-Az egész egy nyári estén történt. 17 éves voltam, ha jó emlékszem, mikor először megpillantottalak. A tenger parton sétáltam és örültem, hogy végre egyedül lehetek. Pár éve voltam csak sztár, de akkor nagyon elegem volt belőle.

,,Mi az, hogy az embernek már magánélete sem"

Ezt mondogattam, aztán valami gyönyörűszép hangot halottam meg. Halkan énekeltél az egyik hintán ülve. Hangod kiverte a fejemből azt a sok mérget, amit korábban éreztem. Az egyik fa takarásában figyeltelek egy darabig és hallgattam hangod. Aztán egyik percben megindultam feléd. Amint észre vettél, rögtön elnémúltál.
-Kérlek ne hagyd abba -mondtam, mire szégenylősen lehunytad a szemed. Lágyan hozzád értem és felemeltem fejed.
-Ne haragudj rám, csak már egy ideje a fánál álltam és figyeltem az éneked. És csak meg szeretnélek dicsérni, milyen jól énekelsz.
-Köszönöm -csak ennyit mondtál. Leültem a másik hintára és lassan elkezdtünk beszélgetni. El sem akartam hinni, hogy nem tudod, ki vagyok. Későre járt az idő, és el kellett búcsúznom.
-Sajnos abba kell hagynunk ezt a kellemes beszélgetést, mert ma még van egy pár dolgom.
-Rendben. Örülök, hogy megismerhetlek.
-Én is örökítettem Camila.
-Holnap ugyanekkor lejösz? -kérdezted meg kicsit félénken.
-Megpróbálok. Szia -intettem búcsút, de te utánam szóltál.
-Megmondod mi a neved?
Kicsit gondolkodtam áruljam -e el. De mivel fogalmad sem volt a kilétem felől elmondtam.
-Shawn. De most már tényleg mennem kell.
-Holnapi viszontlátásra.
-Igen holnap.

Két hétig ez ment minden nap. De az utolsó találkozásnál úgy éreztem el kell mondjam ki is vagyok. Nem tudtam, hogy fogod fogadni. Elég jól megismerkedtünk, már jó barátok lettünk. Úgy éreztem őszintének kell lennem. A találkánk tovább húzódott, mint szokott lenni. Már fél 11 is elmúlott. Nem tudtam, hogy kezdjem el a beavatást. Végül elkezdtem a Stiches című dalomat énekelni.
,, I thought that I've been hurt before
But no one's ever left me quite this sore
Your words cut deeper than a knife
Now I need someone to breathe me back to life

Got a feeling that I'm going under
But I know that I'll make it out alive
If I quit calling you my lover
Move on

You watch me bleed until I can't breathe
I'm shaking falling onto my knees
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches
I'm tripping over myself
Aching begging you to come help
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches"

A refrénnél már énekeltél velem. Nagyon tetszett a közös dalolás. Majd a dal végeztével rákérdeztem, ki énekelni ezt.
-És azt tudod kinek a dala ez?
-Nem. Csak a rádióba halottam és megjegyeztem a szövegét.
-Keress rá neten. -értetlenül néztél rám, ezért újra szóltam.
-Most keresd meg!
Gyorsan előkaptad a telefonod és beírtad, hogy Stiches. Nem telt bele fél perc sem és rátaláltál.
-Meg van. Valami Shawn Mendes énekelni. Aki kinézetre nagyon hasonlít rád.
-Camila. Az én vagyok -mondtam végül ki. Muszáj volt, hogy megtud mielőtt elutazok.
-Tessék??? Az komoly te vagy? Istenem! Hiszen a neved Shawn! Hogy nem ismertelek fel?
-Nem számít.
-És hogyhogy most elmondtad, ha 2 héten keresztül még szót sem ejtettél magadról?
-El kell utaznom. Holnap este turnéra indulunk és fél évig nem leszek itt.
Teljesen összezavarodotnak tűntél. Látszott rajtad, hogy meglepődtél, de nem haragszol rám. És ez megnyugtató volt. Mikor megszólaltál, én is meglepődtem.
-Shawn. Nem tudom, hogy hogy vagy vele, de én őszintén megkedveltelek. Mondanám, hogy találkozzunk még a reptéren, de nem fogok ráérni. Szóval most kell elbúcsúznunk.
-Igen Cami. Remélem nem haragszol rám, mert eltitkoltam előled, a kilétem.
-Dehogy haragszom. -mosolyogtál és hirtelen megcsókoltál. Akkor én zavarodtam össze. Bár kedveltelek, de köze se volt a szerelemhez.
-Ez mi volt?
-Semmi Shawnie. Csak búcsúcsók. Semmi ígéret. Jó utat és vigyázz magadra.
-Te is vigyázz magadra!
Ezzel elköszöntünk. Egyszer -kétszer hívtuk egymást és dumáltunk egy keveset. De semmi egyéb. Legközelebb akkor találkoztunk, mikor itthon leszállt a gépem.