Emlékeztek még Shawnra és Annre? A sziget fesztiválon találkoztak először és bécsbe jöttek össze. A kapcsolatukba sokszor adódott probléma, de előbb utóbb minden helyrejött ( amit nagy részben Aaliyahnak köszönhetünk). Mit szólnátok, ha egy napra újra beleshetnénk az életükbe? Megnéznénk, hogy mit csinálnak mostanában.

Akinek van kedve tartson velem! ❤

Anne szemszöge:

Kicsit több, mint 4 éve házasodtunk össze, és ha jól tudom holnap lesz 1 éve, hogy Camit baleset érte. Szerencsére jól van, semmi baja nincs. A férjem, jobban tudja az ilyen dátumokat, ő napra pontosan, sőt van olyan, hogy órára pontosan tudja, hogy mikor minek van az évfordulója. Jelenleg itthon ülök a házban és a fényképalbumokat lapozgatom, miközben visszagondolok a múltra. Mennyi izgalmas történetet fogok mesélni a fiamnak, ha majd megszületik. Terhes vagyok. Már a végénél tartok, és eddig minden rendben ment. Ma kedd van és szombatra vagyok kiírva. Cami, Aali és Shawn szinte soha nem hagynak egyedül, most mégis mindannyiuknak valami halaszthatatlan dolga akadt. Amint befejezem a képek nézését, vacsizok, nem baj ha Shawn nem ér haza. Mivel a fiam helyett is kell ennem, napi 5 alkalom helyett, körülbelül 15-ször eszem. Leginkább édességet kívánok és bármennyi chipset meg tudnék enni, de persze figyelnem kell, hogy egészségesen étkezzek. Így egy csomó gyümölcsöt eszek, legtöbbször almát és mandarint, de amúgy mindent eszek. Még olyat is, amit régebben még rá sem néztem.

-Sziasztok! -köszönt a férjem, mikor megérkezett. Mióta tudja, hogy gyerekünk lesz, mindig többes számban szól nekem. Emlékszem el kezdett sírni, mikor megtudta. Aztán, mikor kiderült az is, hogy fiú lesz, örömében alig kapott levegőt. De aztán meg is ijedt, és pánikrohamot kapott. Még jó, hogy itt volt velünk Camila is, és ketten meg egy kis gyógyszer segített neki megnyugodni, és nem kellett kórházba mennie.

-Heló jókor jössz, pont megéheztem -fogadtam kedvesen és felálltam a fotelből.

-Te csak ne menj sehova. Máris készítem a vacsorádat -mondta és eltűnt a konyhába. Miután végeztünk, én elmentem fürdeni, majd aludni. Amikor nem ettem, majdnem mindig aludtam vagy orvosi vizsgálatokra jártam. Éjjel egész jól aludtam, majd hajnalban iszonyatos fájdalomra ébredtem. Kellet néhány másodperc, hogy felfogjam, elfojt a magzatvíz és megkezdődtek a fájások. Férjemet meglökdöstem, aki morogva szólt hozzám.

-Mit akarsz? -kérdezte még félig alva.

-Shawn kelj már fel a picsába! Úton a gyerek! -ahogy meghalotta, egyből kinyitotta a szemét és kipattant az ágyból. Segített felhúzni tiszta fehérneműt és egy egyberuhát. Amíg ő felöltözött, addig felhívtam Camit, aki egyből felkapta a telefont. Azt mondta, hogy gyors elkészül és a kórházban találkozunk. Amíg beértünk a férjemmel, addig írtam üzenetet az ő és az én szüleimnek, valamint Aaliyahnak és a magyarországi barátaimnak.

-Tudtam én, hogy lassan előbújik a kicsi, megéreztem -fogadott minket kedvesen Cami.

-Bárcsak te is úgy éreznéd, ahogy én -néztem rá, miközben újabb fájdalmat éreztem a derekamnál, ezért meg kellett egy percre állnom. 

Mint kiderült, a gyerek tényleg úton volt, de nem született meg olyan gyorsan, mint amiben reménykedtem. Vagy egy órát sétáltattak a folyosón, ha nem többet, mire kitágultam eléggé. Mivel iszonyatosan fájt a derekam, kaptam még egy szurit, aminek elvileg enyhítenie kellett volna azt, bár nem igazán tűnt fel a különbség. Shawn végig azt szajkózta, hogy ne aggódjak, mert ott lesz végig velem, de az utolsó percekbe inkább viszakozott és Cami jött be a szülőszobába. Végig velem volt, fogta a kezem és nyugtatott, beszélgetett velem. Aztán mikor nyomni kellett, én nyomtam. Csak egy pillanatra nem a szemembe nézett a barátnőm, és kiterült a földön. Elájult, mert nem bírja a vér látványát. Az orvosok nem hagytak magamra, az egyik nővér átvette Cami helyét és ő bíztatott tovább. És talán 5 vagy 10 percen belül megszületett Eric. A teljes neve Eric Shawn Mendes lett. A szülés után, annyira ki voltam merülve, hogy épphogy csak egy picit láthattam a kisbabámat és el is vitték magukkal. Shawn is megnézte, odajött hozzám, majd miután elaludtam elment, hogy egy kis időt a fiával tölthessen. Délelőtt 10 körül ébredtem, ahol mindössze 4 fehér fal vett körül a férjemmel és Camival kiégészítve.

-Szia Szépségem. Hogy aludtál? -mosolygott rám, és megcsókolt.

-Egész jól, de ne hívj szépségnek. Nem hiszem, hogy túl szépen nézek ki. Még zuhanyozni sem voltam -ráztam meg a fejem makacsul.

-Pedig az vagy -makacskodott ő is.

-Cami te hogy vagy? -néztem rá, aki az imént tette le a telefonját. Biztos körbetelefonált mindenkinek és órák kérdése és el fog minket nyomni a sok barát, ismerős és rokon.

-Köszi jól, de azt hiszen nem vállalom többször, hogy szülésnél jelen leszek -mondta, mire mindannyian nevetni kezdünk. Bejött egy orvos és örömmel tapasztalta, hogy milyen jó kedvünk van. Pár percen belül be is küldött egy nővért, kezében a kis csöpségünkkel.

A kórházi ágyamban ültem. Közben már megjelent az én családom és Shawné is. És ekkor történt, hogy először kezembe vehettem az egyetlen pici gyermekemet. Ott tartottam és hihetetlenül boldog voltam. Annyi szép, közös percünk volt Shawnnal, de mégis a legszebb az volt, hogy lett egy közös fiunk. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy érte mindenre képes vagyok, hiszen ő a fiam. Általa anyává váltam, és ennél szebb dolog nincs a világon. Az anyukám is odajött hozzánk, és így elkészült rólunk egy kép. Bár én nem festek rajta valami szépen, akkor is csodálatosnak tartom azt a fotót. Édesanyám után, már én is édesanya lettem. Büszke vagyok anyámra, és nagyon szeretem, hiszen életet adott nekem, felnevelt, és felkészített arra, hogy én is képes legyek arra, mint amire ő. És azt hiszen, ezekért  a dolgokért életem végéig hálás leszek neki. 

Ti is szeressétek az anyukátokat, még akkor is, ha olykor kiabál veletek, vagy megbüntet. Hiszen csak jót akar nektek, azt, hogy erősek legyetek és tudjátok, hogy mi fontos az életetekben.  

Anyukák, ha olvassátok valaha ezt az irományt, akkor nagyon sok boldog anyáknapját kívánunk nektek, és megköszönünk mindent, amit tettetek értünk.