A séta során észre vettem a városban bóklászó Johnt és csapatát. Gondoltam oda megyek hozzájuk és végleg véget vetek ennek az egésznek. A szüleim persze elengedtek, de bár ne tették volna...
Amikor közöltem John-nal, hogy kiszálltam mind a bandából, mind a kapcsolatból, elég ideges lett. Nem tart annyira, hogy el bírja viselni, hogy én dobtam őt és nem ő engem. Elég rendesen megfenyegett, csupán az arra járó emberek miatt nem tett semmi mást. Pedig tudom, ha csak magunk közt lettünk volna, megütött volna. Ezt természetesen a nem messze álló családom is hallhatott így a bátyám sietett a segítségemre. Elhurcolt onnan vissza a családomhoz. Látni lehetett rajtuk a meglepettséget. Ők abban a hitben éltek, hogy normális barátaim vannak. Pedig az igazság az, hogy nem igen vannak. Inkább csak felszínes kapcsolataim.

Haza érve kissé nyugodtabban ültem az asztalhoz. Azt mondta John, hogy egyszer úgyis megtalál és akkor végem. Persze nem ezekkel a szavakkal. Én nem féltem, hogy megtalálja a házunkat, hisz az övétől ellentétes irányba van, de a szüleim eléggé féltek.

-Lehet kéne új zár az ajtóra.-vetette fel anya

-Meglehet, a régi már tényleg nagyon régi- felelte erre apa

-Semmi szükség rá...- mondtam, de közbe vágtak

-Neked most ebbe nincs beleszólásod. Anyáddal vitatjuk meg a dolgot. Neked az lenne a dolgod, hogy jobban oda figyelsz kikkel barátkozol- szólt rám apa

-Szerintem- húzta ki magát Scott bácsi- nincs rá szükség. Jobb ötletem van

-Mégpedig?- kérdezte anya

-Eljöhetne velem amíg nem csillapodnak a kedélyek. Összesen 13 napról van szó. Karácsonyig ott lenne és nem kéne félteni. Van egy fiam, rá is gyakran vigyázok.

-Nem is tudom... Szerinted?-nézett anya apára

-Nos. Úgy vélem nagy baj nem lehet belőle. Végül is tud vigyázni egy gyerekre meg Emily sem olyan kicsi már.- felelte

-Emily?-nézett rám anya

-Hol is laksz Scott bácsi?- néztem rá, hisz azért jogom van tudni hova küldenek a szüleim. Scott bácsi elgondolkodott.

-Kanadában.- felelte enyhe pírral az arcán.

-Hát, nem is tudom.- gondolkodtam az ajánlaton.- Nem mindig adódik ilyen utazási lehetőség, szóval benne vagyok.

-Remek, holnap reggel indulunk is, 2 hét múlva meg hozom vissza- kapkodta a fejét lelkesen köztem és a szüleim között. Szerintem ő jobban örül ennek, mint bárki más a családban.

-Menj Emily, pakolja össze. Tegyél vastag ruhát bőven- utasított anya én pedig tettem amire kért. Kanadában valóban nagyon hideg van. Vagyis abból ítélve amiket olvastam, meg az itteni időhöz képest.

Előszedtem a bőröndöm, és tettem bele vastag téli nadrágokat, pulcsikat, könyveket, és egyéb személyes tárgyat, ami kellhet amíg távol vagyok. Izgatott voltam. Magam sem tudom miért. Pár órával ezelőtt azt hittem Scott bácsi őrült. De talán még ma délelőtt is, de ahogy megismertem, különös érzés fogott el. Valamiért úgy éreztem, hogy nem akar ő nekünk rosszat, mégha kisebb hibái is vannak. Így örömmel ismertem volna meg a lakhelyét és azt a helyet is, ahol dolgozik. Ha már a Télapónak hiszi magát, biztos varázslatos helyen dolgozhat. Remélem meghozza majd a kellő karácsonyi hangulatot.