Egész hétvégén ki sem mozdultam a házból, de mivel ma iskola, muszáj lesz.

Szokásos kapkodásom után, elindultam a suliba, ahova tíz perc késéssel értem be.

A teremben nem volt még tanár szerencsére, de azt észrevettem, hogy a helyem mellett lévő szék foglalt.

Amikor megpilantottam, hogy ki az, hátrálni kezdtem.

Harry szintén észrevett, így kirohantam a teremből, de tudtam, hogy Harry jön utánam.

Elkapta csuklómat, és maga felé fordított.

-El sem hiszem, hogy ez te vagy.-mondta suttogva.

-Hagyj békén!-löktem el magamtól.

-Louis! Kérlek..-fogta meg kezem, de elrántottam tőle.

-Csak hagyj békén!- mondtam szinte sírva, majd hátatfordítva Harrynek, a termünk felé vettem az irányt.