Ákos

Odajön hozzám, és az ajkát az enyémre tapasztja. Lili a barátnőm, viszonoznom kell a csókját. Megfogom a vállát, és óvatosan eltolom magamtól. Végigsimít a mellkasomon, és az oldalamhoz simul.

- Szerelmem, de jó téged látni! - bazsalyog rám, én pedig egy erőltetett mosollyal nézek le rá. Lili egy bosszús mosollyal néz Beára. Tudatni akarja vele, hogy szerinte én az övé vagyok. Lili ezt hiszi, de én nem.

- Jó, szia, még meg kell sétáltatnom Pillét - próbálok meg elmenekülni. Teszek egy lépést, de megfogja a csuklómat, és visszahúz magához.

- Veled tartok - jelenti ki. - A másik szuka itt marad - jelenti gúnyosan, úgy hogy Bea is meghallja. Összeráncolom a homlokomat.

- Ne beszélj így róla, kérlek - mondom, és finoman kiveszem a kezemet a szorításából. Bea megvonja a vállát.

- Nekem teljesen mindegy, hogy hogyan beszél rólam. - Összefonja a mellkasa előtt a karját, és szomorú pillantással néz rám. Odamennék hozzá és átölelném, és mondanám neki, hogy minden rendben lesz. Ha szakítottam már volna Lilivel, akkor ez nem történt volna meg. Akkor még mindig romantikusan sétálnánk, és üres dolgokról beszélgetnénk.

- Sajnálom - tátogom neki. Keserű mosoly húzódik az arcára.

- Ez se érdekel - tátogja vissza. Megfordul, majd itthagy. Teljesen megértem. Először őt csókolom meg, most meg Lilit. Mindenkinek az lenne a legegyszerűbb, ha szakítanék Lilivel, mert ennek a kapcsolatnak semmi értelme sincsen.

- Felmegyek hozzád - jelenti ki. Utálom, hogy nem mondhatom azt, hogy "nem". Azt mondanám neki, hogy bassza meg saját magát, én itthagyom őt, és már ennek az egésznek nincsen semmi értelme. Attól a tudattól, hogy összetörtem Beát, a vérem megfagy az ereimben. Nem akarom, hogy ennek vége legyen, pedig nagy valószínűséggel ezt a rövid románcot szétbasztam egyetlen meggondolatlan viszoncsókkal, és azzal, hogy nem szakítottam még Lilivel.

Amikor felérünk a lakásra, leveszem Pilléről a pórázt, és magamról a bakancsomat. Lili leveszi a szandálját, és otthonosan bemegy a konyhába. Levesz a szekrényből egy poharat, kinyitja a csapot, és önt magának vizet. Leül a szigethez.

- Lili, én... - sóhajtok fel, és idegesen beletúrok a hajamba.

- Jaj, bébi, én is szeretlek! - csiripeli, és elpirulva legyint egyet a kezével.

Bassza meg.

Megissza a maradék vizet, és odajön hozzám.

- Szerinted majd össze fogunk házasodni?

Majd ha David Lee Rothból tengerimalac lesz - azaz soha.

- Tényleg szeretsz? - kérdezek vissza. Felvonja a szemöldökét, és leül a kanapéra. Elé állok.

- Ákos, mi ez a kérdés? Még szép, hogy szeretlek - válaszol összezavarodottan. Tördelni kezdi az ujjait, és beleharap az alsó ajkába.

- Vagy csak azt szereted, ami a lábam között van? - vonom kérdőre. Erre mondja rá, hogy igen! Ez egy tökéletes ürügy lenne arra, hogy szakítsak vele. - Vagy azért, mert élvezed azt a plusz hírnevet, ami azzal jár, hogy egy kicseszett rocksztár a barátod? - kérdezem ingerülten.

- Szeretlek téged.

Csessze meg.

- Miért kérdezed, szerelmem? - Feláll, közel jön hozzám, és végigsimít a mellkasomon.

- Csak úgy - hessegetem el a témát. Csak úgy, persze. Miért nem merem kimondani azt, hogy szakítani akarok vele? - Hogy biztosra menjek.

Játszani kezd a hajammal. A tincset óvatosan kiveszem az ujjai közül, és összefogom a hajamat egy copfba egy, a zsebemben lévő hajgumival. Azt szeretem, hogyha Bea játszik a hajammal, amikor átölel. Ahogyan finoman az ujja köré csavar egy kis tincset, letekeri az ujjáról, majd vissza. Nem lehetek most se őszinte. Nem keverhetem ebbe bele Beát. Vagyis... Ha jobban belegondolok, már megtettem. Már belekavartam. Istenem, hogy baszhattam el ezt így?

- Oké, hiszek neked - sóhajt megkönnyebbülten, és megadóan felemeli a kezét, és a csípőjére teszi. Közelebb jön hozzám, és átkarolja a nyakamat. - Bocsánat, amiért kiakadtam. Szeretlek.

A nyakamra nyom egy csókot, majd az ajkamra. Megsimogatja az arcomat. A vállamra hajtja az arcát. Kényszerből átölelem.

- És tudom, hogy te is szeretsz engem - bökik rá mosolyogva az orromra. Lábujjhegyre áll, és megpuszilja az orromat. - Majd valamikor jó lenne többet együtt lenni.

- Szerintem is - vágom rá automatikusan. - De tudod, hogy most elfoglalt vagyok az új album megírásával és felvevésével. A kiadó meg biztosan követel majd tőlünk egy koncertet valamilyen klubban - magyarázom. - A zeneipar nehéz.

- Engem pedig különféle magazinokhoz hívnak fotózkodni. Azt szeretném, hogy te lássál engem, és ne a kamera.

Ha tudná, hogy most mennyire máshoz húz a szívem...!

Lili felveszi a szandálját, elköszön, majd kimegy a lakásból. Leroskadok az egyik bárszékre, és Pillére nézek. A fekhelyébe kuporodott, a fejét az első két mancsára támasztja, a hegyes fülét hátrahúzza.

- Gyere ide - mondom szelíden. Felé fordulok, és széttárom a karomat. Pille feláll a párnájáról, és idekocog hozzám. Leül, és megsimogatom a mellkasát, majd a füle tövét. - Minden rendben van. Illetve, annyira nem. - A padlón csóválni kezdi a farkát. - És belekevertem Beát ebbe az egészbe.

Leszállok a székről, és Pille elé guggolok. Megpuszilom a homlokát.

- Azt tudom, hogy Lilivel szakítanom kell, de azt nem, hogy Beával mit csináljak.

Pille hátrahúzza a fülét, és az egyik mancsát a térdemre teszi. Az égszínkék szemével az enyémbe néz. Mintha tudná, hogy nem vagyok jó. Az emberek nem érdemlik meg a kutyákat. És igazán azokat se, akiket szeretünk. Mert azt nem érdemlik meg, hogy egy ballépés miatt összetörjük őket. Felállok, és odamegyek a polchoz. A tévé mellől a kezembe veszem a jegyzetfüzetemet és a tollamat. Leülök a kanapéra.

Valakit el akarok hagyni,

Azért, hogy mással tudjak élni,

Azt hiszem, szívet törtem,

Magamat kell büntetnem,

Amiért hazudtam kettőnkről,

Az alakod előttem lebeg

Félreteszem a dalszöveget, és az egyik gitáromat leveszem a fali akasztóról. Hiányzik nekem. Nem akarom pont Őt elveszíteni. Valamilyen dallammal elkezdem énekelni a szöveget, és elkezdek valamit hozzá játszani. Ennek a demóját valahogy el kell juttatnom Beához.

Félreteszem a gitáromat, és a telefonhoz megyek. Betárcsázom Mogens számát.

- Halló? - szól bele,

- Van egy új dal - vágok bele egyből a közepébe. - Gyere be a stúdióba.- Azt se tudom, hol a faszomban vagyok - vihogja. Sóhajtok.

- Oké. Szia - köszönök el, és leteszem a telefont. Akkor marad ez a dal holnaputánra, mivel holnap felvesszük a Bábjátékot.

Egyedül befejezem a szöveg írását, és megírom hozzá a riffeket. Ezzel lekötöm magamat. Legalább nem gondolok a délután eseményeire. Visszaakasztom a gitáromat a falra. Most semmiképpen nem megyek vissza a lemezboltba. Mondjuk, már biztosan végzett Bea a munkával, és az lehet, hogy már az edzésen van. Tudom, hogy az lenne mindkettőnknek a legjobb, hogyha hagynánk most a másikat, hogy kicsit megemésszük a történteket. Érzem, hogy ki kéne adnom magamból, ami történt. El kell mondanom valakinek.

Felveszem a bakancsomat, a kocsikulcsot leakasztom a kulcstartóról, köszönök pillének, bezárom a lakást, és amikor leérek, beülök a ház előtt parkoló autómba. A kesztyűtartóban keresek egy kazettát, még mielőtt elindulnék. A legelső felvétel, ami a kezembe kerül, az a Three Sides to Every Story. Megvan kazettában is. Nem akarom ezt most meghallgatni. Az jut róla eszembe, amikor Beával táncoltam a Tragic Comicra, ami ezen a felvételen van rajta. Végül egy Led Zeppelin válogatást teszek be az autó lejátszójába, és elindulok a szüleim háza felé.

A fehér Opellel leparkolok a kertes ház előtt. Olyan furcsa a szülői házban vendégnek lenni. Kiveszem a kazettát, visszateszem a tokjába, és visszarakom a kesztyűtartóba. Kiszállok a kocsiból, és bezárom. Becsöngetek. Néhány perc múlva anyukám kijön a házból. Az őszülő barna haját egy laza pólóba fogta, és egy lenge virágos nyári ruhát visel. Kinyitja a kaput. Elmosolyodik, amikor meglát.

- Kisfiam, de jó téged látni! - ölel át. Viszonzom az ölelését. Amikor elenged, az arcomra néz. - Valami baj van, igaz?

Némán bólintok. Bemegyünk a házba, és leülünk a konyhaasztalhoz.

- Van palacsinta. Kérsz? Tudom, hogy szereted - mosolyog rám kedvesen. Megrázom a fejemet.

- Nem kérek, köszönöm. Nem vagyok éhes - utasítom el. Kinyitja a hűtőt, és kiveszi belőle a szénsavas vizet. Levesz egy poharat a szekrényből, megtölti, és elém rakja. Felsóhajtok. Az ujjamat végigvezetem a pohár szélén. - Tudod, van egy barátnőm, Lili.

Bólint.

- És... Egy ideje már szeretnék vele szakítani. Már egyoldalú a szerelem. Idegesít a naivitása, hogy ki akar engem sajátítani. - Belekortyolok a vízbe, leteszem a poharat az asztalra, és a kézfejemmel megtörlöm a számat. - Találkoztam egy lánnyal, Beával. - Anya összefonja a mellkasa előtt a karját, és nekitámaszkodik a konyhapultnak. - Egyre jobban szeretem, megcsókoltam, azaz megcsaltam Lilit. Nem akarom elmondani azt Lilinek, hogy ott van Bea, mert őt nem akarom még jobban belekeverni, főleg nem olyan fényben feltüntetni, hogy "a lány, aki elcsavarta a Metalride frontembere fejét a dögös barátnőjétől". - Megtámasztom a hátamat a szék háttámlájának. - Tudod, milyenek az újságírók. Mindent szétszednek. - Csipkedni kezdem az ajkamat. - Ja, és Lili olyan húsz perccel azután, hogy megcsókoltam Beát, megcsókolt. Bea szeme láttára.

Anya csöndbe marad. Próbálja feldolgozni a hallottakat. Nekem is komplikált a helyzet, amit saját magamnak köszönhetek. Ha vissza tudnék menni az időben, akkor azelőtt szakítottam már volna Lilivel, mielőtt megismertem volna Beát. De, ugyebár, már elbasztam az egészet. Utólag már siránkozhatok.

- Olyan, mint valami bonyolult tinédzserszerelem.

Megforgatom a szememet.

- Kösz - motyogom. Ezzel a megállapítással nem lettem sokkal előrébb.

- Tudod, amikor apukádat megismertem az egyetemen, ő volt az, akire mindenki felnézett. Egy az egyben úgy nézett ki, mint te, csak nem volt tetoválása a karján, és a válláig ért a haja. - A nosztalgiázás közben elmosolyodik. - A haja lázította a professzorokat. Volt egy lány, aki nagyon el akarta őt csábítani. De a lány pechére a könyvtárban, az egyik vizsga előtt, tanulás közben elkezdtünk beszélgetni az apáddal. Egy hét múlva olyan pletykák keringtek, hogy Hajdu Ilona elcsábította Hegedűs Gyurit. Nem telt el ezután egy hét, és a szóbeszéd igaz lett. Randevúztunk. A dolgok onnantól meg már maguktól jöttek. És az a lány, aki az apáddal akart lenni, féltékeny lett. De elfogadta a sorsát.

Próbálom összerakni a történeteket.

- Nem is tudtam, hogy így jöttetek össze. Azt tudtam, hogy egyetemen találkoztatok - mondom.

- Szóval, ha tényleg szereted Beát, akkor mondd meg Lilinek, hogy vele szeretnél lenni. Előbb-utóbb el fogja fogadni ezt a tényt. De ha hazudsz, vagy nem mondod el neki, mi a tényállás, az sokkal rosszabb, mintha bevallanád a hibádat, és elmondanád neki, hogy szakítani akarsz vele - tanácsolja. Lassan bólintok. Beletúrok a hajamba. Rám mutat. - Az alma nem esik messze a fájától.

- Tényleg, apa hol van? - érdeklődöm.

- Elment vásárolni - válaszol.

- És Beától hogyan kérjek bocsánatot, amiért megcsókoltam Lilit? Biztosan összezavartam őt.

- Hívd fel.

Megiszom a vizemet, és bemegyek a nappaliba, miután levettem a bakancsomat. Először fölhívom Barosst. Neki van meg Beáék vezetékesének a száma. Lediktálja nekem a telefonszámot, felírom egy lapra, elköszönök tőle, majd tácsázom Beáékat. Az órára nézek. Fél hat. Remélem, Bea még otthon van. A szívem hevesen ver. Csak azért se akarják hamar felvenni a kagylót. Vagyok ahhoz elég makacs és kitartó, hogy addig csörgessem, ameddig föl nem veszik.

- Halló?

- Krisz, szia, a nővéred még ott van? - kérdezem a fiút.

- Miért szeretnél vele beszélni?

Egy pillanatra megáll a szívem a sokktól. Erre nem számítottam.

- Magánügy.

- Tegnap este nálad volt - jelenti ki.

- Krisz, esküszöm, hogy nem csináltam a testvéreddel semmit se tegnap - esküdözöm. Felsóhajt, majd kiált a nővérének, hogy jöjjön ide.

- Mit szeretnél? - fújja ki ingerülten a levegőt az orrán.

- Őszintén? Téged - vágom rá.

- Haha - hangzik a vonal túloldalárol át Bea műnevetése.

- Nézd, elhiszem, hogy kurvára összezavartalak. Valami olyasmi lehet a fejedben most, hogy akkor most kitől akarok mit, igaz?

- Ne haragudj, Ákos, de jelenleg te vagy a legutolsó dolog, amire gondolni akarok - mondja. A szívem újra kihagy egy ütemet, a testem kihűl. Ez... fájt.

- Ha lesz egy koncertünk, eljössz rá? - vetem be. A koncert után tudnánk beszélni.

- Azért igen, hogy Kriszt megnézzem, de még véletlenül se miattad. - Nem köszön el, leteszi a telefont. A lapot, amire a számát írtam, összehajtom, és a zsebembe teszem.

- Akkor majd ott találkozunk - sóhajtom magam elé.