Ákos

1994. április

Este a hotelből kilépve egyből megvakítanak minket a paparazzik fényképezőgépeinek a fénye, és szinte az összes riporter egyszerre akarja az orrunk alá tolni a mikrofonját. A turnébuszunk felé akartunk indulni, de az újságírók és a fényképészek hada megakadályozza ezt. Utálom a hírességnek ezt a felét. Mindenki egyből tudni akar mindent rólad. Szolnokról indulnánk vissza Debrecenbe. A lemezkiadónk szervezett nekünk néhány koncertet Szolnok környékén, de a gitárosunk elbocsátása után abba kell hagynunk a koncertsorozatot.

- Miért rúgtátok ki Magyar Dávidot? - kérdezi az egyik riporter az egész bandától. Megforgatom a szememet, összeráncolom a homlokomat, karba teszem a kezemet, és ingerülten kifújom a levegőt az orromon.

- Mert ivott - mondom tömören. - Túlságosan sokat ivott - teszem hozzá. - Elegünk lett abból, hogy a bandát bajba keverte, és ezért azt láttuk jónak, hogy kirúgjuk a bandából.

- Meg drogozott, egy kibaszott partiállat volt, és kurvára veszélyeztetett minket ezekkel a kibaszott hóbortjaival - egészít ki Mogens.

- Ezt szebben is megfogalmazhattad volna - korholja le Baross Mogenset.

Elgondolkodva magam elé meredek, és csipkedni kezdem az ajkamon a bőrt.

Dávid túltolta. Egyszer koncert előtt leöntötte Baross basszusgitárját sörrel, és ettől tönkrementek a hangszedői. Számos koncerten szétesett a gitáros az önpusztítása miatt, és nem egyszer kellett nekünk megmenteni őt a rendőrség elől, és kellett összetakarítanunk utána a hotelszobákban, meg kifizetni a károkat, amiket okozott - nem egy szobát tett tönkre, amikor részeg volt és elszállt. Azt hiszem, a hoteleknek nem mi vagyunk a kedvenc vendégei. Kiváló zenész, de veszélyezteti a Metalride-ot, a mi testi épségünket, a sajátjáról nem is beszélve. Tegnap részegen, bedrogozva állt ki a színpadra; nem tudta, hol van. A fellépés után összenéztem a banda többi tagjával, és láttam rajtuk, hogy ők is vívódnak azzal a kérdéssel, hogy kirúgjuk-e. Bólintottam, ezzel jelezve, hogy én is ezen gondolkodom. Egyetértően néztünk egymásra, majd közöltük Dáviddal a keserű igazságot: ki akartuk rúgni. Amikor ezt elmondtuk, egyből hatalmas veszekedés robbant ki. Ameddig Mogens Jörgensen - dán származású, heves temperamentumú dobosunk, aki kiskorában került valahogyan Magyarországra - veszekedett Dáviddal, addig én némán összepakoltam a gitáros felszerelését, kimentem a szórakozóhelyről, megkerestem a szolnoki buszmegállót, és vettem neki egy jegyet a szülővárosába. Nem akartam elhinni, hogy ez történt.

Túl szép lett volna, ha minden jól haladt volna. Kettő albumot adtunk eddig ki. 1988 óta zenélünk együtt, és azóta eltelt hat év. Tizenkilenc éves voltam, amikor Mogensszel megalapítottam a bandát. Most huszonöt éves leszek, és fogalmam sincsen, hogy mi lesz a Metalride-dal. Az előző albumunkkal törtünk be a rockzenei színtérbe, nem hagyhatjuk, hogy a banda a süllyesztőbe kerüljön - ez nem most fog eljönni. Új szólógitárost kell keresnünk; egy olyat, aki el tudja játszani a dalainkat, és a játékstílusa illik a mi zenénkhez. Ha a bandát megalapítottuk, ez is menni fog, nem?

- Akkor a Metalride most egy új szólógitárost keres, igaz? - zökkent ki a gondolataimból a riporter. Ijedten felkapom a fejemet. Isten tudja, hány kérdésre nem figyeltem, és vajon hányra vártak tőlem, Hegedűs Ákosnak, a frontembertől választ.

- Így van - bólint Baross Levente. - Várjuk a jelentkezőket!