1nap

Reggel... Oh, azon a fájdalmas reggelek. Jobban mondva általában azok. Ugyanis ma szokatlanul jó kedvvel ébredtem. Még ki sem nyitottam a szemem, éreztem, hogy ma valami jó fog történni. Ebben a pillanatban még azt hittem, hogy a szobámban vagyok, ám mihelyt kinyitottam a szemem, és megpillantottam az 'ismeretlen' terepet, leesett a tantusz.

Én bizony nem otthon vagyok, s a tegnapi 'képzelgésem' nem csak álom volt.

Fehér- piros csíkos oszlopok, édes illatok, kellemes meleg, és nosztalgikus érzés. Tudom, hol vagyok. De nem akarom elhinni. Mint egy kisgyerek karácsony reggelén, úgy ugrottam ki az ágyból.
Nem érdekelt, hogy pizsamában voltam. Itt már semmi sem érdekelt. Kifutottam a folyosóra.

Onnan egy erkélyszerű helyről nyílt rálátásom az egy szinttel lejjebb sürgölődő manókra. Mindenki sietett a dolgára, ki most érkezett a nagyajtón, ki távozott rajta. Csak néztem a zajló életet, és mosolyogtam, mert nem akartam elhinni, ami velem történik. Mintha egy álomba cseppentem volna, csak most éppen ébren voltam. Kipihentnek és energikusnak éreztem magam. Boldog voltam.

Pár perccel később egy manó jelent meg mellettem. Magát Judy-nak nevezte, és egy bögre forrócsokit hozott. Sosem voltam tipikus édesszájú, de olyan kitörő örömmel fogadtam, hogy még magamat is megleptem. Nézelődve kortyoltam az édes italba. Nem is volt olyan rossz... sőt, még talán ízlett is. De ezt magamnak sem vallottam volna be.

Kis idő múlva Bernard jelent meg mellettem.

-Áh, jóreggelt- köszöntöttem

-Jóreggelt. Mi az oka ennek a szokatlanul jókedvnek?- érdeklődött

-Magam sem tudom. Boldog vagyok, mintha egy álomban élnék. Az agyam nem akarja elhinni amit látok, de ott a tény, hogy látom.

-És mit látsz?- szórakozott rajtam. Szerintem nem értette a helyzet súlyosságát

-Mindent. A manókat, a helyet, a szituációkat, ahogy zajlik itt az élet...- álmodoztam- mintha újra kisgyerek lennék.

-Meg lehet szokni- adott egyszerű választ. Ezután csak álltunk és néztük a történéseket. Teljes nyugalom uralkodott. Mindaddig, amíg el nem kezdett kattogni az agyam. Ez pedig nevetésre késztetett.

-Min nevetsz?- kérdezte Bernard.
Nos... igen, elég vicces lehettem, hogy karácsonyi pizsamában, karácsonyi bögrével a kezemben elkezdek nevetni a... semmin.

-Nem is szeretem a forrócsokit- nevettem magamba, az üres bögrét bámulva. Bernard csak a fejét rázta, s talán mondott is volna valamit, ám ekkor megérkezett Scott bácsi.

-Mitől ez a jó hangulat?- kérdezte

-Emily-t elkapta az ünnepi láz- felelte nemes egyszerűséggel Bernard

-Nahát, ez nagyszerű.

-Scott bácsi- szólítottam meg. Rám szegezte a tekintetét.- Azt hiszem, kezdek hinni a karácsonyban és... benned is. Szeretnéd, ha Télapónak hívnálak?- tettem fel a kérdést.
A bácsikám meghatva nézett rám. Látni lehetett, ahogy az arcizmai elgyengülnek, és apró mosoly jelenik meg a piros arcán. A szemei olyan büszkén csillogtak, amit az ember ritkán figyelhet meg bárkin is.

-Te bárhogyan nevezhetsz. Hisz számodra nem csak egy egyszerű Télapó vagyok- mosolygott rám, majd miután feleszmét az extázisból folytatta... - No, de sietnem kell, jelenésem van délre Laurához és Neilhez. Ma elhozom Charlie-t, karácsonyig ő is velünk lesz.

-Ó, már nagyon várom, hogy megismerhessem. Most mennyi idős is?

-13 éves. Nem hiszem, hogy emlékszel rá. Nagyon rég láttad.

-Igen, az meglehet. De most itt a lehetőség. Valamint, a későbbiekben Laurát és Neilt is szívesen megismerném.

-Remek, egyszer elviszlek hozzájuk, ígérem. De még nem. Most itt van dolgod. Te fogod tartani a frontot Bernarddal.- nézett az előbb említett felé, aki továbbra is ott állt, ahol egészen eddig.- Feladatot nem adok, de szeretném Bernard, ha délelőtt körbe vezetnéd a környéken. Mutasd meg neki a várost. Délután pedig azt javaslom, maradjatok bent, mert hóvihar lesz. Mi majd valamikor este érkezünk.

-Jól hangzik. Ahogy láttam itt van igazi hó. Szeretnék hóembert építeni. Nálunk úgysem esik soha.- zártuk le ezzel a beszélgetést.

Ezután a szobámba siettem, ahol magamra kaptam egy viszonylag vastag ruhát. Össze szedtem- a még este- széthagyott holmikat, rendet tettem a polcokon és beágyaztam magam után. Azért csak nem fogok magam után rendetlenséget hagyni. Főleg ha ilyen szívélyes a vendéglátás.

Miután rendbe tettem a szobám, a konyhába mentem reggeliért. Mivel rám várt az egész Északi-sarok, ezért csak egy almát vettem el, és ettem meg reggeli gyanánt. Nem voltam különösebben éhes, mert a reggeli forrócsoki kellő képpen eltelített. Felvettem a kabátomat, majd megvártam, amíg Bernard kiosztja a feladatokat és végre elindulhatunk.