Csele Zsanna forgatta frissen kapott karikagyűrűjét: egyszerű, könnyed, ezüst darab, vékonyan illeszkedett ujjára. Összébb húzta vörös ingét, ahogy a szél felerősödött, s az előtte térdeplő fiúra tekintett.

− Feri mit szól hozzá? – rebegte. Tétován lépett, finom kezét nyújtotta. A szellő játékosan körbecirógatta arcukat.

− Kit érdekel? – vonta fel szemöldökét Gyuri, a patikus fia. A vörösinges, fegyvertáros Szebenics grimaszolt, térde már fájt. Óráknak tűntek a percek. – Na, igen, vagy nem?

− Igazad van... mi köze hozzá? – adta be derekát Zsanna. Letérdelt Gyuri mellé. Ölébe vonta. Szenvedélyes, perzselő csókban forrtak össze, csak ők voltak egymásnak, s a haldokló budai alkonyat.