azt is megeszed nem?

- De ki a franc dugna le a torkomon egy Lego-kockát?

- És ha a szádba...

Közbevágok:

- Jézusom, Ákos, ne legyél már ilyen! Lego-kocka majd orális szex? Miken gondolkozol te? - akadok ki. Megbököm az oldalát, amire összerándul. Erre hogyan kéne reagálnom?

- Nem is ezt akartam mondani - próbálja menteni a menthetőt, vörös arccal.

- Akkor mit? - kérdezem.

- Ööö... - Gúnyosan felnevetek.

- Lebuktál - kuncogok.

- Le - sóhajt fel szomorúan.

Megállunk az emeletes ház előtt. Kiveszi a lakáskulcsot a zsebéből, és kinyitja a lépcsőház ajtaját. Felmegyünk a lakásához. A forgatókönyv eddig hasonlít a tegnapiéhoz: Pille a hangok hallatára ugatni kezd, amikor az ajtót kinyitja Ákos, ráugrik a gazdájára, megszimatolja a cipőinket, majd miután levetettük magunkró őket, bemegyünk a lakásba.Megint elgondolkozom a tegnapon. Ezúttal viszont nem azon, hogy milyen csodálatos volt a bőréhez érni, vagy az, ahogyan egy csókot nyomott a nyakamra, hanem azon, hogy miért nem szakított még Lilivel, amikor már elege van belőle. Megvárja, míg csinál valami olyan dolgot, amiért szakíthat vele. Ez egy kicsit félelemben tart. Nem tudom, hogy ezalatt miket ért, de remélem, egyiket se fogom elvéteni, aminek a következtében itthagyna. Miért nem tud néha konkrét információkat mondani? Azt is szinte harapófogóval szedtem ki belőle, hogy elmondja, miért nem szakított még Lilivel. Egyáltalán ott fogja őt hagyni? Van olyan rocksztár, akinek normális szerelmi élete van? Ezért mondják, hogy ne jöjj össze zenésszel?

Most egy dolgot tudok, mégpedig azt, hogy kurvára nem tudom, mit kéne csinálnom. Hagynom kéne Ákost, vagy egyszerűen csak sodródnom kellene az árral.

A fogasra akasztja a dzsekijét. Leteszem a szigetre a kazettát, és bemegyek a nappaliba. Pille idekocog hozzám. A nedves orrával böködni kezdi az ujjaimat. Széttárom őket, hogy megszagolja a tenyeremet.

- Kedvel téged - monjda mosolyogva Ákos, és beteszi a lejátszóba a kazettát. Elindítja. Leguggolok Pilléhez, és simogatni kezdem a füle tövét. Puha, hosszú fehér szőrébe belesüppednek az ujjaim.

Figyelmesen hallgatom a dalt. Minden egyes pillanata lendületes. Ákos énekhangja elvarázsol, a gitározása lendületes. Mogens gyorsan és vadul dobol, ezzel tökéletes alapot ad az egész dalnak. Baross határozott basszustémái szinte a csontjaimig hatol. És ott van Krisz, az én kistestvérem. Lenyűgöz. Nem tudok rá elég büszke lenni. Az ember nem tud elég büszke lenni ahhoz, hogy teljesen büszke legyen rá.

A dal végénél felállok Pille mellől. A kutya odakocog a fekhelyéhez, és ledől. Ákos leállítja a lejátszót, és kiveszi belőle a kazettát. A polcra teszi. Odajön hozzám. Végigsimít a karomon. Már ettől lever a víz és libabőrös leszek. Finoman felbiccenti az államat az ujjával. A szemébe nézek, ő pedig az enyémbe.

- Nem tudok tovább várni - suttogja.

- Mire?

- Csukd be a szemedet.

Így teszek. A keze a derekamra csúszik, közelebb húz magához, a testünk összesimul. Végigsimítok a karján, ameddig a széles vállához nem érek. Puha a pólója. A hüvelykujját lassan végighúzza az ajkamon. A szívem a torkomban ver, hallom minden egyes verését. A lélegzetem szaporább. Hirtelen sokkal melegebbnek érzem a levegőt. Amikor az ujja eltávolodik az ajkamtól, a következő dolog, amit érzek, az az, ahogyan kifújja a levegőt az orrán. Ez kellemesen simogatja az arcomat. Az illatát is közelebbről érzem. És a következő dolog, amit érzek, az az, hogy a puha, telt, nedves, meleg ajka az én, vékony, száraz és hideg ajkamra tapad.

Jézus, Mária!

Gyengéd és finom minden mozdulata. Ilyenkor van az, amikor végképp nem tudom, mit csináljak. Ez teljesen elveszi az eszemet, és hirtelen a külvilág megszűnik létezni. Szinte lebegek a boldogságtól, és a hormonok furcsa hatású koktéljától. Félénken visszacsókolom. Úgy viselkedek, mintha nem erre vágytam volna, mintha nem azon gondolkoztam volna, hogy milyen őt megcsókolni. Most már tudom. A nyelve végigsiklik az alsó ajkamon, a tenyere a pólóm alá, a hátam alá siklik. Ujjaival körkörösen simogatja a bőrömet. A gerincemen jóleső borzongás fut végig. Beletúrok a hosszú barna hajába. Észbe se kapok, a nyelvünk máris összeér.

Megcsalta Lilit.

Velem.

Velem csalta meg azt a kibaszott bikinimodellt. Miért fáj ez a lelkiismeretemnek?

Elhúzódik tőlem. Megköszörülöm a torkomat.

- Azt hiszem, mindjárt letelik az az egy óra, ami az ebédszünetre jár - dadogom. Hátrébb lépek, és az előszobába megyek. Most meg hidegnek érződik a levegő. Sokkal hidegebbnek. Veszek egy mély levegőt, és idegesen a hajamba markolok. Rágcsálni kezdem az ajkamat. Belelépek a sportcipőmbe, és bekötöm.

Hogy lehetséges ez? Mintha azt mondtam volna magamnak, hogy ezt nem kellene hagynom. Hogy lehet, hogy össze fog törni engem. Hogy ott van neki Lili, és nem én leszek az a ribanc, akivel megcsalja. Mégse tudtam magamnak megállj parancsolni, mégse tudtam magamtól ellökni Ákost. Hogy miért? Mert képtelen vagyok rá.

Ákos elkezdi fütyülni a Guns N' Rosesnek Patience című dalának az elejét. Veszek néhány mély levegőt, és a fejemben cikázó hülye gondolatokat sikerül egy kicsit lenyugtatnom.

- Visszakísérlek - jelenti ki. Habozva, de bólintok. Füttyent egyet Pillének, belebújik a bakancsába, ráaadja a kutyusra a pórázt, majd elindulunk. Megfogja a kezemet, de most összekulcsolja az ujjainkat. - Azért nem volt rossz a csók.

- Nem volt az. - Mr. Csókkirály.

- Mikor volt legutoljára barátod?

- Régen - mondom tömören. Más lány olyan két év után biztosan lesné az alkalmat arra, hogy azt a pasast, akit nemrég megcsókolt, leteperje, de én abba félek belegondolni, hogy mi lesz akkor, ha mégegyszer megcsókol, és már nem csak egyszerűen kedvelni fogom Ákost, hanem szeretni.

Pille megáll szaglászni, majd lepisili a járdát.

- Mikor csókolóztál utoljára?

- Régen. És ha a szex lenne a következő kérdés, az is régen volt - válaszolok fusztráltan.

- Mikor voltál utoljára koncerten? A hotel előttit leszámítva.

- Júniusban, Tankcsapdán.

Ez a kérdés most hogy kapcsolódik a témához?

- Azok jó bulik. - Kicsit csendbe marad. - Ja, és esküszöm, hogy nem a szex lett volna a következő kérdésem.

- Tényleg? Nekem úgy tűnt - feleselek vissza.

- Mi a baj? - kérdezi. Megállunk mind a hárman, ameddig Pille újra megszagolja egy fának a törzsét. Sóhajtok egyet.

- Megcsaltad Lilit. - A mellkasomra mutatok. - Velem. Velem, Ákos, velem!

Megrázza a fejét.

- Ez a jobbik megcsalás.

A combomra csapok.

- Nincsen jó és rossz megcsalás! - akadok ki.

Mintha ezt meg se hallotta volna, folytatja, amit elkezdett:

- Már mondtam, hogy már megcsaltam Lilit néhányszor - kezd bele. - Azok kiéhezett grupik, akik zenészekre hajtanak. Ilyenkor nincsen semmilyen érzelem, csak az aktus a lényeg. - Megsimogatja az arcomat. - Irántad vannak érzelmeim. Méghozzá rengeteg.

Az ajkam egy halvány mosolyra húzódik. Közelebb hajol hozzám, hogy újra meg tudjon csókolni. A szabad kezével magához húz. Becsukjuk a szemeinket.

- Ákos, bébi, szia! - Pille ugatni kezd. - Még egy szuka?